Kezd összeállni az állami közműszolgáltató rendszere. Jövő év januártól már az áramot is a lakosság jelentős része – politikai értelemben véve – a kormánytól veszi. Ezzel lezárul ezen a területen is a multik elleni politikai üzengetések, és másokra mutogatások kora. Az állami közszolgáltató kapcsán a gazdasági előnyökről-hátrányokról már több elemzés is megjelent, a Policy Agenda a politikai kockázatokat vizsgálta meg.

Sok ügyfél, sok probléma

A rezsicsökkentés politikájának meghirdetése két okból is kényszerpályát okozott a kormánypártoknak. Egyrészt „rezsicsökkentés-függővé” tették a választókat, akik számára úgy tűnik, hogy a gáz ára, vagy a villamosenergia ára csak akarat kérdése. Ez leegyszerűsítve azt jelenti: amennyiben eddig lehetett többször is csökkenteni az árakat, akkor ezt mindig lehet. Ezért is van, hogy amikor a Fidesz új politikai csodafegyverét keresi, amivel megmutathatja a választóknak, hogy miért kell majd újra rájuk szavazni, akkor a rezsicsökkentéshez hasonlítják a felbukkanó alternatívákat. Azaz van-e olyan ereje az adott politikai kezdeményezésnek, mint a közszolgáltatások árának korábbi csökkenése.

Fontos szabály, hogy ha a választókat „rezsicsökkentés-függövé” tette a politika, erre sokmilliárdot el is költött, akkor a legnagyobb politikai hibát akkor követi el, ha nem szolgálja ki ezt a választói várakozást. Azaz a választások előtt kötelező elem lett a Fidesz számára egy újabb rezsicsökkentés.

A másik kényszerpálya még ennél is költségesebb: ha túl magas a közszolgáltatás ára, mivel azt az extraprofitra játszó szolgáltatók magasan tartatják, a megoldás rövidtávon az árak letörése (ez megtörtént), középtávon a multiktól a szolgáltatási lehetőségének elvétele. Piaci gazdasági viszonyok között a szolgáltatást nyújtó cégek megvásárlása jelenti.

Ez pedig már most a földgázpiacon potenciálisan 3,3 millió háztartást jelent, villamosenergiában 2016-tól 5.043 ezer fogyasztót, és távhőben még nem belátható időn belül 607 ezer lakás lehet a kormány ügyfele. A közműszolgáltatás pedig nem egy hálás téma. Eddig a magas árak miatt, ugyan nem volt igaz, de lehetett a multikat szidni a fogyasztónak is. A számlatartozás, rossz számlázás, kikapcsolás miatt a kormány felléphetett a lakosság érdekében, és fenyegethette a szolgáltatót. Ha kevés volt az ügyfélszolgálat, vagy a nyitvatartási ideje nem illeszkedett az adott térségre jellemző viszonyokhoz, akkor jogszabály erejével meghosszabbíttathatta az ügyfélszolgálatok nyitvatartását, újakat nyittathatott. Ennek költségét, ha kellett, akkor nem ismerte el az általa engedélyezett végfelhasználói árban.

Most az állam saját magát kell, megrendszabályozza, saját ügyfelei/választói kapcsán kell kikapcsolást elrendelnie, saját magának kell előírnia új ügyfélszolgálatok nyitását, ha a helyi politikai lobbi azt kívánja. És persze, ahogy a MÁV pénztáros viselkedése miatt is az államot szidják a választók, így az nemzeti közszolgáltató ügyfélszolgálatainál ülők lesznek ilyen szempontból a kormány arcai.

 

Kötelező rezsicsökkentés?

Megítélésünk szerint nem az lesz a kérdés, hogy lesz-e mozgástere az államnak a rezsicsökkentésben, hanem mikorra fogják ezt időzíteni. A korábban említettek miatt a Fidesz kényszerpályát teremtett saját magának, és kénytelen lesz újabb, érzékelhető rezsicsökkentést meglépni legalább azokon a területeken, ahol ő válik az egyetlen szolgáltatóvá (gáz és villany szinte biztosan ilyen lesz).

Ennek belső fedezetének előteremtése pedig nem csupán gazdasági kérdés lesz, hanem politikailag megoldandó probléma is. Megítélésünk szerint közvetlenül a választások előtt belső átcsoportosításokkal, fejlesztési költségek jó ütemezésével megoldható. Az egyetlen feltétele, hogy ne derüljön ki egyértelműen, az állam sem tudja olcsóbban a gázt adni, csak veszteség árán. A veszteséget pedig végső soron az adófizetőknek kell megfizetniük. Természetesen a külső körülmények szerencsés összejátszása esetén csökkenthetnek annyira a szolgáltatások költségei, hogy csak minimális veszteséggel kelljen számolni (a mostani veszteséges árszintet cipeli magával a rendszer), de a rezsicsökkentésnek valójában nem volt, és nem is lesz köze a külső piaci körülményekhez, az egy választási kérdés.

Már most mibe kerül ez nekünk?

A tavasszal megjelent elemzésünkben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy az Első Nemzeti Közműszolgáltató 116 milliárd forintba került eddig. Ez csak a Főgáz megvételét, és az állami cégek létrehozását jelentette. Az árampiacon, illetve a földgáz piacon való terjeszkedés a sajtóinformációk szerint további 21 milliárd forintjába kerül az adófizetőknek. Ehhez jöhet még 77 milliárd forint a működtetésbe és 260 milliárd forint működési forgóeszköz-hitelbe.

Azaz igazolódni látszik, hogy nagyon drága megoldás lesz az adófizetőknek, hogy közvetlenül az államtól kapják a gáz- és villanyszámlát. Az ellenzéki pártok mégis láthatóan óvatosan nyúlnak a kérdéshez, mivel a kormány retorikájában könnyen a „rossz oldalon” találhatják magukat, ha támadják az állami tulajdonszerzést. Egyedül az MSZP érzi úgy, hogy rezsicsökkentést kell követelnie már most, mivel megítélésük szerint a piaci körülmények ezt lehetővé teszik.

Az a kérdés, hogy amikor megvalósul a következő már-már kötelező rezsicsökkentés, akkor az hogyan csapódik le a választókban. A kormány számára kedvezőtlen forgatókönyv: „természetes dolog, eddig is járt nekünk, ezután is fog, hiszen állami, azaz mi fizetjük”, vagy  pedig „ kormányzati sikereként”.

A rezsicsökkentés ügye újra létfontosságú eleme lehet a következő választásnak, tehát kiemelten fontos, hogy a kormány miként kezeli a megszerzett közműszolgáltató rendszert.