Az oktatási rendszer szinte folyamatos átalakítás, reformfolyamat közepette működik. „Életpályamodell, új Nemzeti Alaptanterv, majd készülő még újabb Nemzeti Alaptanterv, béremelések, munkaerőhiány” címszavak jellemzik ezt a területet. A Policy Agenda elemzésében az oktatási rendszer egyik aspektusát, a pedagógusok korosztályi összetételét vizsgálta meg három településtípuson. Komoly problémák várhatók.

Hogyan néz ki az oktatási korfa?

A Közoktatási Információs Rendszer adatai alapján megvizsgáltuk, hogy az általános iskolákban tanítóknak milyen a korosztályi összetétele:

Az adatokból látszik, hogy míg 2011-ben a 35 év alattiak aránya 16%-volt a teljes körhöz viszonyítva, ez 2017-re 13%-ra csökkent. Ezzel együtt az 55 év feletti korosztály aránya 10 százalékponttal, azaz 17%-ról 27%-ra növekedett.

Miközben az évtized elején közel hasonló volt a fiatal korosztály és a nyugdíj előtt álló korosztály aránya, addig 2017-re (6 év alatt) teljesen eltolódott ez az arányszám az idősek felé. Ez azt mutatja, hogy hiányzik az utánpótlás, és a folyamat nehezen látszik megállíthatónak.

Településtípusonként látszanak a jövő problémái

Az oktatási rendszer problémái kiütköznek a társadalmi fejlődés későbbi szakaszában. Azaz, amennyiben egy rosszabb gazdasági és ebből adódóan társadalmi helyzetű térségben nincsenek meg az alapvető lehetőségek a tanulásra, akkor ennek következményei már a munkaerőpiacon is nagyon hamar jelentkeznek. Ezért is fontos megnézni, hogy a különböző településtípusok alapján nézve mi látszik az alapfokú oktatásban dolgozók korösszetételében.

Külön megvizsgálva azokat a járásokat, ahol a közfoglalkoztatási mutató (azaz a közfoglalkoztatottak aránya a dolgozókon belül) 5% feletti azt tapasztjuk. hogy ezeken a településeken működő általános iskolákban tanítók 14%-a 35 év alatti, és 25%-a 55 év feletti. Elsőre úgy tűnik, hogy egy picivel itt a helyzet jobb lett, mint az országos átlag. Amennyiben azonban a változás dinamikáját nézzük, akkor látszik, hogy jelentős a probléma.

Miközben ezeken a településeken 2011-ben még a fiatal pedagógusok aránya 21%-volt, 2017-re már 7 százalékponttal csökkent ez a részarány. Eközben az 55 év felettiek aránya 10 százalékponttal emelkedett. A három településtípust (főváros, közmunkával érintett települések és egyéb járásokba tartozó települések) tekintve viszonylag hasonló adatokkal találkozunk. Azonban legnehezebb helyzetben lévő településeken romlott leginkább a helyzet.

Ennek következményei pedig könnyen beláthatók, és sajnos elég lineárisak. Azokon a településeken, ahol egyre nehezebb lesz tanárt találni – mivel többen mennek nyugdíjba, mint ahányan érkeznek – ott romlik a színvonal. Amennyiben ebbe nem nyugszanak bele a szülők, akkor két út között választhatnak:

• vagy távolabbi iskolában íratják át a gyereküket,
• vagy elköltöznek a településről.

Mindkét út a helyi, körzetes iskola további romlását okozza, illetve erősíti azt a munkaerőpiaci katasztrófát, aminek már látjuk a következményeit. Amennyiben nincs munkaerő egy térségben, akkor hiába érkezne munkahelyeket létrehozó tőke, nem találna oda alkalmazottakat. Ez pedig elriasztja azokat is, akik ezekben a térségekben bármilyen befektetésen is gondolkodnának.

Természetesen a fővárosban is megvan ugyanaz a jelentős probléma, hogy az általános iskolai tanári kar több mint negyede 55 év feletti. Ez persze nem látszik visszafordíthatatlan problémának. Amennyiben azonban egy nehéz helyzetű térségben épül le az oktatási rendszer tanárhiány miatt, ott nagyon nehéz lesz újrateremteni azt a közeget, amely ismét jó oktatási rendszert eredményez. Ez pedig nagyon gyorssá teszi ezeknek a térségeknek az elnéptelenedését, gazdasági értelemben véve a „leépülését”.