Az Európai Bizottság által közzétett elemzés szerint egyelőre nem adottak a feltételek ahhoz, hogy kikerüljön az ország a túlzottdeficit-eljárás alól. Bár a kormány látszólag mindent megtesz, hogy bizonyítson az EU felé ennek érdekében, de eddig nem sikerült meggyőznie a Bizottság illetékeseit. A Policy Agenda heti elemzésében megvizsgálta, hogy a túlzottdeficit-eljárás további fennmaradása milyen hatással lehet a 2014-es választásokra, illetve mit tehet még a kabinet ennek feloldására?

Lesznek megszorítások?

A sokszor módosított költségvetés adatai alapján az Európai Bizottság szakértői a 2013-as és 2014-es költségvetési hiány mértékét 3,4%-ra becsülik. Ez azt jelenti, hogy még mindig nincsenek meg annak a feltételei, hogy Magyarország – lassan 10 év után – kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól.

Ez azt jelenti, hogy az idei évben – feltehetően már áprilisig – több mint 200 milliárd forintos újabb kiigazító-csomagra, vagy legalábbis a költségvetésben szereplő tételek realitását biztosító intézkedésekre (pl. a gazdaság kifehérítésének erősítése, e-útdíj bevezetése, pénztárgépek on-line összekötése a NAV-val) lesz szükség. A Policy Agenda várakozásai szerint inkább ismét lesz egy akkora mértékű megszorító csomag, amely eloszlathatja a brüsszeli aggályokat. Ezt támasztja alá, hogy az elmúlt években hasonló esetekben is mindig így reagált a kabinet.

A kormány eddigi gyakorlatából pedig csak egyféle megoldás valószínű, vagyis a szokásos zárolások, valamint némely beruházási források átütemezésén túl, lényegében csak valamiféle újabb adóemelésre lehet számítani. Azaz jobb híján – a kiadási oldal szűkítése helyett – a gazdasági szereplők adóterheinek emelése révén lesz többlet-bevétel a büdzsé számára. Ennek persze lehet inflációgerjesztő hatása, de a relatíve kedvező inflációs környezetben talán arra számítanak, hogy nem okoz majd gondot az sem, hogy a gazdaság adóztatása szinte automatikusan a fogyasztói árak emelkedését hozza.

Választásokig hátralévő forgatókönyvek

A közvélemény-kutatási adatokból kitűnik, hogy minimális változás van az utóbbi hónapokban a kormánypártok népszerűségében. Ahhoz, hogy a Fidesz növelni tudja szavazótáborát, elengedhetetlen lehet egy un. „forrókampány”. Ez pedig nem csupán az eddigi folyamatos gyakorlat fenntartásából, vagyis abból áll, hogy az ellenzéket állandóan támadják, hanem abból, hogy látványosan növelik a jóléti kiadásokat, hiszen a magyar társadalom láthatólag erre igen fogékony. A kormánynak van ötlete bőven, hiszen már korábban felvetődött

Ø      a pedagógus életpálya modell,

Ø      a 13. havi nyugdíjhoz hasonló támogatás,

Ø      az alapvető élelmiszerek áfa kulcsának csökkentése,

Ø      a több gyermekes alacsonyan kereső családok adómentességi körének bővítése

Ø      a rezsi mértékének további csökkentése

Ez az ún. jóléti csomag a Policy Agenda számításai szerint minimum 250 milliárd forintba kerül, és ennek láthatólag nincs fedezete. Álláspontunk szerint két forgatókönyv lehetséges:

Az első a „hidegkampány”, amikor a kormány az ellenzék ellehetetlenítése mellett csak azzal lesz képes érvelni, hogy alacsonyan tartották a költségvetési hiányt, és ezáltal nem kellett növelni az államadósságot, vagy esetleg még csökkenthető is volt az. Ennek azonban véleményünk szerint minimális a mozgósító ereje.

A másik lehetőség a „gazdasági vakrepülés” forgatókönyve, amely arra épít, hogy legkésőbb őszre sikerül kikeveredni a túlzottdeficit-eljárás alól, és az így kapott bizalom kitart a piacoknál is. Ebben az esetben nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy az idei hiánycél tartása mellett, még jövő év elején választások előtti osztogatás kezdődik. Ennek ára azonban – ahogy korábban bemutattuk – egy 0,8-1% közötti költségvetési hiány növekedés, azaz a választások után ekkora problémával kell szembenéznie az új kormánynak. Kérdés, hogy ezt milyen módon lehet elfogadtatni az EU-val és a külföldi befektetőkkel.

Véleményünk szerint a kormány bízik abban, hogy jó ütemezéssel – azaz, hogy egy novemberben meghirdetett jóléti csomaggal – tud majd annyi időt nyerni, hogy a megemelkedett költségvetési hiány „mégsem veri ki a biztosítékot”, és nem jár majd az a gazdaság megroppanásával. Ehhez azonban egy olyan minimális gazdasági fejlődésre is szükség lenne, amely erősítené a gazdaságba vetett bizalmat és erre szinte nincs is esély.

Melyik forgatókönyvre szavaz a kormány?

A két forgatókönyv között az dönthet, hogy az előbb-utóbb valószínűsíthetően összeálló demokratikus ellenzéki erők mekkora támogatottsággal jutnak el a választási hajrához. Amennyiben ősszel már nagyon kicsi lesz a különbség a két szembenálló politikai erő között, akkor a Fidesznek elemi érdeke lesz, hogy az általa folyamatosan kommunikált „magyar gazdasági csodát” az emberek egy része a „zsebében” érezze, azaz forintokra válthassa át. Ez egy kényszerű osztogatást jelent, anélkül, hogy számításba vennék, mibe is kerül majd a választások utáni „romeltakarítás”.

Ahhoz, hogy a kabinetnek legyen manőverezési lehetősége a választási küzdelemben, ahhoz most a legfontosabb feladata lehet meggyőzni az Európai Bizottságot, hogy idén és jövőre a megengedett 3%-nál nem lesz nagyobb a hiány. Azonban emellett bizonyítania kellene azt is, hogy a gazdasági növekedés elindításához is képes érdemi lépésekre. Az előbbit álláspontunk szerint megvalósíthatja ugyan a kabinet, míg az utóbbi esetében egyre több a kérdőjel.