A Munka Törvénykönyvének módosítása révén lényegében a munkavállaló és a munkáltató megállapodásától függne, hogy a mostani 250 órás túlóra-keret 400 órára emelkedhessen. A kormánypártok arra hivatkoznak, hogy ezáltal többet kereshetnek a dolgozók, míg a szakszervezetek a kiszolgáltatottságról beszélnek. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy a túlórák száma hogyan változott az elmúlt évek során, illetve mi vezérelhette a kormánypártot ebben a kérdésben.

Mi a probléma?

A Munka Törvénykönyve módosítása (szakszervezeti elnevezéssel: rabszolga-törvény) két egyenlőtlen fél, a munkavállaló és a munkáltató megegyezéséhez köti a 400 órás túlmunkakeret bevezetését. Ezt azzal magyarázzák, hogy így több pénzt lehet keresnie a dolgozóknak, hiszen elvileg túlórapótlékért végezhetik el a túlmunkát. A Policy Agenda által készített, és múlt héten nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint a dolgozói társadalom 83%-a nem ért egyet ezzel a javaslattal.

Az az érve a kormányzatnak, hogy „ezáltal többet lehet keresni”, természetesen úgy igaz, hogy többet is kell dolgozni. Szintén a Policy Agenda által készített kutatás (2018. május) szerint a dolgozói társadalom negyedik legerősebb félelme, hogy „a sok munkával töltött idő miatt konfliktusom lesz a magán-/családi életemben”. Azaz önmagában a többletpénz esélye a dolgozóknak egy nagyon erős félelmébe ütközik.

A kutatások ebből a szempontból egyértelműek és mutatják, hogy a kormánypártoknak csak a többletpénz lehetőségére hivatkozó érvvel nem lehet megnyerniük ezt az ügyet. Valójában nem is ez áll a javaslat mögött, hanem a jelentős munkaerőhiány. Csökken az aktív korú társadalom létszáma. Miközben 2008-ban a 18 év és a nyugdíjkorhatár közötti létszám 6,3 millió ember volt, 2018-ban már csak 6,2 millió fő, annak ellenére, hogy a korhatár két évvel emelkedett (65 évet ugyanis még nem érte el a nyugdíjkorhatár).

További tényező, hogy az osztrák és a német munkaerőpiac megnyitása százezreket szippantott el a magyarországi munkaerőpiacról. Alapvetően ez a két tényező magyarázza a kialakult jelentős munkaerőhiányt. Ezt pedig azonnali intézkedésekkel, három módon lehetne kezelni (belső tartalékok kiaknázása, külföldi munkavállalók bevonása, meglévő dolgozók munkaidejének növelése). Az első kettővel már élt is a kormány, míg a mostani változtatással megteremti a lehetőségét annak, hogy növekedjen a munkaórák száma.

Eddig mi volt?

A KSH adataiból látszik, hogy folyamatosan növekszik a ledolgozott munkaórákhoz képest a túlórák aránya. Az idei adat 2008-hoz képest 33%-kal, 2014-hez képest pedig 10%-kal magasabb. (Mivel 2018-ban a III. negyedév a legfrissebb adat, ezért 2014-ben és 2008-ban is ehhez az időszakhoz viszonyítottuk.)

 

Munkaórák és a túlórák száma (2008-2014-2018. III. né)

	2018. III. negyedév		2014. III. negyedév		2008. III. negyedév
	Teljesített munkaóra összesen (60 óránál rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak nélkül)	Teljesített munkaórák-ból a túlórák száma (óra)	Teljesített munkaóra összesen (60 óránál rövidebb munkaidő-ben foglalkoz-tatottak nélkül)	Teljesített munkaórák-ból a túlórák száma (óra)	Teljesített munkaóra összesen (60 óránál rövidebb munkaidőben foglalkoz-tatottak nélkül)	Teljesített munkaórákból a túlórák száma (óra)
nemzet-gazdaság	1 294 996 642	25 487 496	1 227 022 119	21 932 128	1 196 862 660	17 719 651
egy főre vetített túlórák száma	7,99 óra/év		7,54 óra/év		6,29 óra/év

(forrás: KSH adatai alapján Policy Agenda)

Miközben 2014-ben a túlórák aránya a munkaórák számából 1,79% volt, addig ez 2018-ra 10%-kal emelkedve 2%-os részarányra növekedett. Jól látszik, hogy a munkaerőpiac úgy reagál a munkaerőhiányra, hogy növeli a ledolgozott munkaidőkeretet. A legnagyobb növekedés a túlórák arányát tekintve a közigazgatásban valósult meg, ahol 2014. III. negyedévhez képest 47%-os volt a túlóra arány növekedése, míg az egy főre vetített túlóra szám növekedés pedig 51% (!) volt.

TOP5 ágazat túlóranövekményben – 2018.III./2014.III.n.év

ágazat	2018. (III. n.év)/ 2014. (III. n.év)
közigazgatás, védelem	51%
mezőgazdaság	27%
pénzügyi, biztosítási tevékenység	23%
vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, kármentesítés	22%
kereskedelem, gépjárműjavítás	15%

(forrás: KSH adatok alapján Policy Agenda saját számítása)

Politikai hiba, vagy kényszerpálya?

A Munka Törvénykönyve ilyen irányú módosítása nem új keletű célja a kormányzatnak. 2017-ben szűkebb tartalommal már megpróbálták, de akkor az ellenállás miatt levették a napirendről. Ezért egyértelműen látszik, hogy a munkaerőhiány kezelésének egyik módját a munkaórák számának növelésében látja a kormány. Ebből a szempontból kényszerpálya volt, és a politikai veszteségeket kénytelenek elszenvedni. Feltehetőleg a javaslat karácsony előtti időzítése is kifejezetten azt szolgálja, hogy minél kisebb ellenállás legyen. Úgyis mondhatjuk, hogy az ünneppel hűti a kedélyeket a kormánypárt.

Ugyanakkor ezt a szakpolitikai kényszert, amelyet a kormány magának teremtett, még „jó kormányzással” lehetett volna kezelni. Mindenképpen taktikai és politikai hiba volt, hogy nem voltak képesek megállapodni a szakszervezetekkel. Egy olyan időszakban, amikor a kormánynak kifejezetten lehetősége lett volna egy csomag keretében (ebbe a minimálbér emelése, a cafeteria, egy országos bérajánlás is beletartozott volna) kompromisszumot elérnie, hiba volt a merev ragaszkodás az eredeti szándékhoz.

Ezzel a téma nélküli ellenzék számára adtak egy olyan politikai felületetet, amely túlmutat az eddigi politikájukon. Éppen egy olyan kérdésben tud az ellenzék „zászlót bontani”, amely jobban érthető a hétköznapok szempontjából, és ezáltal nem olyan elvont, mint a sajtószabadság, a jogállamiság, vagy a demokrácia kérdése.