A közszolgálati dolgozókat tömörítő legnagyobb szakszervezet július 17-ére sztrájkot hirdetett az önkormányzati dolgozók körében. A követelések egyik fő pontja, hogy azoknál, akiket nem érintenek a 2017-es központi béremelések, legyen egy 25%-os idei, majd 12%-os jövő évi béremelés. Ennek kapcsán a Policy Agenda azt nézte meg, hogyan alakulnak a bérek a közigazgatásban. Van-e bérkülönbség a Visegrádi-országokhoz képest?
Furcsa növekedés
A magyar nemzetgazdaságban 2010 és 2016 között a bruttó bérek 30%-kal nőttek. Ágazatonként, részletesebben vizsgálva, akkor a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás területén dolgozók számára ez a növekedés 28%-os volt. Azaz valamivel kisebb, mint a nemzetgazdaság egészében.
Ugyanakkor ez a csoportosítás meglehetősen tág, hiszen sok, különböző területet foglal magában. Résztelesebb bontásban nézve már azt látjuk, hogy miközben a rendvédelmet (honvédség, rendőrség), igazságszolgáltatást kivesszük e területből, akkor a „klasszikus” közigazgatás esetében a béremelkedés mértéke már csak 19%. Ez pedig jóval elmarad a védelem mögött, és a nemzetgazdasági átlagtól is.
Ez az évi kb. 1,5%-kal kisebb béremelkedési ütem azt jelentette, hogy ezen a logikán egy átlag keresettel rendelkező „általános közigazgatási területen” dolgozó a tavalyi évben havonta nettó 18 ezer forint bértől esett el. Azaz ennyivel többet keresett volna, ha a nemzetgazdasági átlagnak megfelelően emeli a közigazgatásban dolgozók keresetét a kormányzat.
Béremelkedés különböző ágazatokban 2010-2016 között (2010. év a referenciapont)
Nemzetközi összehasonlításban sem állunk jól
A Policy Agenda megnézte a Visegrádi-országok statisztikai hivatalainak részletes adatait is, hogy lássuk mi is a magyar helyzet a versenytársakhoz viszonyítva. A közigazgatási dolgozók béreinek összehasonlítása azért nyújt – álláspontunk szerint – jó támpontot egy ország bérrendszerének az értékelésére, mivel sok tekintetben egymással megfeleltethető területekről van szó. Azaz nincs jelentős különbség egy szlovák, vagy egy magyar közigazgatási rendszer között, így nem is lehet arra hivatkozni – mint a gazdaság egyéb területeinél, – hogy más a gazdasági szerkezet, más a bérigény.
Mivel az adatok a csak „általános közigazgatásra” vonatkozóan nem állnak mindenhol rendelkezésre, ezért a tágabb kategóriát (közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás) vettük viszonyítási alapnak.
Első ránézésre számunkra az adatok nem is tűnnek rossznak, legalábbis, ha a tendenciákat nézzük. 2010 és 2016 között ugyanis Magyarországon nőttek a legjobban a bruttó bérek a nemzetgazdaság egészében és a vizsgált szektorban is.
Visegrádi-országokon belül a bruttó bérek változása
| nemzetgazdaság – 2016/2010. (%) | közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás – 2016/2010. (%) |
Csehország | 16% | 13% |
Lengyelország | 26% | 22% |
Magyarország | 30% | 29% |
Szlovákia | 19% | 17% |
Ugyanakkor, amennyiben már a nettó béreket nézzük, és euróba számoljuk át, már sokkal nagyobb különbség ütközik ki. A magyar bérek a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás területén 17%-kal alacsonyabbak, mint Szlovákiában; 18%-kal, mint Lengyelországban; és 22%-kal, mint Csehországban.
Ennél is rosszabb a helyzet Romániával összehasonlítva a magyar adatokat. Nettó értéken, euróban átszámolva 6%-kal kisebb a magyar bér, mint a román. Ez 2010-ben még 34%-kal magasabb volt nálunk, mint szomszédunknál.
Összességében tehát, bár az elmúlt években valamelyest javult hazánkban az általános közigazgatásban dolgozók helyzete. A kormány nem tekintette őket prioritásnak. annak ellenére, hogy az állami alkalmazottak 14%-ka dolgozik ezen a területen. A legnagyobb gondot nem az jelenti, hogy például a rendvédelmi területhez képest (ez láthatóan prioritást élvező terület) nem volt jelentős a növekedés, hanem az, hogy a V4-eken belül, vagy Romániához képest euróba átszámolva mekkora különbség van a közigazgatási dolgozók bére között.