A kormány egyik állandó érve, hogy a nyugdíjasokat megvédték a válság negatív hatásaitól. Ugyanakkor a legnagyobb átalakítások az elmúlt években éppen ezen a területen zajlottak le. A Policy Agenda elemzésében azt vizsgálja, hogy nincs-e ellentmondás a politika szlogen és a tettek között, és valóban a kormány erőn felül kiállt-e a nyugdíjasok mellett, vagy csak „önfényezés” zajlik.
A KSH nyilvánosságra hozta a 2013. évi létminimum értékét. Ezek alapján tavaly Magyarországon 87.510 forint kellett ahhoz havonta, hogy valaki képes legyen „a folyamatos életvitellel kapcsolatos minimális szükségletek kielégítésére”. Az elmúlt években egyre erősebb problémává vált, hogy még a a munkahellyel rendelkezők sem képesek elérni keresetükkel ezt a színvonalat. A Policy Agenda azt mutatja be, hogy a gazdasági válság előtti időszakhoz képest hol tartunk most.
A válság mély nyomokat hagyott a magyar gazdaságon és a társadalmon. Ennek hatása a mai napig tart, az elszegényedés pedig gyorsuló ütemben növekszik. A Policy Agenda az OECD és az Európai Uniós statisztikai intézetének (EUROSTAT) adatai alapján azt nézte meg, hogy a versenytársainkhoz képest hogyan állunk. Az adatok választ adnak arra, hogy valóban mindent megtett-e a kormány a társadalmi károk csökkentésére?
A közszféra 28 ágazati szakszervezete megalakította demonstrációs- és sztrájkbizottságukat. A fő követeléseik egyike egy egységes 20%-os béremelés a közszféra egészében. A jelenlegi költségvetési helyzetben elsőre talán meghökkentő követelés kapcsán a Policy Agenda megvizsgálta, hogy az elmúlt években hogyan alakultak a közszféra és a versenyszféra bérei. Az eredmény meglepő, és akár meg is alapozhatja az érdekvédelem követeléseit, de a kérdés továbbra is az, hogy miből lehetne ezt fedezni.
Kutatások tanúsága szerint is növekedett a kormányzati ciklus elejéhez képest a szegénység. Ennek kapcsán a Policy Agenda megvizsgálta, hogy a társadalmi krízis kezelésére a kormány milyen módon reagált. A 2014. évi költségvetés tervezetéből az olvasható ki, hogy több mint 200 milliárd forinttal kevesebbet költ az állam szociális kiadásokra, mint négy évvel ezelőtt.
2006-tól kezdődően (beleértve a tavaszi kampányidőszakot) az egészségügy már nem csak egy volt a sok szakpolitikai téma közül, kiemelt témává vált. Ezt erősítette a Gyurcsány-kormány időszakában elindított, de soha le nem zárt reformfolyamat. A Bajnai-kormány alatt nem hirdettek változásokat, hanem elsősorban a konfliktusok kezelésére rendezkedtek be, ez pedig már önmagában sikert hozott ezen az érzékeny területen. A válságkezelő kormányzás karakterébe könnyen belefért, hogy a kabinet hosszú távú átalakításokat nem kezdeményezett, bőven megfelelt arról beszélni, hogy az egészségügyi ellátórendszer átalakítása olyan feladat, amire a válság leküzdése után sort kell keríteni.
Tovább
A szociálpolitika az áprilisi választás előtti hónapok fontos témája volt, kis túlzással a Jobbik erre építette fel kampányát. Ennek eredményeként több olyan téma vált a közbeszéd részévé, amely a szociális támogatások filozófiájának megváltoztatását vetítette előre (pl. szociális kártya, segély helyett munka). A választások utáni kormányalakítás, a gazdasági akcióterv és annak hatásai háttérbe szorították a szociális kérdéseket, de abban biztosak lehetünk, hogy ezzel az üggyel az új kabinetnek rövidesen szembe kell néznie.
A lakossági fűtés költségek alakulásával foglalkozik legújabb szakpolitikai kutatásunk. Ebben bemutatjuk, hogy annak a kormányzati szándéknak az ellenére, amely nem engedi a gáz árának az emelését, mennyivel nőnek a leginkább nehéz helyzetben lévők terhei. A teljes anyag, melléklettel együtt a "Kutatásaink" menüpontban olvasható.
Az egészségügyi kormányzat a jogszabályi kötelezettségének megfelelően közzétette azt a törvénycsomagot, amely átalakítaná az egészségügyi rendszer néhány szegmensét. A Policy Agenda szakpolitikai elemzéséből kiderül, hogy a kormány továbbra sem tervez jelentős változásokat az egészségügyben, a benyújtott törvénycsomag mindössze 8 százaléka érinti a lakosságot.
A médiafelügyelet átalakítása mellett a közelmúltban egy másik jelentős esemény is foglalkoztatja a hazai tv-piacot. Az RTL Klub nemrég bejelentette, hogy a jövőben nem teszi lehetővé a kábelszolgáltatóknak, hogy ingyenesen vegyék át adásukat, majd továbbítsák az előfizetők felé. A piacot jól ismerő források szerint hamarosan a TV2 is követi a konkurencia példáját. Ez első hallásra csupán egy szokásos üzleti lépésnek tűnik, ám a bonyodalmat az okozza, hogy a szolgáltatók (akik eddig ingyenesen jutottak a két csatornához, majd ezeket pénzért értékesítették előfizetőiknek), a lakosság érdekeire hivatkozva erőteljesen védelmezik pozícióikat.