A 2017. évi költségvetés kapcsán bejelentette a kormány, hogy jövőre 0,9%-kal nőnek a nyugdíjak. Az érdekvédelmi szervezetek felháborodtak, az ellenzék cinikusnak minősítette, miközben a kabinet és a kormánypártok a törvény szövegével védekeznek, illetve az alapvető élelmiszerek áfa csökkentését emlegetik. A Policy Agenda megnézte, hogy mi is történt a nyugdíjasokkal 2010 óta.

Tényleg jócskán nőttek a nyugdíjak

A kormány nagyon tudatos politikai döntést hozott már a 2010-es kormányzás elején, amikor elhatározta, hogy a törvényi minimumnál is nagyobb mértékben emeli a nyugdíjakat. Ez nyilvánvalóan két ok miatt történt. Az egyik, hogy nagyon alacsonyak voltak a nyugdíjak, és jelentős réteg volt a létminimum alatt. A másik, hogy politikailag nagyon aktív társadalmi csoportról van szó, ezért a választásokon szükség volt a szavazataikra.

Ennek megfelelően lépett a kormány. 2010 és 2015 között az átlag öregségi nyugdíjak 26%-kal nőttek, és a már nyugdíjasok nyugdíja is 21%-kal nőtt. Ez az infláció feletti, azaz reálnövekedést jelent. Erre mondható, hogy nem csak megőrizte a kormány a nyugdíjak reálértékét, hanem több, mint egy havi mértékben növelte is.

A múlt héten közölt létminimum-adatok is mutatják, hogy a kormány priorizálta a nyugdíjasokat. 2010-ben az egyfős nyugdíjas háztartásoknál 70.862 forint volt a létminimum értéke. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság állománystatisztikája alapján 2010-ben az öregségi nyugdíjasok 41%-a kapott ennél alacsonyabb összeget. 2015-ben 79.214 forint lett a létminimum ebben a körben, ugyanakkor már csak 19% volt az öregségi nyugdíjasoknak ez alatt. Ez vitathatatlan eredmény, és megmutatta, hogy van eszköz a kormány kezébe, ha kezelni akarja egy társadalmi csoport nehéz helyzetét.

2015-ben miközben a társadalom 41,5% olyan háztartásban lakott, ahol a létminimum alatt volt a család jövedelme. Ez a nyugdíjas háztartások esetében csak 16% volt. Azaz, ha a háztartásban „csak” nyugdíjasok élnek, akkor ők a többiekhez képest nagyobb valószínűséggel élnek létminimum felett. A helyzetük relatív jobb.

Ahogy családi, vagy egészségi okokból összeköltözik a család, ott megugrik a létminimum alatt élő háztartások száma (26%-a azokon belül, ahol legalább egy nyugdíjas él, míg a család többi része aktívkorú). Nagyon fontos ugyanakkor, hogy területileg jelentős eltérések vannak, amiket a meglévő adatok segítéségével nem lehet modellezni.

Akkor most hogyan áll a Fidesz a nyugdíjasokkal?

A vonatkozó törvény alapján az infláció mértékével kell emelni a nyugdíjakat. Amennyiben a várakozások feletti az infláció, akkor novemberben kiegészítő emelésre kerül sor, ha felültervezte a kormány a költségvetés megalkotásakor az árak romlását, akkor a különbség kvázi nyereség a nyugdíjasoknak.

Ez utóbbi egy politikai eszköz volt a kormánynak, amivel élt is, és ezért is lehetett, hogy a reálnövekedés mértéke olyan jelentős, hogy lényegében 13. havi nyugdíj beépült a rendszerbe. De ennek a varázspálcának elfogy az ereje, ha a kormány reálisan kezdi tervezni az inflációt egy olyan környezetben, amikor valóban nem nőnek az árak. Ez történik jövőre, és ezért lett bejelentve a 0,9%-os emelés.

Miután a nyugdíjasokat hozzászoktatta a kormány ahhoz, hogy az infláció és a nyugdíjemelés között valójában nem kell összefüggést keresni, ezért sokként érte az embereket az egy százalékot el nem érő mértékű emelés.

Azzal próbálja menteni a helyzetet a kabinet, hogy az alapvető élelmiszerek áfa-csökkentését, ami egyébként minden társadalmi csoportot egyaránt érint, kvázi nyugdíjemelésnek számítják be. A kormány azt nyilatkozta, hogy ez több tízezer forint megtakarítást jelent.

A tej, a tojás és a baromfihús áfa-kulcsának mérséklése, amennyiben az értékesítési láncban nem tűnik el a csökkenés, akkor számításainak szerint nem jelent többet havonta, mint 614 forintot. Ez nyugdíjas háztartásra vetítve kb. 840 forint. Ez, ha így valósul meg, akkor olyan, mintha 0,5%-os emelést hajtana végre a kabinet.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a létminimum alatt élő háztartások esetében az alapvető élelmiszerek egyes körét érintő áfa csökkentés nominálisan még kisebb értéket jelent (kb. 780 forint/háztartás).

Közben mi lesz a dolgozókkal?

Bár szereti hangsúlyozni a kormány, hogy egyszerre megvédi a nyugdíjasokat, és munkaalapú társadalmat teremt. De ez az adatok szerint nem egyensúlyosan történik. Az látszik, hogy sikerült feljebb tolni a nyugdíjasok életszínvonalát (legalábbis a létminimumhoz viszonyítva), ugyanakkor nagyon sokan vannak, ahol dolgoznak, de alatta maradnak a létminimumnak. Ez pedig a torz bérrendszer problémája, amely jelentős réteget „tart” a minimálbér környékén.

A kormány, ahogy ezt a nyugdíjak esetében tette – költségvetési források felhasználásával is – léphetne a legkisebb keresetűek érdekében is. Tulajdonképpen ez is olyan politikai döntés lenne, mint a reálértéket meghaladó nyugdíjemelés.

Meglátásunk szerint eddig azért nem lépett erre az útra, mert elhiszi azt, hogy az alacsony bérek vonzzák a külföldi befektetőket. Ugyanakkor van feloldási lehetősége ennek, ha a munkát terhelő adókat csökkentené a kabinet, mert ekkora nem feltétlenül kerülne többe a foglalkoztatás, csak magasabbak lennének a jövedelmek.

Ez a lépés még várat magára, bár meglátásunk szerint ebben a kormányzati ciklusban, ha másért nem, politikai okokból itt is várható egy nagy lépés…