A miniszterelnök hétvégi évértékelő beszédében egy hétpontos demográfiai fordulatot segítő akciótervet jelentett be. Ebben kedvezményes hitel, nagycsaládosok számára autóvásárlási kedvezmény, CSOK kibővítése szerepel. Továbbá néhány, a kisgyerekes anyák munkaerőpiaci esélyeit javító program is szóba került. A Policy Agenda ennek kapcsán azt nézte meg, hogy milyen bérpolitikai, és munkaerőpiaci problémák nehezítik a gyermekvállalási korban lévő nők helyzetét.

Nők a munkaerőpiacon

A kormányzati hétpontos intézkedési programnak mindössze két eleme érinti azt a kérdést, hogy mivel lehet segíteni a kisgyermekes anyukáknak a munka világába történő visszatérését. A bölcsődei ellátórendszer kiszélesítése, és a kisgyermekkel otthon maradó nagyszülői GYED-program bevezetése elvileg megteremthetik annak a lehetőségét, hogy aki tud, az minél előbb visszatérhessen munkahelyére. Ugyanakkor nem biztos, hogy ez a valódi probléma.

Ismert, hogy a munkaerőpiacon jelentős hátrányban vannak a nők a férfiakhoz viszonyítva. Legutolsó rendelkezésre álló adat szerint (2016. év) egy férfi átlagfizetése 16%-kal (majd kéthavi bérrel) magasabb, mint a nőké.

2018. harmadik negyedévében a foglalkoztatottak 55%-a volt férfi, miközben a munkavállalási korú lakosság körében ez az arány 48,5%. Ez azt jelenti, hogy most 590 ezer fővel több nőnek kellene dolgoznia a foglalkoztatottak körében, hogy a dolgozni tudó lakosságon belüli arány teljesüljön. Ez természetesen nem elvárható cél, hiszen a potenciális női munkavállalók közül többen gyermekük nevelése miatt vannak távol a munkaerőpiactól. Ebben a tekintetben nem „lóg ki” a magyar munkaerőpiac a V4-ek „sorából”, ugyanakkor lemaradásban van az észak- és nyugat-európai országoktól:

A nők foglalkoztatotti aránya – 2017.

országok	nők foglalkoztatotti aránya
Magyarország	45%
V4 tagállamok	45%
Ausztria, Németország, Benelux államok, Franciaország	47%
Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország	48%

   Eurostat adatok alapján

A nők foglalkoztatásán belül minden egy százalékos arány-javulás (a férfiak változatlan foglalkoztatási szintjével számolva) 68 ezer új női foglalkoztatottat jelentene. Azzal tehát, ha elérnénk a nők foglalkoztatásán belül az északi-országok szintjét, 204 ezer fővel több női munkavállalónk lenne, akik munkajövedelmük által jelentősen növelnék a háztartásuk bevételeit.

Bérek egyenlőtlensége

A nők munkaerőpiaci hátránya nem csak a foglalkoztatottsági arányukban, és az áltagos bérek különbségében jelenik meg. Sokkal nagyobb társadalmi problémát jelent a bérrendszeren belüli egyenlőtlenség. Ennek pedig már van az állam által előidézett oka is.

Amennyiben a versenyszféra 5 fő feletti foglalkoztatóit és a közszférát nézzük, akkor látszik, hogy ebben a szegmensben 2016-ban 50,5%-a volt a női dolgozók aránya. (Ennek fő oka, hogy a közszférában dolgozók 75%-a nő.)

Az egyes jövedelmi kategóriákban jelentős a nemek közötti különbség. A társadalom rosszabbul kereső alsó felének (első öt decilis) 52%-a nő, míg a felső ötödben már csak 49%. Amennyiben a felső tíz százalékot, a legjobban kereső réteget nézzük ott már csak 38%-os a nők aránya.

A nők aránya az egyes csoportokon belül

társadalmi csoportok	dolgozói társadalmon belül	35 év alatti munkavállalók között
legrosszabbul keresők (1-3. decilis)	52%	45%
dolgozói társadalom alsó fele (1-5. decilis)	52%	47%
dolgozói társadalom felső része (6-10. decilis)	49%	44%
legjobban keresők (10. decilis)	38%	36%
összes dolgozó	50,5%	46%

                    Policy Agenda számítása az egyéni bér- és kereset statisztika alapján

Amennyiben a kereseteket összeadjuk, akkor az 5 fő feletti foglalkoztatóknál és a közszférában dolgozók körben a bruttó jövedelem 53%-át viszik haza a férfiak, és így 47%-át a nők. A 35 év alatti dolgozói társadalom esetében azonban a nők már csak 43%-át szerzik meg a munkajövedelmeknek.

Az állam a nettó jövedelmek alakulásában két ágon tud beavatkozni közvetlen módon. Egyrészt a törvényben szabályozott bérek kapcsán (közfoglalkoztatott bérek, minimálbér, garantált bérminimum), másrészt az adórendszeren keresztül. Azáltal, hogy a férfiak a jobb kereseti kategóriákban vannak, az egykulcsos adórendszer konzerválja a férfiak és a nők közötti nettó béregyenlőtlenséget. Amennyiben az állam azt akarná, hogy a nők is jobb kereseti viszonyokkal rendelkezzenek, akkor direkt módon tudna azzal segíteni, ha az adórendszerben a mediánjövedelem alattiak esetében alacsonyabb adókulcsot érvényesítene, mint a felső 10%-ba tartozóknál.

A másik állami beavatkozási eszköz a minimálbér és a garantált bérminimum emelése lenne. Az utolsó béradatok alapján (2016. év) a nőket – az arányokat tekintve – jobban érintette ez a két bér. Ebből következően ennek emelése nagyobb segítséget jelent a női munkavállalóknak, mint a férfiaknak. A közmunka terén – ahol szintén az állam határozza meg a béreket – az elmúlt években azt látjuk, hogy „elnőiesedett” ez a munkavállalói réteg. 2018. decemberében már 59%-a közmunkásoknak nő volt, ezzel szemben négy évvel korábban még csak 48%-uk. Eközben a minimálbér jelentősen elszakadt a közfoglalkoztatotti bértől, amely azt is jelenti, hogy a nők kerültek rosszabb anyagi helyzetbe ebben a munkavállalói csoportban is. (Korábbi elemzésünkben bemutattuk, hogy reálkeresete csökkent a közmunkásoknak.)

A nők béregyenlőtlensége, és a munkaerőpiacon meglévő kisebb részvételi arányuk egyértelműen olyan elemek, amelyek bizonytalanságot okoznak a jövőt illetően. Ez pedig talán nagyobb hatással van a gyermekvállalási kedvre, mint a most bejelentett intézkedések. Ugyanakkor a kormány éppen ezen a területen nem akar ellépni az eddigi politikájától, és mérsékelni az egyenlőtlenségeket.