Közmunkarendszer csendes leépítése

Közmunkarendszer csendes leépítése

A kormány még tavaly bejelentette, hogy jelentősen le akarja építeni a közmunkarendszert, és távlati céljuk szerint 150 ezer főt kívánnak foglalkoztatni. A 2016-os létszám-csúcshoz képest az év első négy hónapjának adatai alapján már 73 ezerrel dolgoznak kevesebben ebben a rendszerben. A Policy Agenda azt nézte meg, hogy hol és hogyan történt ez a leépítés.

Hol vannak a közmunkások?

A Belügyminisztérium adatai szerint 2016-ban 223 ezer ember dolgozott közmunkásként, míg 2018 első négy hónapjában már csak 150 ezer fő. Ez 33%-os létszámleépítést jelent, azaz több, mint 73 ezer munkást. Érdemes megnézni, hogy ez létszámleépítés hogyan történt, azaz figyelembe vettek-e területi tényezőket, vagy inkább „fűnyíró-elv” szerűen vették el a forrásokat a közmunkaprogramtól. Ez azért lényeges, mert bár munkaerőhiány van az országban, de ez területi és szektoronként teljesen eltérő mértékű.

Először településtípusonként hasonlítottuk össze az adatokat…

közmunkások aránya (%)munkavállalási korúak között közmunkások aránya (%)
2016.2018.

I-IV.

2016.2018.

I-IV.

fővárosban1,9%1,3%0,4%0,2%
megyei jogú városokban9,0%9,3%1,6%1,1%
egyéb városokban32,8%32,8%3,6%2,4%
falukban56,3%56,6%6,1%4,1%
országosan100%100%3,4%2,3%

forrás: Belügyminisztérium adatai alapján Policy Agenda

Ez alapján az látszik, hogy településtípusok szerint nincs lényeges eltérés 2016 és 2018 között. Azaz a teljes közmunkás-állomány 56,3%-a dolgozott 2016-ban a legkisebb településeken, míg 2018-ban ugyanitt 56,6%-uk.Azt pedig, hogy milyen mértékűa közmunkaa falvak foglalkoztatási formájában jól mutatja, hogy míg az összes munkavállalási korúnak 31%-a él falvakban, addig – ahogy korábban említettük – a közmunkásoknak 56,6%-a. Ezzel szemben a fővárosban és a megyei jogú városokban a munkavállalási korú népesség 37%-a él, a közmunkások aránya ezzel szemben csupán10,6%.

Az adatok azt mutatják, hogy településtípusok alapján nem történt változás, azaz arányaiban minden területről ugyanannyi embert vettek ki a rendszerből. Fontos aláhúzni, hogy arányokról beszélünk, és nem a foglalkoztatottak számáról – ott ugyanis ebből következően jelentős különbségek vannak a településtípusok között. A 73 ezer fős létszámcsökkenésből 41 ezer főt a falvakban élők, 24 ezer főt a nem megyei jogú városokban élők jelentik, míg a fővárosban és a megyei jogú városokban élők 8 ezer főt „adtak” hozzá a létszámleépítéshez.

Megyénkénti változás

A változást érdemes megnézni megyék alapján is, és összevetni a foglalkoztatotti létszám változását. A közmunkások számát tekintve a létszámleépítés egyenlőtlen volt. A legnagyobb „veszteséget” szenvedő három megye (Hajdú, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg) 27 ezer közmunkással kevesebbet tudott foglalkoztatni, míg a lista másik végén lévő megyék (Vas, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom) 3 ezer főt.

Természetesen a keleti megyékben korábban is több közmunkás volt, ezért arányaiban ez is jellemzi a helyzetet. Átlagosan 33%-kal csökkent a közmunkások száma. Ettől kisebb mértékű csökkenés a következő megyékben volt:

 közmunkások létszámváltozása (2018.I-IV. – 2016.) – főközmunkások létszámának csökkenése (%)foglalkoztatotti létszám változása (2018. I.n.év-2016.) – ezer fő
Borsod-Abaúj-Zemplén-931724%3,1
Szabolcs-Szatmár-Bereg-1018327%-0,7
Tolna-136629%3,5
Nógrád-239230%7,8
Békés-494132%3,8
Bács-Kiskun-323932%3,3

forrás: Belügyminisztérium adatai alapján Policy Agenda

Az is kitűnik az adatokból, hogy a közmunkások létszámcsökkenését kompenzálta a munkaerőpiac. Azaz a foglalkoztatottak számának változásában nem látszik a közmunkások leépítése. Nyilván nem lehet azt mondani, hogy azok az emberek helyezkedtek el a „normál” munkaerőpiacon, akik korábban közfoglalkoztatottak voltak, de létszámukat tekintve statisztikai értelemben mindenképpen bekerültek legalább ugyanennyien a munka világába. Egyedül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lóg ki valamelyest, ahol 10 ezer emberrel kevesebbnek jutott közmunka 2018 első négy hónapjában, mint 2016-ban, ugyanakkor a foglalkoztatotti létszám is csökkent, majdnem 1000 fővel.

Kevesebb a „közmunkával fertőzött” település

2016-ban 977 település volt (az összes település 31%-a) olyan, ahol a munkavállalási korú népesség legalább 10%-a közmunkásként dolgozott. Ez a szám 2018-ra 585 településre csökkent (19%-ára az összes településnek). Ezeket a településeket nevezzük közmunkával fertőzött településeknek, hiszen a munkaerőpiacukat alapvetően meghatározza ez a foglalkoztatási forma.

 

 

megyeközmunkávalfertőzött települések aránya– ebből: 10-20%-os közfoglalkoztatási rátájuk települések aránya– ebből: 20% feletti közfoglalkoztatási rátájú települések aránya
2016.2018. I-IV. hó2016.2018. I-IV. hó2016.2018. I-IV. hó
Bács-Kiskun8%0%8%0%0%0%
Baranya59%42%28%27%31%15%
Békés51%29%35%23%16%7%
Borsod-Abaúj-Zemplén67%53%36%32%31%21%
Csongrád13%10%13%10%0%0%
Fejér3%0%3%0%0%0%
Győr-Moson-Sopron0%0%0%0%0%0%
Hajdú-Bihar54%33%40%29%13%4%
Heves17%10%14%10%3%0%
Jász-Nagykun-Szolnok36%13%31%12%5%1%
Komárom-Esztergom0%0%0%0%0%0%
Nógrád26%11%23%10%3%1%
Pest1%0%1%0%0%0%
Somogy41%12%33%12%9%0%
Szabolcs-Szatmár-Bereg76%46%59%36%17%10%
Tolna18%9%18%9%0%0%
Vas3%0%3%0%0%0%
Veszprém9%3%9%3%0%0%
Zala20%11%18%11%2%0%

forrás: Belügyminisztérium adatai alapján Policy Agenda

Még mindig szembetűnő, hogy az ország keleti szélén lévő megyék településeinek kb. 40%-a olyan, ahol a közfoglalkoztatottak aránya a potenciális munkavállalókon belül 10% feletti arányt képvisel. Például,ha Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csak a falvakat nézzük, akkor az látszik, hogy még a közmunkások létszámleépítése után is 1000 foglalkoztatottból 180 (!) közmunkás. Ezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében 1000 foglalkoztatottból 6 ember közmunkás. Továbbra is óriási az ország két része közötti eltérés.

Összességében az látszik: politikai szemszögből nézve úgy hajtott végre a Fidesz a közfoglalkoztatásban másfél év alattegy 33%-os létszámleépítést, hogy ebből jelentősebb feszültség nem volt. Ugyanakkor a létszámleépítés arányaibaninkább fűnyíróelv-szerű volt, miközben a foglalkoztatottak számát tekintve nagyon rosszul érintette a nehezebb helyzetben lévő területeket. A munkaerőhiány miatti kereslet tényszerűen ennek a rétegnek egy részét felszippantotta. Egyértelmű azonban, hogy lettek olyanok, akiket az „árokszélén” hagyott a rendszer. A közmunkarendszer továbbra is a falvak munkavállalói számára jelent egy arányait tekintve jelentősebb segítséget. Sajnos ez azt eredményezi, hogy a falvakban becsléseink szerint 1000 foglalkoztatottból 72 ember csak közmunkásként tud dolgozni.