A politikai erőviszonyok 2013-hoz képest bemerevedtek. Az ellenzéki szavazótömbön belül szinte statisztikai hibahatáron belüli átrendeződések vannak, de ez a kormánypárt-ellenzék versenyt eddig láthatóan nem érinti. A Policy Agenda korábbi elemzésében vázoltak alapján, ebből a helyzetből csak valami váratlan esemény mozdíthatja ki a feleket. Ebből a szempontból vizsgáltuk az elmúlt hetek eseményeit.

Sakktábla átrendeződése

A közvélemény-kutatási adatok alapján egyértelmű, hogy pár hónappal a választások előtt a kormánypártok-ellenzék versenyfutás pont azt a helyzetet mutatja, mint négy évvel ezelőtt. Korábbi elemzésünkben is írtuk: „a kormánypártoknak elegendő a saját tábor összetartása. Ez hidegkampányt igényel, amely kis részvételt jelent, ugyanakkor stabil kormánypárti többséget.

Ezzel szemben az ellenzéknek leegyszerűsödött a politikai mozgástere. Már kevés az idő arra, hogy politikai tartalom szempontjából valaki megerősödjön. Egyrészt forró kampányt kell csinálniuk, amelyben el kezdik emelni a választások tétjét. Másrészt leegyszerűsítik a választási üzeneteket. Mindkettő sok szavazót tud megmozgatni, és egyszerűsége folytán könnyen azonos platformra hozhatja az ellenzéki pártokat.”

Az elmúlt hetekben két politikai esemény is történt, amely biztosan átvariálja a megmerevedett erőviszonyokat. Ezáltal új lendületet ad a választások előtt induló pártoknak. Az egyik Karácsony Gergely MSZP felé való közeledése, a másik pedig a Jobbik Állami Számvevőszék általi büntetésének a politikai hulláma. A kettő közül, bár éppen ez volt az ellenzéki erők akaratától független esemény, megítélésünk szerint a Jobbik állítólagos tiltott finanszírozásának a kérdése az erősebb hatásfokú.

ÁSZ: váratlan ajándék?

A Jobbik pénzbüntetése az Állami Számvevőszék által készített vizsgálati jelentés tervezete alapján abban az olvasatban került taglalásra, hogy a kormánypárt így akar egy politikai riválisától megszabadulni. Ugyanakkor arról kevesebb szó esett, hogy ez egyben esélyt is jelenthet a Jobbik számára.

Nyilvánvalóan, ha a tervezetben szereplő összeget be kell fizetnie a pártnak, illetve azzal azonos nagyságrendben elesik a jövő évi állami támogatástól, az komoly pénzügyi nehézséget jelent. Ezen biztosan nem segít az a gyűjtés, amelyet indítottak.

Ugyanakkor a Jobbiknak komoly problémája volt már évek óta, hogy ha a radikális vadhajtásait lenyesi magáról, akkor a baloldali- liberális pártok és a kormánypártok között ingázik. Azaz kevéssé érződik az önálló karaktere, amely választókat meggyőzné arról, hogy alternatívát jelent a másik két tömbhöz képest. Éppen ezt az útkeresést mutatja, hogy kétharmados törvények kapcsán a Jobbik segítette ki messze a legtöbbször a Fideszt, míg korrupciós tematikában, és retorikában élesen támadják annak vezetőit. Ugyanez igaz a menekültügyre, ahol megszavazzák a Soros-tervről szóló határozati javaslatot, de közben a letelepedési kötvény kérdését támadják ismét a korrupciós aspektusból.

Az Állami Számvevőszék mostani lépése azonban kitörési lehetőséget adhat ebből a helyzetből. Egyrészt azt mondhatja magáról a párt, hogy ő az egyetlen kihívója a Fidesznek, ezért is akarják tönkretenni. Másrészt szimpátiát ébreszthetnek maguk iránt, hiszen a választó azt látja, hogy ez a „hatalom” visszaél az erőfölényével. A harmadik szempont, bár ez a legkevésbé látványos, hogy ez a Jobbik elleni akció saját pártján belül is stabilizálni tudja Vona Gábor és a pártvezetés helyzetét. Az „ostromlott vár” hatás révén a választások előtt már nem kell tartaniuk a belső puccstól.

Természetesen nehéz megjósolni, hogy a Jobbik képes-e kiaknázni ezt a lehetőséget. Sok múlik azon is, hogy mennyire tudják az ügyet napirenden tartani, és nem csak az önsajnálattal. Nem véletlen, hogy egyelőre a Fidesznek sem érdeke, hogy a kérdést túlságosan előtérbe tolja, hiszen az ügynek a politikai sakktáblára gyakorolt hatása nem ismert. Az világosan látszik, hogy a jelenlegi helyzetben a Fidesznek nem érdeke, hogy ez az ügy továbbra is nagy nyilvánosságot kapjon.

Karácsony és az MSZP találkozása

A másik esemény, amely megmozgathatja a politikai erőviszonyokat, az MSZP és a PM közeledése, legfőképpen Karácsony Gergely felkérése az MSZP miniszterelnök-jelöltjének. Ez ugyan kisebb horderejű, mint a Jobbik büntetése, de újabb lehetőséget ad a pártok egymáshoz való viszonyának átgondolására.

Azért is tartjuk kisebb jelentőségűnek ezt a lépést, mivel nem tartalmaz olyan politikai innovációt, amely révén átalakulnának az eddigi pártérdekek a baloldali és liberális pártoknál. Ugyanakkor – és ez sokat elmond az ellenzék helyzetéről – már az is figyelemfelkeltő lépés, hogy az MSZP talán képes lesz miniszterelnök-jelöltet találni.

Ha kb. három hónappal a választások előtt ez sikerül, és a minimum forgatókönyvet végigviszik a pártok, azaz lesz (ha nem is mindenkit érintő) koordinált egyéni jelölt állítás, akkor a választók legalább azt látni fogják, hogy hova tudják adni a szavazatukat.