Súlyos kihívások elé néz a Fidesz az egészségügyben

Súlyos kihívások elé néz a Fidesz az egészségügyben

2006-tól kezdődően (beleértve a tavaszi kampányidőszakot) az egészségügy már nem csak egy volt a sok szakpolitikai téma közül, kiemelt témává vált. Ezt erősítette a Gyurcsány-kormány időszakában elindított, de soha le nem zárt reformfolyamat. A Bajnai-kormány alatt nem hirdettek változásokat, hanem elsősorban a konfliktusok kezelésére rendezkedtek be, ez pedig már önmagában sikert hozott ezen az érzékeny területen. A válságkezelő kormányzás karakterébe könnyen belefért, hogy a kabinet hosszú távú átalakításokat nem kezdeményezett, bőven megfelelt arról beszélni, hogy az egészségügyi ellátórendszer átalakítása olyan feladat, amire a válság leküzdése után sort kell keríteni.


Forgatókönyvek, egy, kettő, három

Természetesen könnyű politikai szlogent gyártani abból, hogy alakítsuk át az egészségügyet, és tegyük a szolgáltatásokat emberközpontúvá. Ez egy kampányidőszakban bőven elég lehet, de kormányon a konkrét cselekvéseket nem helyettesítheti. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy milyen szándékkal áll hozzá az egészségügyhöz, vagy esetleg annak átalakításához az új Orbán-kormány. Meglátásunk szerint három lehetséges forgatókönyv kínálkozik, ehhez kell a megfelelő feltételeket biztosítani: 1. érdemi lépések helyett kommunikáció, konfliktus menedzsment, 2. óvatos, de határozott lépések taktikája, 3. reformok minden áron.

1. Érdemi lépések helyett kommunikáció, konfliktus menedzsment

Ebben a szcenárióban a kormány nem mer belevágni semmilyen komoly átalakításba, legfeljebb indirekt eszközökkel próbálja az ellátórendszert kissé fazonírozni. Gesztusokat gyakorol a szakma felé, de kevés sikert tud a betegek számára felmutatni. Ennek a politikai magatartásnak az a sikere, ha a békés hangulat megteremtésével olyan kép alakul ki a közvéleményben, hogy valódi átalakítások zajlottak le, hiszen az előző kormányokhoz képest mennyivel kevesebb konfliktus, sztrájk, vagy azzal való fenyegetés van.

2. Óvatos, de határozott lépések taktikája

Egy alapos előkészítés, és megfelelő időzítés után (például az önkormányzati választások után) elkezdődhet egy alapos, mélyreható átalakítása az ellátórendszernek. A kommunikációban a lépéseket igyekeznek tompítani, és semmiképpen sem beszélnek reformfolyamatról, már csak azért sem, mert ez könnyen összemosható lenne az SZDSZ-hez köthető sokat bírált kezdeményezésekkel. A folyamat bizonyosan konfliktusokkal jár, de ezek helyi szinten tarthatóak lesznek. Akkor tud egy ilyen elképzelés politikai szempontból sikeres lenni, ha a kormányzaton belül megfelelő szinten zajlik az előkészítés, a konfliktusforrásokat sikerül idejében bemérni, tompítani, valamint stabil politikai többséget lehet felépíteni az egyes lépések mögé. Magyarán: erős kormányzati elszántság, stabil frakciótámogatás, az ügy szempontjából hely szinten károkat elkönyvelő kormánypárti polgármesterek meggyőzése, tárgyalóképes civil és érdekképviseleti rendszer megteremtése.

3. Reformok minden áron

A mostani kormánytöbbség erőből képes bármilyen átalakítást kezdeményezni, és (legalábbis) jogszabályok szintjén végrehajtani azt. Egy ilyen modell akkor szükséges, ha látványosan demonstrálni kell a külföldi befektetők felé, hogy végrehajtja a kormányzat az ellátórendszer átalakítását, és ezzel hosszabb távon is finanszírozhatóvá kívánja tenni annak működését. Miután az előzmények miatt senki sem várna egy ilyen politikát a Fidesz-KDNP frakciószövetségtől, ezért talán még komolyabb társadalmi ellenállásba ütközne, mint ami a Gyurcsány-kormány próbálkozásai.


Kevesebb szakma, több kommunikáció

A kormányzásból eltelt egy hónap tapasztalatai alapján érdemes megvizsgálni, hogy melyik verziónak vannak nagyobb esélyei. Induljunk ki abból, hogy a miniszterelnök meglepő módon nem pártpolitikust kért fel a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetésére, valamit az egészségügyi államtitkári posztra. Ugyanakkor erős a kezdeti lendület az egészségügy területén, amely mögött inkább kevesebb a szakmai munka, viszont több a kommunikáció. Szócska Miklós államtitkárként irányítja a volt Egészségügyi Minisztérium portfólióját, és lényegében miniszterként lép fel a nyilvánosság, valamint a szakma előtt. Véleményünk szerint a kormányzatban a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma az, ahol kívülről úgy látszik, hogy nincs egy kézben az irányítás. Réthelyi Miklós miniszter nem tudja, vagy nem akarja az egyes területeket kontrollálni, ezért azok önálló elképzelésekkel jelennek meg a médiában (a minisztérium esetében még az oktatás és a kultúra esetében figyelhető meg ugyanez a koordinálatlanság). Miután nem pártpolitikus vezeti a területet, ezért nem lehet arra számítani, hogy kellő beágyazottsága lenne a kormánypárti frakciókban, amely belső és külső konfliktusok esetén mentőövet jelenthet számára.

Gesztusok, de csak egyoldalúan

Az egészségügyi kormányzat gyors sikereket akart elérni ezen a területen, és érezve, hogy a kampányban elhangzott ígéretek miatt lépéskényszerben van, konkrét lépésekkel állt elő június elején. Forrás hiányában ezek értelemszerűen nem lehettek látványos lépések, ugyanakkor gesztust gyakoroltak a szakma felé. Azok az intézkedések, amelyeket kezdeményezett, és többségében meg is valósított a kormány, az intézményvezetőknek, az egészségügyi rendszer jelenlegi szereplőinek azt a képet sugallják a kormány szándéka szerint, hogy komolyan számítanak rájuk. Érdemes azonban megnézni, hogy az egyes lépéseknek kik is a valódi nyertesei:

intézkedés

intézményvezetők, érdekképviseleti vezetők

egészségügyi dolgozók

betegek

Egészségbiztosítási Felügyelet megszüntetése

inkább jó

rossz

patikaliberalizáció megszüntetése

semleges

inkább rossz

kötelező kamarai tagság

semleges

semleges

minimumfeltételek bevezetésének felfüggesztése

inkább jó

inkább rossz

új online vényellenőrzés felfüggesztése

semleges

rezidens rendszer átalakítása, röghöz kötés megszüntetése

semleges

ápolók kompetenciáját szabályozó rendelet visszavonása

inkább rossz

 


Ahogy a fenti táblázatunkból látható, a betegek számára nem tartalmazott kedvező intézkedést a kezdeti csomag. Forráshiány miatt nem lehet olyan lépést tenni, amely a rendelőben várakozóknak, vagy a kórházi osztályon kezelésre váróknak kedvező és látványos lenne. A minőségi szolgáltatás, az átlátható rendszer felé csak olyan változások visznek, amelyek belső vagy külső átcsoportosításokkal többet adnak azokra a területekre, ahol erre inkább szükség van. Van egy fontos szereplői réteg az egészségügyi üzletágba befektetők köre, akik számára nem egyértelmű a kormány politikájának karaktere. A patikaliberalizáció leállítása egyrészt olyan üzenet, ami eltántoríthatja a piaci szereplőket attól, hogy új befektetéseket valósítsanak meg, ugyanakkor az egészségügyi adminisztráció néhány nyilatkozatában nem zárta ki azt, hogy a magántőkének szerepe legyen a rendszer működtetésében.

Tervek, célok, avagy mi következik ezután?

Az új intézkedések, és a körvonalakban vázolt kezdeményezések közül hiányzik a gyógyszerkérdés (árak, támogatási mértékek, stb.), a gyógyászati segédeszközök kérdésének örökké konfliktusos ügye, és a kórházi, intézményi finanszírozás problémája is. Mindegyik ügy kapcsán a Fidesz már erős kritikával élt az előző kormány időszakában is. Ezek naponta érezhető fontos ügyek, ezért a kormánypárti képviselők a „bőrükön érzik” majd, ha nem sikerül érdemi eredményeket elérniük. Itt utalunk vissza arra, hogy politikai hátország nélkül erősen ki lesz téve a belső támadásoknak az egészségügyi vezetés. A kórházaknál meglévő, és ősszel felerősödő pénzügyi gondokat aligha lehet kezelni kommunikációs gesztusokkal, ez pedig szükségessé teszi, hogy a pénzügyi kormányzattal szemben forrásokhoz jusson a tárca. Kormányon belüli helyzetük alapján (lásd korábbi elemzéseink) kevéssé valószínű, hogy könnyű lesz egy ilyen „küzdelem” megvívása.

Őszig érdemi lépések helyett a kommunikáció

A kormányzati struktúra, a kinevezett vezetők és a kezdeti lépések alapján úgy tűnik, hogy a miniszterelnök az érdemi lépések helyett inkább a kommunikáció és konfliktusok kezelésének politikáját választotta, nem látjuk azt a politikai potenciált, amely képes lenne egy átfogó átalakítást végrehajtani az egészségügyben. De természetesen lehet egy másik forgatókönyv, amely során átalakítanák a jelenlegi egészségügyi kormányzatot (vezetőcsere, kormányon belüli pozíció megerősítése), és látványos átalakításokba vág bele a miniszterelnök. Ez ősz végénél előbb szinte biztosan nem várható, addig pedig marad a politikai PR.

2010. július 1.