A közfoglalkoztatásra 2016-ban az előző évben felhasznált pénzeknél mintegy 90 milliárd forinttal lehetne többet költeni. A közfoglalkoztatottak bérét azonban mégsem emelik, sőt az sem látszik, hogy ha több embert akarnának foglalkoztatni, akkor hol találnának havi átlagban 84 ezer emberrel több közmunkást, mint amennyi 2015-ben volt. A Policy Agenda azt nézte meg, hogy e területen mi is lehet a kormány tényleges célja.
Az elmúlt hetekben a pedagógusok váltak egyfajta vezéreivé azoknak a társadalmi csoportoknak, amelyek szeretnék követeléseiket kikényszeríteni a kormányból. Az egészségügyi dolgozók, a közlekedési ágazat és a szociális szféra ugrásra készen várja, hogy a mostani hullámon ő is képes legyen társadalmi támogatottságot szerezni magának. A kormánynak egy ilyen helyzetben egyetlen eszköze van, ha a különböző társadalmi csoportokat „széttartja” és nem engedi, hogy térben és időben összeérjenek a követeléseik. Ez mintha most nem sikerülne, vagy esetleg hazárdjátékot űz a kormány? Ezt vizsgálta meg a Policy Agenda.
A Policy Agenda által számított Gazdasági Fejlődés Index (GFI) 2015. IV. negyedévében az előző negyedévi mértéknél kissé kedvezőbb, 1,05-os értéket mutat. Az index az első negyedévi növekedés utáni csökkenés majd stagnálás után ismét enyhén javul. Az előző két negyedévhez képest a vállalkozások összesített mutatója javul, míg a háztartások helyzete lényegében stagnál és a monetáris mutatók romlanak.
A tavalyi év végén nem sikerült a szakszervezeteknek, a munkaadóknak és a kormánynak megállapodni a minimálbér mértékéről. Ennél kisebb publicitást kapott, hogy nem volt országos bérajánlás sem, amely főleg az állami tulajdonú vállalatok számára jelent eligazítást. A Policy Agenda azt nézte meg a legnagyobb állami cégeken keresztül, hogy kinek mit sikerült elérni a bérek terén az elmúlt években.
A kormány a bürokrácia csökkentése jegyében jelentősen megnyirbálná az állami alkalmazottak létszámát és első érdemi lépésként februárban dönt a minisztériumi háttérintézmények és kormányhivatalok helyzetéről. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint célkeresztben 73 intézmény van, ahol a bérköltségeknek átlagosan a 20%-át meg lehetne spórolni. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy az állam tud-e érdemben, politikai kockázatok nélkül bármilyen ésszerű átszervezést tenni néhány ezer fő elbocsátásán túl, vagy ezek céltalan kormányzati lépegetések a sakktáblán.
Az elmúlt hónap politikai slágerterméke, hogy a kormány bővítette lakástámogatási programját, a CSOK-ot. Egyszerre beszélnek ennek kapcsán az építőipar megmentéséről, és a remélhetően növekvő születések számáról. A változtatások hatásának van más aspektusa is, ezért a Policy Agenda elemezésében megvizsgálta, hogy politikai termékként sikeres lehet-e a támogatás, és milyen társadalmi csoportok számára bír üzenettel.
Az elmúlt öt év tanulsága, hogy politikai értelemben egyetlen erőtől kell tartania a kormánypártoknak, ez pedig a saját követeléseik érdekében fellépő társadalmi csoportok, mint például a pedagógusok, egészségügyi dolgozók, szociális munkások, közlekedési ágazatban dolgozók. Egy ágazati sztrájk meghátrálásra késztethetik a kormányt. Ennek lehetősége az első félévben adott, az a kérdés, hogy az érdekképviseletek képesek lesznek e átlépni eddigi árnyékukon. A Policy Agenda az elkövetkező hónapok lehetséges konfliktusait vizsgálta meg.
Az IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola és a Policy Agenda közös kutatásában készített KKV Konjunktúra Index értéke 49,3 pontra nőtt, amely az előző negyedévhez képest ugyan a cégek javuló gazdálkodási hangulatát mutatja, de a cégek többsége még mindig pesszimista.
A hétvégi kongresszussal lényegében ráfordult a Fidesz a 2018-as választási kampányra. A politikai termékek körvonalazódnak, most már a megvalósítás szakasza következik. A Policy Agenda év végi elemzésében bemutatja, hogy mit várhatunk 2016-2017-től, mi készülhet a kormányzati műhelyekben.
Az egészségügy kapcsán mintha egyre több probléma lenne, napi szinten lehet botrányokról, szakemberhiányról, rossz minőségű szolgáltatásról hallani. A kormány mintha többször elszánta volna magát arra, hogy reformértékű változtatásokat hajt végre, ez mégsem történt meg. Ennek ellenére továbbra sem látszik „politikai bukásfaktornak” a kérdés. Ennek okait vizsgálta meg a Policy Agenda.