A gyógyszertámogatási rendszer átalakítását tűzte ki céljául a kormány a tavaly elfogadott Széll Kálmán Tervben, majd a Széll Kálmán Terv 2.0-ban. A 100 milliárd forint nagyságrendű forráskivonás megjelent az idei költségvetésben is. A Policy Agenda a Széll Kálmán Terv teljesülését vizsgálva a heti elemzésében azt mutatja be, hogy valójában mit is jelentett ez a változás és valóban sikerült-e ennek a végrehajtása?
Az idei cél sem tartható
A kormány a 2011 tavaszán elfogadott Széll Kálmán Tervben azt vállalta, hogy összesen 83 milliárd forinttal javítja a gyógyszerkassza kiadási és bevételi oldalát együttesen. Ebből 16 milliárd forint érintette a gyártókat úgy, hogy a befizetéseik növelésre kerültek volna, míg 2 milliárd forinttal csökkent volna a közgyógyellátásra fizetett összeg, és 65 milliárd forinttal a gyógyszertámogatások. A költségvetési egyensúly problémái miatt a Széll Kálmán Terv 2.0-ban a kormány további 40 milliárd forintos megtakarítást írt elő saját maga számára, és ezt beírta a Konvergencia Programba is.
Érdekes módon a kormány múlt heti ülésén arról döntött, hogy kb. 27 milliárd forinttal megemeli a gyógyszertámogatásra fordítható keretet. Ezt a lépést technikainak nevezték, mivel állításuk szerint az évközben befolyó gyógyszergyártói befizetésekből visszapótlásra kerülhet ez a pénz. Ennek kapcsán érdemes megnézni az idei számokat, és azt, hogy a korábbi tervek hogyan teljesültek.
Az eredeti 2012-es előirányzat 277 milliárd forint volt, mely szinte pontosan 100 milliárd forinttal kisebb, mint a tavalyi évben elköltött pénz. Ugyanakkor szeptember végéig bezárólag már 237 milliárd forint került elköltésre, amely a teljes keret több mint 85 százaléka. Ezek alapján nehezen elképzelhető, hogy év végére ne 310 milliárd forint felett legyen a teljes költés nagysága. Azaz 30 milliárd forint körüli lehet a túlköltés.
A kormány ezért is emelte meg a kiadási előirányzatot, és ennek ellentételezéseként a gyógyszergyártói befizetéseket jelölte meg. Az eredetihez képest várhatóan nem 52 milliárdot szednek be két jogcímen a gyártóktól, és forgalmazóktól, hanem 80 milliárd forintot. Ezzel próbálják ellensúlyozni a nagyobb kiadási összeget. Azaz nem történt más, mint a Széll Kálmán Tervben vállalt, de elmaradt reformnak a pénzügyi kármentése. Ez politikai értelemben érthető, de éppen az ilyen végre nem hajtott, és például a Konvergencia Programban szereplő vállalások miatt van nehéz helyzetben a nemzetközi partnerek előtt Magyarország.
Mi lesz jövőre?
Az idei évi teljesítés alapján megkérdőjelezhető, hogy a kormány mire alapozta a 2013-as költségvetési törvény tervezetében lévő 198 milliárd forintos előirányzatot. Ez az idei várható összeghez képest kb. 60%-os csökkenést jelent, amely jelentős társadalmi felháborodás nélkül kivitelezhetetlen. Mindezt úgy akarja a kabinet végrehajtani, hogy közben a gyógyszergyártói és forgalmazói befizetéseket jelentősen csökkenti, 30 milliárd forintra. Ez az ideihez képest 60%-nál nagyobb bevételkiesést jelent.
Arra kevés esélyt látunk, hogy kabinet hozzámerne nyúlni a kiadási oldalhoz, inkább az a feltételezhető, hogy kedvezőtlen költségvetési helyzetben ismét a gyártóknak kell állnia az elmaradt átalakítások árát, vagy engedi, hogy az Egészségbiztosítási Alap hiány az előírtnál jobban növekedjen.
Mit érez ebből a lakosság? Nőnek a terhek
A kormány hangsúlyozza, hogy úgy alakította át a gyógyszerkasszát, hogy közben a betegek terhei nem növekedtek, azaz a lakosság nem érezte meg a változásokat. A Policy Agenda összehasonlította az elmúlt évek adatait, és az látszik, hogy most a legmagasabb a betegek által fizetett terhek aránya. 2000-ben még átlagosan 21,6 százalékát fizették a betegek a gyógyszer árának. Ez az szám a 2009-re 24,8 százalékra emelkedett, majd csökkenni kezdett a tavalyi év végéig. Az idei első féléves adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy 25,5 százalékra emelkedett ez az érték, ezzel tehát magasabban vagyunk, mint az elmúlt 12 évben bármikor. A betegek minden 100 forint után 25 forintot kell fizessenek, míg ez tavaly 23 forint volt.
Ugyanakkor a teljes volument tekintve érezhető csökkenés. Ez megmutatkozik a teljes, támogatott forgalom alakulásában. Ebben a tekintetben a 2005-ös szintet érjük el év végén. Ennek két lehetséges oka van. Egyrészt a lakosság gazdasági válság utáni teherbíró képessége miatt egyre kevesebb gyógyszert képes vásárolni, vagyis egyre többen nem váltják ki a felírt gyógyszert. Természetesen a támogatott forgalom csökkenésében szerepet játszhat, hogy némely készítmény esetében lejjebb vitték az árakat a gyártók, forgalmazók. Ugyanakkor ez láthatólag nem ellentételezi azt, hogy a támogatás mértéke csökkent, akinek tehát még van pénze gyógyszerre az többet kell fizessen érte.