A 2018-as választások előtt próbálja megtalálni az ellenzék azokat az ügyeket, amelyek megmozgatják a bizonytalan választókat. Láthatóan az a politika, hogy csak a Fidesszel szemben próbálják megfogalmazni magukat, nem hoz elegendő szavazatot. A Policy Agenda azt vizsgálta, hogy milyen ügyek vannak eddig az ellenzék napirendjén.

Nem elég a negatív üzenet

A választások előtt bő félévvel az ellenzéki pártoknak szükségszerűen politikát kell váltaniuk. Már nem elég a negatív, a kormányon lévők munkáját minősítő politizálás, hanem szükség van olyan ügyekre, amelyek megmutatják: „mit tennék, ha kormányon lennénk.”

A 2014-es választások előtti időszak legnagyobb tanulsága, hogy az ellenzéki pártok együttműködésének konstrukciós vitáival minden, a választók számára értékelhető politikai kezdeményezést háttérbe lehet szorítani. És ekkor egy olyan kép alakul ki, hogy valójában adott pártok csak veszekedni tudnak, és nincsenek megoldási javaslataik.

Ez elmúlt hónapok alapján négy olyan ügy van, amelyek valamely ellenzéki erővel azonosíthatóak. Ilyen az MSZP (leginkább miniszterelnök-jelöltje) által meghirdetett „Fizessenek a gazdagok” politika, a Jobbik Bérunió-ötlete, a konzervatív Polgári Világ Párt és valamelyest az MSZP által felkarolt euró bevezetésének gondolata, valamint a pártok felett, mellett álló Közös Ország Mozgalom választási rendszer megváltoztatásának kezdeményezése.

Mégsem fizetnek a gazdagok?

Az MSZP miniszterelnök-jelöltje által meghirdetett „Fizessenek a gazdagok”-politika egy markáns baloldali fordulat előjelének tűnt, és úgy tűnt ez lehet a párt 2018-as választásokra felfűzött politikai története. Ezzel szemben az utóbbi hónapokban ez hátrébbszorult, és nem tud kikeveredni Botka László az ellenzéki együttműködés formáinak – választók szempontjából – technikai kérdéséből.

Jól mutatja ezt, hogy a párttal kapcsolatos hírek, illetve Botka legutolsó beszéde is inkább arról szólt, hogy milyen együttműködésekre van szükség, semmint tartalmi alapon tovább építette volna a „fizessenek a gazdagok” politikáját. Pedig politikai marketing szempontjából minden olyan eleme megvolt, ami szükséges egy sikeres ügy választáshoz. Így érzelmeket váltott ki a támogatók és az ellenzők táborában, valódi szakmai vitát lehetett köré építeni, és megkülönböztette ezáltal magát a párt a korábbi évek baloldali pártjaitól.

Euró és bérunió

A kutatások azt mutatják, hogy magas az Európai Unió támogatottsága a választók körében. Ennek is köszönhető, hogy a kormány nem az EU-t támadja közvetlenül, hanem Brüsszelt (asszociálva egy bürokratikus, a nemzetállamokat háttérbe szorítani igyekvő szervezetre). És feltehetőleg ezért döntött arról a Jobbik, hogy nem EU-ellenes politikát folytat. A Bérunió felvetése tartalmi alapon érthető, hiszen olyan kérdésre rezonál, amely ténylegesen foglalkoztatja a választókat: az alacsony bérek. Ugyanakkor tartalmilag kevéssé kidolgozott az ötlet, hiszen a nyugat-kelet közötti bérek különbségének csökkentése sokkal inkább gazdasági szerkezet változást, és nem szabályozást igényel.

A Bérunió mellett megjelent egy másik kezdeményezés is, amelynek alapja a több Európa. Ez pedig az euró bevezetésének kérdése. A frissen alakult Polgári Világ Párt által napirendre tűzött ügy érthető üzenet a választóknak. Az euró sokkal kézzelfoghatóbb, és érthető jelentéssel bír a választó számára, mint a nehezebben megfogható Bérunió kifejezés. Ugyanakkor a mérhető támogatással bíró pártok már óvatosabbak ebben a kérdésben, és inkább hosszú távú célként beszélnek róla, semmint kampányígéretként.

Választási rendszer, mint összellenzéki projekt

A magát pártok felett állónak pozicionáló Közös Ország Mozgalom fő kezdeményezése, hogy változzon meg a mostani választási rendszer. Ennek érdekében próbálják az ellenzéki pártokat egy asztalhoz ültetni, és kompromisszumos javaslatot elkészíteni.

Ez a kezdeményezés tematikájában inkább azokhoz az ellenzéki követelésekhez hasonlít, amelyek a demokrácia lerombolása miatt támadják a kormányt. Ugyanakkor ezek az üzenetek 2014-es választáskor sem mozgatták meg a nagyvárosok kivételével a többi településen élő választókat. Ennek is köszönhető, hogy a Fidesz főképpen a kistelepüléseknek (20 ezer alatti városoknak és falvaknak) köszönhette kétharmados győzelmét.

Nehéz elképzelni, hogy a választási rendszer kérdése válasz lenne azon problémákra, amelyek a kistelepülések Magyarországán megjelennek.

Egyelőre nem látszik, hogy a fent bemutatott négy ügy közül melyik, amely tartalmilag kihívója lesz a Fidesz: „folytatjuk az ország megvédését” politikájának. Az idő szűkössége miatt az már nem várható, hogy bármelyik politikai erő képes lenne ezeken túl egy új üzenetet, ezt megágyazó politikai történetet felépíteni. Azaz tartalmi alapon már asztalon van minden kártyalap, az ugyanakkor még nem látszik, hogy melyik tud ásszá válni.