Ebben az évben nem emelkedik a közmunkások bére, miközben a minimálbér 8%-kal növekszik. Továbbra is nyílik az olló a két dolgozói réteg keresete között, miközben vitathatatlanul növekszik a legszegényebb társadalmi réteg munkaerőpiaci aktivitása. A Policy Agenda elemzése szerint ugyanakkor ez a társadalmi egyenlőtlenség növekedését hozta.
Nem emelkedik a közmunkások bére
2017 eleje óta változatlan a közmunkások bére, miközben a minimálbér idén 8%-kal növekedett. Ennek hatására 2018-ban a közmunkások a minimálbérnek 59%-át keresik meg, pedig ugyanúgy 8 órában foglalkoztatják őket. 2011-ben – amikor a második Orbán-kormány szétválasztotta egymástól a minimálbért és a közfoglalkoztatotti bért – ez az arány kb. 78% volt, és már akkor is hatalmas felzúdulás volt az új bérrendszer ellen.
Minimálbér, közfoglalkoztatotti bér havi összegének változása
| 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | |
| bruttó közfoglalkoztatotti bér | 57 000 | 71 800 | 75 500 | 77 300 | 79 155 | 79 155 | 81 530 | 81 530 |
| nettó közfoglalkoztatotti bér | 47 025 | 47 029 | 49 453 | 50 632 | 51 846 | 52 638 | 54 217 | 54 217 |
| bruttó minimálbér | 78 000 | 93 000 | 98 000 | 101 500 | 105 000 | 111 000 | 127 500 | 138 000 |
| nettó minimálbér | 60 600 | 60 915 | 64 190 | 66 483 | 68 775 | 73 815 | 84 788 | 91 770 |
| közfoglalkoztatotti bér/minimálbér (nettó) – % | 77,6 | 77,2 | 77,0 | 76,2 | 75,4 | 71,3 | 63,9 | 59,1 |
forrás: Policy Agenda számítás
A közmunkások bére annak ellenére nem emelkedett, hogy jelentős összegek benne maradtak a rendszerben. Az Országgyűlés 2017-re 325 milliárd forintot hagyott jóvá erre a programra, de ezzel szemben az első tizenegy hónap tényadatai alapján csak mintegy 240 milliárd forintot használtak fel. A kormány nyilvánvalóan tudta, hogy ezt a pénzt nem fogja elkölteni, ezért már márciusban arról döntöttek, hogy 40 milliárd forintot átcsoportosítanak aktív munkaerőpiaci programokra.
Ez a lépés szakmailag korrekt volt, hiszen ennek a pénzügyi forrásnak a szűkösségét jelzi, hogy ezen a jogcímen eredetileg csupán 16 milliárd forintot terveztek. Azaz a közmunkáról „átpakolt” pénzekkel három és félszeresére nőtt az elkölthető összeg. Ugyanakkor a november végi adatok alapján a pluszban átvitt 40 milliárd forintból csak 3 (!) milliárdot költöttek el.
Ennél érdekesebb azonban, és talán társadalompolitikai szempontból nehezebben vállalható döntés volt, hogy szintén a közfoglalkoztatotti kasszából év végén 27,5 milliárd forintot átcsoportosítottak tizenkét programra. Ezeknek 90%-a a Népligeti rekonstrukciós programot, és sporttámogatásokat jelentett. Nagyságrendileg megmaradt még 50 milliárd forint a közmunkarendszerben, és ez az el nem költött összeg pedig mérsékelte a költségvetési hiányt.
Könnyű belátni, ha a kormány a közmunka-kasszát nem megkurtítja, hanem béreket emel belőle, akkor annak milyen jótékony hatása lehetett volna a legnehezebb helyzetű családokra.
Közmunka hatása
Az eltelt években a minimálbéresek és a közfoglalkoztatotti bért kapók közötti olló folyamatosan nyílt. Ez egyértelműen növelte a társadalmi egyenlőtlenséget. Mindenképpen kedvező, hogy a társadalom legalsó tizedébe tartozók között a 2011-es 14%-ról 2017-re 34,5%-ra nőtt az aktív keresők aránya. Az is igaz, hogy ennek egyik oka, hogy csökkent a gyermekek száma a legszegényebb családokban (sőt leginkább itt). Vitathatatlan, hogy többen dolgoznak a társadalomnak ebben a szegmensében, mint hat évvel ezelőtt.
Nyilvánvaló, hogy főként a közmunkások alkotják a társadalom alsó tíz százalékát, és az is tény, hogy az aktív keresők számának a növekedése az ő foglalkoztatásuk eredménye. Azáltal azonban, hogy a közfoglalkoztatotti bér kisebb mértékében emelkedett, mint a minimálbér, ennek a társadalmi rétegnek a felzárkózása nem következhetett be.
A munkaviszonyból származó jövedelmek a háztartás szintjét nézve 2016 és 2010 között 45%-kal nőttek, de ezzel szemben az alsó tizedben csupán 13%-kal. Jobban kifejezi a rendszer torzult fejlődését, hogy miközben 2010-ben a „kvázi középosztályba” tartozó háztartások háromszor annyit kerestek a munkájukkal, mint a társadalom legrosszabb helyzetű része, ez az arány 2016-ban négyszeresére nőtt.
„Középosztály” és a legnehezebb helyzetben lévők bevételeinek aránya
| 2010 | 2016 | |
| Háztartás nettó jövedelme közötti arány – 5. decilis/1. decilis | 1,7 | 2,3 |
| Háztartás munkaviszonyból származó jövedelme közötti arány – 5. decilis/1.decilis | 2,8 | 3,8 |
| Társadalmi jövedelmek közötti arány – 5. decilis/1. decilis | 1,0 | 1,6 |
forrás: KSH adatok alapján Policy Agenda számítás
Egyáltalán nem véletlen, hogy a társadalom középső rétege (az 5. decilis) és a legalsó réteg (1. decilis) között a háztartásra jutó jövedelem (bérek, vállalkozásból származó jövedelmek és társadalmi juttatások) 2010-ben még 69%-kal volt magasabb, míg 2016. évben már 129%-kal.
A közmunkarendszer akkor hasznosnak ítélhető, ha a siker fokmérője az, hogy dolgozzanak minél többen. Ugyanakkor társadalmi egyenlőtlenséget növelő hatása ma már megkérdőjelezhetetlen. Főként úgy, hogy bár gyakorlatilag ugyanolyan egy közmunkás munkaviszonya, mint egy „normál” dolgozóé, csak éppen sem jogokban, sem bérekben nem számítanak egyenértékűnek. Miközben a kormány munka alapú társadalmat szervez, éppen a munka meg nem becsültsége miatt romlik a társadalom legalsó rétegében számító majd 1 millió ember helyzete.
Az is egyértelmű, hogy ez tudatos döntés volt a kormány részéről. Költségvetési szempontból ugyanis megoldható lett volna a szükséges béremelési forrás előteremtése a közmunkások számára is. Ez azonban nem valósult meg, mert a kormány egy olyan téves ideát követ, amely szerint a közmunkás csak azért nem vállal „normál munkát”, mert kicsi a különbség a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér között.