A 2010 óta tartó időszak egy új kormányzati modellt honosított meg Magyarországon, a frakciókormányzást. Ebben a rendszerben a kormánypárti képviselők jelentős mértékben átveszik az irányítást a törvényalkotás felett, és akár a kormányzati szerveket is megkerülve nyújtanak be törvényjavaslatokat. A Policy Agenda a harmadik Orbán-kormány első évének adatait hasonlította össze az előző ciklussal, és az látszik a frakciókormányzás lendülete jelentősen megtört.
Még mindig tart a frakciókormányzás?
Nemzetközi szerződéseket nem számolva, ez év május végéig, a kormánypárti képviselők nyújtották be az elfogadott törvények 30 százalékát. Ez az arány lényegében megegyezik a második Orbán-kormány utolsó évével, amikor 150 törvényből 43 a Fidesz, vagy a KDNP képviselőinek nevéhez fűződött.
törvényjavaslat benyújtója | 2010-2014. | 2014-2015. | ||||
| összesen | kormány első éve | kormány második éve | kormány harmadik éve | kormány negyedik éve | kormány első éve |
kormánypárti képviselő(k) | 267 | 87 | 65 | 72 | 43 | 34 |
kormány (nemzetközi szerződések nélkül) | 410 | 74 | 108 | 124 | 104 | 73 |
bizottságok | 20 | 6 | 8 | 3 | 3 | 5 |
ellenzéki képviselők | 3 | 1 | 0 | 1 | 1 | 0 |
kormánypárti frakció aránya (%) | 38% | 52% | 36% | 36% | 28% | 30% |
Megvizsgáltuk, hogy 1998 óta hogyan alakult a törvényalkotáson belül a kormánypárti képviselők szerepe. 2002 és 2006 között az elfogadott törvények 19 százaléka, 2006 és 2010 között 18 százaléka volt olyan, amit képviselő nyújtott be (a nemzetközi szerződéseket nem számítottuk bele itt sem).Az első Orbán-kormány(1998-2002) alatt csupán 14%-os volt a kormánypárti képviselők hozzájárulása a jogalkotáshoz.
Mi történt az elmúlt egy évben?
Politikai szempontból jelentős átrendeződést okozott az elmúlt egy év, és ennek jelei megítélésünk szerint a frakciókormányzáson is érzékeltetik a nyomait. A 2010 előtti időszakhoz képest egyértelmű, hogy továbbra is jelentős szerepe van az új törvények elfogadásában a képviselők által beadott kezdeményezéseknek.
Tény, hogy ezek aránya alatta marad az előző négy év átlagának, és össze sem hasonlítható a 2010-ben indult kormány első évével.
Ugyanakkor, ha megnézzük a konkrét törvényjavaslatokat, akkor világosan látszik, hogy megtört a lendület. A képviselők által beadott és elfogadott törvények 21 százaléka megítélésünk szerint inkább kárelhárító, az eseményeket lekövető kezdeményezés volt. Ilyen volt például a brókerbotrányok utáni jogalkotás, amely kifejezetten azt próbálta elérni, hogy a politikai felelősséget eltolja magától a kormány.
A képviselői kezdeményezések 8%-a az új kormány megalakulásával kapcsolatos törvények voltak, amelyek szinten technikai kötelező körnek tekinthetőek minden kormányzati ciklus elején.
A legszembetűnőbb, hogy nem volt olyan egyéni képviselői javaslat, amely a korábbi évekhez hasonlóan jelentős politikai ügyet tűzött napirendre, és nem csak szűk szakpolitikai kérdéseket érint.
Lesz-e lépésváltás a kormányzati modellben?
Az adatok, és az elfogadott törvények elemzése alapján azt látjuk, hogy arányát tekintve még mindig jelentős a jogalkotáson belül a kormánypárti frakció szerepe, de már politikai hatását tekintve jelentősen visszaesett.
Nincsenek olyan ügyek, amelyek forgatókönyv-szerűen előre megtervezett módon lennének végrehajtva, a várható konfliktusokkal, politikai összecsapássokkal számolva. Sokkal inkább a kárelhárítás lett a frakció szerepe. Ez pedig egyértelműen szerepet játszik abban, hogy megtört a kormánypártok támogatottsága, és három időközi választási vereség után még a kétharmados többséget is elveszítették.
Minden politikai racionalitás szerint a kormányzat új kezdeményezésekkel, tartalmi és személyi megújulással lesz kénytelen kezdeni az őszi évadot. Ennek egyik alapkérdése lesz, hogy a kormánypárti képviselőknek milyen szerepet szán a pártvezetés. Visszatérnek a láthatólag bevált recepthez, és erősítik a frakciókormányzást, vagy inkább a kormány lesz erősebben a centrumban.