A Fidesz 2010 óta nem szembesült ekkora problémával, mint az októberi önkormányzati vereség és annak következményei. Hiszen nem csak Budapesten és a nagyvárosokban, hanem a budai őskonzervatív körzetek mellett számos kisvárosban is erodálódott a Fidesz többsége, amelynek egyik szimbóluma 2010 óta jobboldali vezetésű Jászberény, ahol a megismételt választáson óriásit buktak a kormánypártok. Egy hónapja még alig 14 szavazattal maradtak alul, de ahelyett, hogy elfogadták volna a vereséget, kiharcolták az új választást. A jászberényiek azonban mintha erre inkább bedühödtek volna, a Fidesz immáron 3758 szavazattal kapott ki, azaz 50-50 százalékos döntetlen közeli helyzetből 62-34-es kínos vereségbe lavírozták magukat. 

Azért érdekes ez az eredmény, mert a magyar politikai életben az a vélekedés terjedt el, hogy Pesten, és a nagyvárosokban a baloldal az erős, míg vidéken, különösen a kisebb városokban a Fidesz megingathatatlan. Jászberény nem megyeszékhely, körülbelül 20 ezer szavazóval olyan kisvárosnak tekinthető, ahol a Fidesznek simán kellett volna nyernie.

Szerencsétlen véletlen vagy bukás spirál?

A kormánypárt vezérkarának ezért egy fontos feladványa lehet, hogy megértse: kezd-e a vidéki kisvárosokba is „lecsorogni” az elégedetlenség, és/vagy a Fidesz verhetetlenségének a mítosza omlik össze, a győzteshez húzás töri derékba a helyi fideszes káderek karrierjét?

Az tény, hogy vannak még kisvárosok, amelyek egyelőre még kormánypárti fellegvárnak számítanak, vagy éppen visszaszerezték őket. Kiskunhalason 69 százalékkal, Makón 67 százalékkal, (a meghódított) Dombóváron 62 százalékkal, (a visszavett) Hajdúszoboszlón 61 százalékkal nyert a Fidesz. Ellenben már most vannak kisebb városok, ahol az ellenzékiek és/vagy a lokálpatrióták nagyon elverték a Fidesz jelöltjeit. Orbán Balázs, a Miniszterelnökség helyettes vezetője hétfőn a parlamentben azzal érvelt a jászberényi fiaskó kapcsán, hogy ott a jobbikos (amúgy összellenzéki) győztes polgármester elbújt a Közösen Jászberényért Egyesületet álcivil szerveződés mögé. Valóban nem pártlogókkal indultak az ellenzékiek Jászberényben, de ezzel az eszközzel élt a Fidesz is több helyütt, például Szegeden és Hódmezővásárhelyen sem pártcímkéket használt a Fidesz-KDNP támogatottja. Így ez az érv biztos nem fog megoldást jelenteni a Fidesz vidéki veszteségeire.

Jászberény mellett nagyon sok kisebb lélekszámú városban nyert elképesztő arányban az ellenzéki jelölt: Tiszaújvárosban 68 százalékkal, Pomázon 66 százalékkal, Gyömrőn 67 százalékkal. Nem mellesleg olyan kisvárosokban kapott ki a Fidesz, ahol arra még a kormánypártban sem számított senki, így például Érden vagy Cegléden.

A meglepő kisvárosi kormánypárti kudarcok mellett a Fidesz számára történelmi vereségeknek tűnhetnek azok a budai körzetek, ahol a rendszerváltás óta soha nem volt baloldali győzelem. Ennek a fordulatnak a szimbóluma az egész I. kerület, a Várnegyed, ahol még a magyar jobboldal legnagyobb összeomlásakor, 1994-ben sem vesztett a konzervatív oldal. Már a 2018-as országgyűlési választásokon is voltak „őskonzervatívnak” tartott budai szavazókörök, mondhatni utcák, ahol meglepetésre 1990 óta először kapott ki a magyar jobboldal. A Várban, az Úri utcai szavazókörben, ahol az MDF még 1994-ben is kimagasló eredményt ért el, az LMP-s Csárdi Antal győzött. A XII. kerületben és a II. kerületben olyan fideszes „nagyágyúkat” szorított meg az ellenzék, mint Gulyás Gergely és Varga Mihály. Úgy tűnik, hogy a Fideszben nem fordítottak figyelmet arra, hogy a budai bázisukban zajló számukra kedvezőtlen fordulatot megértsék, a törzsbázisuk erózióját megállítsák. Így Budát a mostani önkormányzati választáson majdnem teljesen elvesztették. Ha a kisvárosokban és a hagyományosan konzervatív környékeken tovább zajlik a Fidesz tradicionális táborának „kimosódása”, akkor 2022-ben számukra kockázatos helyzetben indulhat harcba a párt az országgyűlési választásokon.

Mi lesz a Borkai-árvákkal?

Eközben önbecsapásnak tűnik az a Fidesz interpretáció, hogy a párt kampánygépezete tökéletesen működött, mert a tábort az urnákhoz tudta vinni. Annyi történt csupán e magyarázat szerint, hogy (állítólag egy megcsalt férj bosszújából kirobbant) Borkai-szexbotrány az utolsó három nap alatt eljutott a néphez, és mozgósította az ellenzéki és bizonytalan szavazókat ellenük.

Az igaz, hogy a Fidesz nem vesztett sok szavazót darabszám tekintetében, vagyis nagyjából úgy szerepelt, mint öt éve, de látható, hogy az ellenzéki oldalon nagy tömegben jelentek meg protest-szavazók.

A vereségek miatt ráadásul sok „káder” vált munkanélkülivé, ami tovább növeli a Fideszen belül lévő feszültséget. A hivatalos verzió csak Borkai botlását kritizálta, de azért a mélyben, a pártvezetéssel és kormányzással, és az egyes miniszterek munkájának minőségével szembeni kritikák is megfogalmazódnak. Ha igaz az, hogy a hatalomnak van összetartó ereje, akkor annak ellenétje is: a hatalom elvesztése bomlasztani is képes a politikai közösséget. Ha a Borkai-árváknak (bukott polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek és elbocsátott cégvezetőknek) nem talál munkát a Fidesz vezérkar, akkor a „nincstelenek” elégedetlensége, morgása is hozzátehet a további erózióhoz.

Mi lehet a stratégia a bomlás megállítására? Elég-e az ellenzéki egység szétverése?

Az önkormányzati visszaesésre a politikai konszolidáció és szakmapolitikai korrekció helyett úgy tűnik a szimbolikus politizálás erősítésével reagál a Fidesz. Jó példa erre Kövér László feltűnő aktivitása, aki hetente száll bele durva, ideológiai érvekkel az ellenzékbe (például Gyurcsányt legaljának minősítő nyilatkozata), de ezen a pályán kezdett el focizni a korábban visszafogottabb kommunikációról ismert Gulyás Gergely is, aki mintha (lásd Fekete Győr András „lerománügynöközése”) a Momentum gyengítésének feladatát kapta volna meg házon belül.

Emellett a Fidesz láthatóan azt várja, hogy az ellenzék hibázzon, koalíciós csetepaték legyenek, vagy korrupciós ügybe keveredjenek az új ellenzéki vezetők. Orbán Viktor pártjára veszélyes ellenzéki összefogás tartóssága függ a pártok közötti személyi és ideológiai ellentétek kezelésétől. Úgy tűnik, hogy az önkormányzati cégek vezető testületeibe való kinevezésekor az MSZP és a DK nem járt rosszul. Sőt, mintha jobban jártak volna, mint a többiek. Czeglédy Csaba ügyvéd DK vezette kerületekben történő önkormányzati megbízásai kapcsán pedig azonnal a nyilvánosság elé állt a Momentum, miként a DK-val való brüsszeli nézetkülönbségek esetében is. Az eddigi koalíciós gyakorlattól (MSZP és SZDSZ örökös veszekedése a színfalak mögött) új helyzetet teremt, hogy a Momentum minden „koalíciós vitát” a nyilvánosság elé visz, amely a régebbi politikai kultúrával rendelkező pártoknak, így a MSZP-nek és a DK-nak, a zárt ajtók mögötti megoldási gyakorlatát, a kamarilla politizálás mozgásterét teszi kérdőjelbe. Nyilván nem dőlt még el, hogy a DK, vagy a Momentum lesz-e a baloldali ellenzék vezető ereje.

Nem mellesleg lényeges stratégiai és személyi vita alakult ki a Jobbikban. A párt Jakab Péter frakcióvezető vezette szárnya mintha háttérbe akarná szorítani a Jobbik „ELTE bölcsészkaros”, még a pártvezetésben vagy annak közelében maradt alapítói körét. Ez utóbbiak ugyanis lazábbra vennék az együttműködést a baloldali pártokkal, különösen a DK-val. Emlékezetes, hogy a Jobbik berobbanása a közéletbe a Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége elleni akciókkal kezdődött. Velük szemben viszont ott vannak azok a polgármesterek, akik a baloldali, sok esetben ideológiailag tőlük távol levő pártokkal való összefogásnak köszönhetik, hogy a halatom belső oldalára kerültek.

Az eddig történtekből úgy tűnik, hogy a Fidesz egyelőre láthatóan úgy gondolja, hogy nincs szükség önkorrekcióra, folytatni kell mindent, ahogy eddig, hiszen az ellenzéki összefogás felbomlasztása elég lesz a 2022-es parlamenti választások megnyeréséhez.