Négy évvel ezelőtt döntött arról a parlament, hogy átalakítják a szociális támogatási rendszert is. Az ellátások egy részét megszüntették, másokat pedig jelentősen átalakítottak. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy ez a változtatás mit jelentett a legnehezebb településeken, mekkora pénzeket vontak ki a rendszerből, milyen következményei lesznek ennek.
A szociális segélyezés reformja
2014-ben döntött arról az országgyűlés, hogy alapvetően átalakítja a szociális segélyezés rendszerét. Azt megelőzően egy meglehetősen centralizált rendszer működött, amely országos szinten meghatározta: milyen élethelyzetű emberek milyen mértékű segítséget remélhetnek az államtól (önkormányzati közvetítéssel). Ezt kiegészíthette egy önkormányzati szintű segélyezési rendszer is, amelynek nagysága már attól függött, hogy a település képes volt-e saját bevételei terhére segíteni az ott élő rászorultakon.
A szociális rendszer reformja során a források egy részét az állam átadta az önkormányzatoknak, valamint egyes támogatásokat (pl. óvodáztatási támogatást) megszüntetett. Ezzel együtt a települések megkapták a lehetőséget arra, hogy kialakítsák a saját segélyezési rendszerüket. Ez azonban ismét attól is függött, hogy mekkora pénzeket tudtak az állami normatíván felül átcsoportosítani erre a területre.
A statisztikai adatok azt mutatják, hogy 2014-ben rendszeres szociális segélyre, lakásfenntartási támogatásra, adósságcsökkentési támogatásra, adósságkezelési szolgáltatásra, méltányossági közgyógyellátásra, méltányossági ápolási díjra, valamint óvodáztatási támogatásra kb. 38 milliárd forintot költöttek. Ehhez adódott az önkormányzati segélyre fordított kb. 6 milliárd forint, amely egyfajta szabadabb segélykeretet jelentett a településeknél.
forrás: Policy Agenda saját számítása
Ezzel szemben 2017-ben a rendszeres szociális segélyt felváltó egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatásra, valamint a többi segélytípust kiváltó települési támogatásra 28 milliárd forintot fordítottak. Ez 36 százalékos csökkenést jelent négy év alatt.
A kistelepülések helyzete
Összességében viszonylag kevés támpontot nyújt az az információ, hogy országosan hogyan is változtak a segélyezési kassza kiadásai. Ezért összehasonlítottuk az egy adófizetőre jutó jövedelem alapján a legjobb helyzetben lévő járást (Budapest, és környékét sajátos gazdasági helyzete miatt nem számítottuk ide), és a legrosszabb helyzetű járást.
forrás: települési önkormányzatok költségvetése és beszámolói alapján Policy Agenda számítás
Láthatóan a segélyezési rendszer változása mindkét területet negatívan érintette. Miközben a győri járás szociális helyzete szempontjából jobb helyzetben van, mint a cigándi, ezért ha igazságossági szempontot követett volna a „reform”, akkor az ország nyugati felén lett volna nagyobb arányú a szociális kassza csökkentése. Ezzel szemben a számok azt mutatják, hogy amíg a győri járásban 43%-kal csökkentek az ellátottak pénzbeli juttatásai, addig a cigándi járásban 55%-kal. Éppen a szociális helyzettel fordított irányúak voltak a változások.
Összességében a kormány azon célját, hogy szűkíteni akarják a szociális segélyezési kasszát a számok is visszaigazolják. A megszorításnak költségvetési szempontból kevés értelme volt, hiszen az így „megtakarított” pénzek a teljes kiadási oldalnak a 0,08%-át jelentik. Az is szűk látókörűségre vagy rossz végrehajtásra utal, hogy a megszorítás területi vesztesei a legrosszabb helyzetben lévő térségek.