Az Orbán-kormány regnálásának első két hónapja után már egyértelmű volt, hogy a korábbiaktól eltérő, új parlamenti és kormányzati modellt vezetett be a Fidesz. Ennek lényege, hogy a kormányzást tulajdonképpen a Fidesz parlamenti frakciója irányítja (hiszen a törvények többségét a frakció nyújtotta be), így az első hónapokban a kormányra csak statisztaszerep hárult.

Mi lett az új modellből?

A kormányzás első félévét lezárva újra megvizsgáltuk, hogy a beadott törvényjavaslatok, országgyűlési határozatok és a kormány, valamint a tagjai által hozott rendeletek száma, hogyan viszonyult az előző kormányok hasonló időszakához. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a Fidesz-KDNP alkotta kormánypárti frakció és a kormány teljesítménye hogyan viszonyult egymáshoz. A könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért a kormány által beadott javaslatok közül kivontuk azokat, amelyek nemzetközi szerződések megerősítéséről szólnak.

időszak	kormánypártok (Fidesz-KDNP) által beadott törvényjavaslatok, országgyűlési határozati javaslatok, jelentések	kormány által beadott törvényjavaslatok, országgyűlési határozati javaslatok, jelentések
Orbán-kormány (1998)	31	59
Medgyessy-kormány (2002)	17	51
Gyurcsány-kormány (2006)	10	76
Orbán-kormány (2010)	72	57

A legdinamikusabban a mostani kormányzat idején kezdődött a parlamenti munka. A kormány és a kormánypártok a kabinet megalakulását követő félévben összesen 129 indítványt tettek az Országgyűlés asztalára. Ez a kétharmad adta politikai lehetőségeket tekintve nem meglepő. Ugyanakkor az is rendkívül feltűnő, hogy a korábbi kormányokhoz képest a frakció intenzívebb munkát végzett, mint a kormányzati apparátus. Hozzátartozik a képlethez, hogy az első két hónaphoz képest intenzívebbé vált a kormányzat teljesítménye is, ami azonban így is jócskán elmaradt a frakció kezdeményezéseinek számához képest. Míg július végéig a kormányoldal javaslatainak nyolcvannégy százaléka a kormánypárti frakciókhoz kötődött, addig ez november végére ötvenöt százalékra csökkent.

A kormányzati, kormánypárti jogalkotási tevékenység aspektusából egyértelmű, hogy folytatódik az új kormányzati modell. A frakcióra nagyon komoly hangsúlyt fektet a miniszterelnök, és a számára kiemelten fontos ügyeket inkább rajtuk keresztül terjeszti az Országház elé. Ez viszont felértékeli a Fidesz frakcióvezetőjének, Lázár Jánosnak szerepét, ez látszik médiaszerepléseiben is. Némely esetben szinte már a miniszterek fölé emeli őt ez az új helyzet, azzal együtt persze, hogy a kiemelt szerep egyenes arányban növeli konfliktusainak számát.

A kormányzati munka és a számok

Korábbi elemzésünkben megvizsgáltuk, hogy az országgyűlési javaslatokon túl milyen egyéb jogalkotási területeken és hogyan teljesített a mostani kormányzat. Az első két hónap után kijelenthető, hogy az elmúlt hat kormány közül csak az első Orbán-kormányt tudta megelőzni a jelenlegi kabinet a jogalkotás intenzitásának tekintetében.  Az első félév számadatai alapján egyértelmű, hogy a miniszteri rendeleti szabályozás terén tovább lassult a munka. A mellékelt táblázat illusztrálja, hogy az elmúlt hat kormány hány parlamenti kezdeményezést, hány kormányrendeletet, illetve kormányhatározatot és hány miniszteri rendeletet alkotott működése első hat hónapjában.

kormány	törvényjavaslatok, országgyűlési határozati javaslatok, jelentések*	kormány-rendeletek, határozatok	miniszteri rendeletek	összesen
Orbán-kormány (1998)	59	210	243	512
Medgyessy-kormány (2002)	51	233	181	465
Gyurcsány-kormány (2004)	58	261	350	669
Gyurcsány-kormány (2006)	76	189	214	479
Bajnai-kormány (2009)	47	244	288	579
Orbán-kormány (2010)	57	211	138	406

* nemzetközi szerződések nélkül

A kormányzati munkának természetesen csak egyik fokmérője, hogy hány törvénytervezetet nyújtott be az Országgyűlés elé, vagy hány miniszteri rendelet került kihirdetésre. Ugyanakkor a mostani időszak munkáját értékelve markánsan látszik, hogy a miniszteri szintű jogalkotási tevékenység messze elmarad az elmúlt tizenkét évben megszokottól, a miniszterek szerepe ebben a tekintetben láthatóan háttérbe szorult. Ebben nyílván az is közrejátszik, hogy az önkormányzati választások előtt konfliktuskerülő politikát folytatott a kormányzat, és szinte kizárólag olyan jogalkotással foglalkozott, amely biztosan nem válhatott a kormánypártok számára kockázatos politikai témává. A másik ok, hogy a kormány megalakulását követően jelentősen átalakult a kormányzati szerkezet. Minden ilyen változásnak egyenes következménye, hogy lelassul a döntési folyamat rendszere. A politikai vezetés a kiemelt ügyekben képes megrendelőként és a végrehajtás ellenőreként fellépni, és ezzel kontrolálni a folyamatokat, de a napi rutint jelentő munkákban alapvetően szükséges az apparátus támogatása.

Működik-e az új struktúra?

Az első két hónap munkájának értékelésekor azt írtuk, hogy a mostani kormányzat szerkezetéből kiindulva az önkormányzati választások után két forgatókönyvet valószínűsítünk. Az első lehetőség, hogy felgyorsul a kormányzati döntéshozatali rendszer, vagyis a minisztériumokon belül sikerül hatékony szakpolitikai egyeztetéseket folytatni. Ezt a variációt erősítette a közigazgatási államtitkári poszt újbóli létrehozása, úgy tűnt, ezáltal hatékonyabb lehet a tárcák közti munka. A másik olvasat szerint éppen ennek ellenkezője történik: már a minisztériumokon belül kioltják egymást az egyes szakpolitikai javaslatok, vagyis nehézkesen készülnek el a jogszabály-tervezetek, így a kormány munkája nem fog felpörögni.

Félév rövid idő arra, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni, de egyre több jel mutat arra, hogy a kormányzati szerkezet nem képes tökéletesen kiszolgálni a politikai vezetés és a kormánypárti frakciók által diktált tempót. Bár a számok azt mutatják, hogy az első két hónaphoz képest a kormányzat tevékenysége egyértelműen gyorsult. Ennek a szerkezeti problémának egyelőre nincsenek látványos jelei a közvélemény irányába, de a jogalkotási munka elmaradása rövidtávon is okozhat károkat a kormányzó pártoknak, és azt eredményezheti, hogy a fontos végrehajtási rendeletek csúszva, vagy egyáltalán nem készülnek el.