A főváros az egyik kiemelt terület, ahol lényegében az összellenzéki összefogás és a kormánypártok „összecsapnak”. A választás három szinten zajlik: egyéni önkormányzati képviselők, polgármesterek, főpolgármester. Ennek kapcsán a 2014-es szavazóköri eredményekig visszamenve vizsgálta meg a Policy Agenda a lehetséges politikai forgatókönyveket, taktikákat.
Fidesz vs. személyes támogatottság
A 2014-es önkormányzati választásokon a Fidesz-KDNP egyéni önkormányzati képviselőjelöltjei a szavazatok 43,43% százalékát kapták meg a fővárosi kerületekben. Amennyiben azt nézzük, hogy milyen skálán szóródtak a kerületi szintű szavazatok, akkor az látszik, hogy a legkisebb támogatottságuk a XXIII. kerületben volt (27,33%), míg a legnagyobb a XVII. kerületben (55,72%).
Amennyiben pedig a 2014-es európai parlamenti választások eredményét vizsgáljuk, akkor ott a Fidesz-KDNP listájára leadott szavazatok 44,06%-os arányát látjuk, amely szinte megegyezik a pár hónappal későbbi egyéni önkormányzati választások eredményével. Természetesen annyiban érdemes óvatosan bánni az adatokkal, hogy van néhány kerület (IV., XVI., XVII.), ahol sokkal erősebbek voltak a kormánypártok egyéni önkormányzati jelöltjei, mint az EP eredmény. Ugyanakkor volt három kerület (XIII., XIX., XXIII.), ahol sokkal rosszabbul szerepeltek a FIDESZ-KDNP jelöltjei, mint azt az EP eredmény mutatta.
| kerületek | FIDESZ-KDNP egyéni önkormányzati képviselői leadott szavazatok (%) | Európai Parlamenti választás FIDESZ-KDNP 2014. | Európai Parlamenti választás FIDESZ-KDNP 2019. |
| I. | 50,9% | 50,1% | 45,3% |
| II. | 50,0% | 49,0% | 44,2% |
| III. | 43,0% | 42,2% | 39,4% |
| IV. | 45,0% | 40,0% | 38,2% |
| V. | 51,9% | 48,3% | 45,4% |
| VI. | 45,0% | 42,6% | 38,9% |
| VII. | 38,1% | 40,9% | 37,7% |
| VIII. | 49,7% | 45,6% | 41,9% |
| IX. | 42,6% | 42,7% | 38,3% |
| X. | 46,1% | 41,5% | 41,8% |
| XI. | 46,3% | 46,8% | 42,4% |
| XII. | 51,1% | 51,0% | 45,6% |
| XIII. | 24,6% | 32,3% | 31,7% |
| XIV. | 37,5% | 40,9% | 37,7% |
| XV. | 40,0% | 42,8% | 42,3% |
| XVI. | 52,9% | 47,6% | 46,0% |
| XVII. | 55,7% | 46,8% | 44,7% |
| XVIII. | 44,1% | 44,2% | 43,5% |
| XIX. | 34,6% | 40,5% | 39,8% |
| XX. | 38,9% | 43,2% | 42,6% |
| XXI. | 42,8% | 40,4% | 41,5% |
| XXII. | 44,8% | 48,9% | 44,8% |
| XXIII. | 27,3% | 45,1% | 43,8% |
| összesen | 43,4% | 44,1% | 41,6% |
A 2014-es adatok alapján tehát az EP eredmény és az egyéni eredmények között Budapest egészét nézve erős összefüggés látszik, amely kiindulópont lehet a további elemzéshez.
A polgármester-faktor
Megnéztük azt is, hogy a FIDESZ-KDNP polgármester-jelöltjei mennyivel voltak erősebbek, mint a kerületi jelöltek. Azaz mennyivel voltak képesek több szavazatot hozni. Ezek szerint pedig 9,3%-százalékkal több szavazatot kaptak a polgármester-jelöltek a kormánypártoknál, mint az önkormányzati képviselők. Ez tekinthető a „személyes faktornak”, amely sok esetben a regnáló polgármestert erősíti.
Az EP eredményhez – azaz a FIDESZ-KDNP törzsmag szavazókhoz – képest ekkora új szavazói réteget tudtak bevonni. Szavazói létszámra átszámítva ez 23,6 ezer szavazatot jelentett. Ennek megoszlása természetesen jelöltenként más és más volt. Négy kerülete volt a kormánypártoknak (XIII., XIX., XX., XXIII.), ahol a polgármester-jelölt rosszabbul szerepelt, mint a kormánypárti önkormányzati képviselők. Ugyanakkor volt egy kerület, ahol a polgármester-jelölti faktor 24,4%-kal több szavazatot jelentett, ez pedig a III. kerület volt.
Tarlós-faktor
Az öt évvel ezelőtti főpolgármester-választás végtelenül hektikus volt az ellenzéki oldalon. Két héttel a választások előtt az addigi baloldali-liberális jelölt visszalépett a konzervatív Bokros Lajos javára. Közben az LMP, a Jobbik, és a Magyar Liberális Párt is saját jelöltet indított, amely az ellenzéki szavazatok 29%-át aprózta szét.
Egy ilyen politikai helyzetben nem volt meglepő, hogy a „Tarlós-faktor” működött, azaz ő a stabilitás ígéretével képes volt ellenzéki szavazókat is magához vonni. Ez oly mértékben sikeres politikai taktikát eredményezett, hogy míg – ahogy korábban is írtuk – a Fidesz-KDNP egyéni önkormányzati képviselői 43,43%-ot kaptak, Tarlós ennél 36,4 ezer szavazattal többet ért el (49,06%).
Mi következik ebből?
Az öt évvel ezelőtti adatok jól mutatják, hogy érdemes kiindulópontnak venni az európai parlamenti választásokat. Ebből a szempontból fontos megjegyezni, hogy 2014-hez képest 2019-ben a FIDESZ-KDNP a fővárosban 1,8 százalékponttal kevesebbet ért el a mostani EP választáson. Azaz 41,6%-os eredmény vehető kiindulópontnak, és erre jönnek rá a kerületi polgármesterek személyes „hozzáadott értékei”, illetve Tarlós István személyes többlete.
Ez utóbbi esetben óvatosnak kell lenni a tekintetben, hogy nem egyértelmű; vajon képes-e Tarlós István 2019-ben is 7,4 százalékponttal jobban szerepelni, mint a kormánypártok önkormányzati képviselőjelöltjei. Most ugyanis sokkal rendezettebbnek néz ki az ellenzéki oldal, mint öt évvel ezelőtt volt, így kisebb átszavazási hajlandóságra lehet számítani az ellenzéki szavazótábor részéről.
Az ellenzéki pártok győztes stratégiája az ország többségével ellentétben abban áll, hogy minél inkább erősíteni a kormánypárti indulók kormánypárti titulusát. Ezáltal minél inkább közelíteni a szavazatarányt az EP választás szintjéhez.
Ez a taktika nem csak a főpolgármester, hanem a kerületi polgármester választás szempontjából is kulcskérdés.
Azt is érdemes kiemelni, hogy nem volt 2019 májusában egyetlen kerület sem, ahol a FIDESZ-KDNP szavazati aránya elérte volna a 47%-ot (nyolc kerületben még a 40%-ot sem). Ez önkormányzati szintre átszámítva azt is jelenti, hogy még ha több helyen képes is a kormánypárti polgármester-jelölt „újrázni”, de a képviselőtestületben komoly nehézségei lesznek a többség biztosítására. Ez pedig megnöveli a koalíciókényszert a kormánypártok és az ellenzék között.
