A Policy Agenda által számított Gazdasági Fejlődés Indexe (GFI) 2012. IV. negyedévében 0,98. Az előző negyedévhez viszonyítva összességében változatlanságot jelző folyamatokat mutat. A következő féléves időszakra indexünk a gazdasági folyamatokban a 2010 óta tartó erőteljes visszaeséshez képest, most további csökkenést, jó esetben stagnálást jelez. A háztartások gazdálkodásában és a vállalatok működésében nem látunk jeleket egy esetleges pozitív elmozdulásra, változatlanul egyértelmű az alacsony kereslet, az alacsony foglalkoztatás okozta kilátástalanság.
Nem lesz gazdasági fejlődés
A GFI előző negyedévi, még kifejezetten további csökkenést mutató trendje kiegyenesedett, most a gazdasági folyamatok alakulásában nem jelez erőteljesebb kedvezőtlen várakozásokat a következő félévre. A magyar gazdaságban már az un. potenciális teljesítmény is lecsökkent és emiatt a kormány által csupán 0,5%-osra becsült növekedési lehetőségtől is el fog maradni GDP bővülésünk. A világgazdasági válság, majd a pozitív hatásaiban egyre nehezebben magyarázható hazai gazdaságpolitikai lépések következtében nyilvánvalóvá vált, hogy a következő két-három negyedévben recesszióval küzd majd a magyar gazdaság.
Az államháztartási egyenleg alakításában kemény szigorításokkal elért kedvező arány ellenére sem látszik a növekedés elindításának legkisebb jele sem. Vagy épp ezért, a GDP erőteljes csökkenése, a társadalmi deficit egyre erőteljesebb jelenléte, a vállalati gazdálkodás ellehetetlenülése, az adózási és a foglalkoztatási folyamatok zavarai, az infláció magas szintje, a fogyasztás változatlan szűkülése már valamennyi makrogazdasági mutatóban megjelenik, még az eddig sikertörténetnek tekintett külkereskedelmi egyenlegünk szűkülése is egyértelművé teszi a fejlődés egyre távolabbra kerülését.
Áll a gazdaság
A gazdaság monetáris és fiskális helyzetét mutató GFI mutatók 2011 végén is stagnálást mutattak, úgy ahogy most 2012 utolsó negyedévében is. A világban meglévő óriási tömegű szabad pénztőke, un. forró pénzek teszik lehetővé, hogy Magyarország az igen rossz hitelminősítői besorolás ellenére is a pénzpiacról tud finanszírozáshoz jutni. Nem szól azonban a gazdasági kormányzás arról, hogy ez mibe kerül. Részben az az ára, hogy a banki szférát igen erőteljes különadóval sújtják, ami a vállalati hitelezést lassan teljesen leállítja majd. A nagy probléma akkor következhet be, ha majd a vállalkozások forgóeszköz-hitelezésében lesznek gondok.
Az IMF hitel-megállapodás kudarca miatt a későbbiekben a magyarországi monetáris helyzet romlása feltételezhető, nem lesz meg az alapja az alapkamat reális hátterű további csökkentésének és a forint árfolyam ingadozásának csökkentésére sem.
A háztartások gazdálkodását változatlanul a foglalkoztatás és a jövedelmek alacsony szintje, a fogyasztás folyamatos szűkülése jellemzi. 2012 negyedik negyedévében az adatok a háztartások vagyoni helyzetében semmilyen javulást nem mutatnak, a hitel-felvételi kényszer erős, a reálkereset változásban nincs érdemi javulás és továbbra is jelentős kockázatokat mutat, hogy a fiatalok munkanélkülisége nagyon magas szintű és várhatóan még tovább növekedhet.
A vállalkozói szféra gazdálkodásának összes mutatója 2012. utolsó negyedévében – a fél évvel ezelőtt még érezhető javulás után – pesszimista megítélésre utal a folyamatok alakulásában. A GFI rész-indexek most egyértelműen a vállalkozások gazdálkodásának kedvezőtlen kilátásait jelzik. Az export piaci konjunktúra stagnálását a kedvezőtlen németországi hatások, valamint a magyar KKV szektor pesszimista előrejelzései is befolyásolják. Az ipari termelés szintje nem várt mértékben esik vissza, de a közvetlen tőkebefektetések lassulása – amely egyben a beruházások elmaradását jelzi – a várható növekedés-beindulás ellehetetlenülésére utal. Igen kedvezőtlen, hogy a vállalati hitelezés továbbra is alacsony szintű. A gazdaságpolitika változatlanul nem tud gazdaságélénkítő lépéseket tenni, sőt a túladóztatott pénzügyi szektor mellett pl. az energiaköltségek várható emelkedésével más ágazatoknak is gazdálkodási nehézségeket fog okozni, tovább rontva a piacgazdaság normális működését, nehezítve a növekedés esélyeinek megteremtődését.