Mi várható az új kormány szociálpolitikájától?

 

A szociálpolitika az áprilisi választás előtti hónapok fontos témája volt, kis túlzással a Jobbik  erre építette fel kampányát. Ennek eredményeként több olyan téma vált a közbeszéd részévé, amely a szociális támogatások filozófiájának megváltoztatását vetítette előre (pl. szociális kártya, segély helyett munka). A választások utáni kormányalakítás, a gazdasági akcióterv és annak hatásai háttérbe szorították a szociális kérdéseket, de abban biztosak lehetünk, hogy ezzel az üggyel az új kabinetnek rövidesen szembe kell néznie.

Mi történt a kormányváltás óta?

Valószínűleg kevesen tudnak arról, hogy a rászorulók harmincegy különböző módon vehetnek igénybe pénzbeli és természetben ellátásokat, ennek éves összege meghaladja a 800 milliárd forintot. Az ügy fontossága (valamint az összeg nagysága) okán minden kormányzat azt a célt tűzte/tűzi ki, hogy egyszerűbb, ellenőrizhetőbb, és hatásosabb szociális támogatási rendszert építsen. Elemzésünkben azt vizsgáljuk, mi történt a kormányzati ciklus kezdete óta, hiszen az eddig elfogadott ötvenhat törvényjavaslat közül három volt, amely a szociálpolitika, az esélyegyenlőség kérdését érintette, továbbá két kormányrendelet, amely ezzel a területtel foglalkozott. Nézzük végig az egyes intézkedéseket, íme:

Egy: változás a családi pótléknál

A családi pótlék rendszerének megváltoztatása kapcsán az Országgyűlés azt a módosítást fogadta el, melynek nyomán az iskolai tankötelezettség megszegése esetén a teljes családi pótlék összegét kizárólag természetben kapja meg a gyermek. Vagyis az állam nem a szülőknek adja oda a családi pótlékot.

Kettő: esélyegyenlőségi terv – elhalasztva

Az esélyegyenlőségi terv elkészítésének határidejét későbbre tolta az Országgyűlés. Az elképzelés értelmében az önkormányzatok akkor pályázhatnak támogatásért, ha rendelkeznek esélyegyenlőségi tervvel. Ez a lépés a kormányzati elképzelések szerint a roma integrációt segítette volna a legkisebb településeken.

Három: közmunka katasztrófa esetén

Korábbi szabályozás nem tett lehetővé, hogy például árvíz után a közmunkásokat is lehessen alkalmazni az újjáépítésben. A mostani változtatás szerint a kormány rendeletében megállapítottak szerint  a szükség-, veszély-, vagy katasztrófahelyzetből eredő kár esetén a helyreálltással kapcsolatos feladatokra közcélú munkavégzést lehet elrendelni a segélyen lévők számára.

 Négy: házi segítségnyújtás

Korábban egy független szakértői testület vizsgálta, hogy példának okáért egy idős ember igénybe veheti-e a házi segítségnyújtást, mint közpénzből fizetett szolgáltatást, vagy más rászorulóknak kell biztosítani ezt az ellátást. Ezt módosította az Országgyűlés arra, hogy a jegyző, vagy maga az intézmény kér fel szakembereket arra, hogy vizsgálják meg a rászoruló egészségügyi, szociális helyzetét. Ez a változtatás inkább az intézmények érdekét szolgálja, mert így ők képesek meghatározni, hogy kinek biztosítják az ellátást.

 Öt: az intézményvezetői erő az idősotthonokban

Ugyancsak megváltoztatásra került az a szabály, hogy idősotthonba kizárólag akkor kerülhet valaki állami pénzen, ha azt egy független szakértői bizottság engedélyezte. Mostantól – az intézményvezetői lobbi eredményeként – az intézmények döntik el, hogy kit vesznek fel, és kit nem. Ez lehetőséget teremt arra, hogy mostantól olyan szempontból is szelektálhassanak, kivel mennyi időt kell foglalkozni, hiszen minél több a rászorult napi ápolási ideje, annál több erőforrást igényel az intézmény részéről.

Hat: egyházak szerepe

Az utóbbi években elindult egy pénzügyileg racionális folyamat, mely szerint az önkormányzatok szociális intézményeiket átadták egyházaknak. Ez finanszírozási terhet jelent az államnak, mivel az egyházak az önkormányzatokhoz képest többlet pénzt kapnak az alaptámogatáson túl. A korábbi kormány ezért fogadtatta el azt a változtatást, hogy csak akkor adható át egy intézmény, ha az ún. egyházi kiegészítő támogatást öt éven keresztül befizeti az önkormányzat a költségvetésbe. A mostani parlamenti többség kivettet ezt a pénzügyi akadályt, és az egyházak esetében a továbbiakban nincsen ilyen kötelezettség.

Hét: kilakoltatási moratórium

A kilakoltatási moratórium meghosszabbítása. Ennek szociálpolitikai hatása azért kérdéses, mert a problémát nem oldja meg, csak annak hitét kelti. A lakáshitelesek számára a valódi megoldási lehetőség még várat magára, és az IMF-vel megszakadt tárgyalások azt vetítik előre, hogy valós segítségre képes eszközkezelőt nem tud a kormány létrehozni, mivel jelentős források – az eddigi hírek szerint – egy új IMF-megállapodás esetén állnának rendelkezésükre.

Nyolc: gáz- és távhőtámogatás

A gáz- és távhőtámogatási rendszer meghosszabbításáról is döntés született, amely megakadályozta azt, hogy az őszi fűtési szezon kezdetén a korábban támogatásban részesülők havi számlája drasztikusan emelkedjen.

Mi várható ebben a kormányzati ciklusban?

Az eddig napirendre került, és elemzésünkben vázlatosan végigvett ügyek közül különösen a gáz- és távhőtámogatás, valamint a kilakoltatások ügye sok embert érintő probléma. Eddig egyik kérdésben sem sikerült végleges megoldást találni, úgy tűnik, inkább időt akar nyerni a kormány. Azt azonban fontos megemlíteni, hogy a támogatási rendszer kapcsán megindult vitában csak időleges a viszonylagos csend. Biztosra vehetjük, hogy az októberi önkormányzati választások kampányában a „szociális kártya” újra előkerül, tehát a Fidesznek konkrétumokat kell mondania terveiről. A Policy Agenda véleménye szerint ezért két út közül választhat a kormány:

Óvatos, apró lépések

Az első forgatókönyv szerint a Fidesz-kormány apró változtatásokkal igyekszik kezelni a társadalmi elégedetlenséget, de érdemben nem nyúl hozzá a támogatási rendszerhez. Folytatja a korábbi kormányzat által megkezdett utat, és átláthatóbbá válna, ki hány helyről kap támogatást. Ez tulajdonképpen a szociális kártya megvalósulását jelentené, és kommunikációban pedig mindenképpen alkalmas lehet arra, hogy a problémát megoldottnak mutassa be a széles közvélemény számára. Azzal az előnnyel is járhat, hogy költségvetésből további forrásokat nem igényel, és a jelenlegi források elosztása folytatódna. Politikai kockázata ugyanakkor van, hiszen a radikális erők, konkrétan a Jobbik prominensei szigorúbb rendszer követelésébe kezdhetnének.

Érdemi változás, segély feletti kontroll

A másik eshetőség szerint érdemi változások kezdődnek, ennek eredményeként pedig centralizált támogatási rendszer jöhet létre. Ehhez forrásokat kell teremteni, ami egy feszített költségvetési pálya mellett úgy valósulna meg, ha bizonyos támogatásokat megszűntetnének, vagy a jogosulti kört kellő mértékben szűkítik. Az így felszabaduló forrásokból meg lehet erősíteni a „mentori rendszert” is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy pénzt adni önmagában kevés, ez csupán arra elegendő, hogy ideiglenesen enyhítse a problémát. Mindenképpen szükség van arra, hogy egyfajta kontroll, segítőkéz is jelen legyen a rendszerben, amely képes a rászorultak számára lehetőséget teremteni a társadalmi integrációra. Egy ilyen kezdeményezés mögé könnyen lehet társadalmi támogatottságot szerezni, hiszen a mentorok folyamatos ellenőrzése azt az érzetet kelti, hogy nem engedik a hátrányos helyzetűeknek a segélyek „rossz” felhasználását. Természetesen egy ilyen átalakításban kódolva van a politikai kockázat, hiszen leszűkül a rászorulók köre, sokan kiszorulhatnak a jelenlegi támogatotti körből. Kérdés, a kormány felvállalja-e ezt a politikai kockázatot.

A devizahitelesek is ügyfelekké válhatnak

Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az eddig eltelt bő két hónapos kormányzati munka fókuszában nem a szociálpolitika állt (lásd korábbi elemzésünket). A kormányzati energiát láthatólag az köti le, hogy a jövő évi költségvetést illetően mekkora mozgásteret tud elérni az EU-val folytatott tárgyalások során, így a szociális területen a cselekvés főiránya nem is látszódhat. A devizahitelesek problémája ugyanakkor egyre több olyan családot érinthet, akik eddig semmilyen kapcsolatban sem álltak a szociális támogatási rendszerrel. Amennyiben az önkormányzatok szociális irodáiban ők is „ügyfelekké” válnak, akkor a kormánynak már egy jóval szélesebb kör szociális problémáira kell tudnia választ adni.