Az előző Orbán-kormány (2010-2014) egy Magyarországon új kormányzati modellt, a frakciókormányzást honosított meg. A kormánypárti képviselők által uralt törvényalkotás mintha nem váltotta volna be a reményeket, ezért visszarendeződés látszik. A ciklus közepén a Policy Agenda elkészített új elemzését a törvényhozásról.

Mi az a frakciókormányzás?

A rendszerváltás első húsz évében megszokhattuk, hogy a jogalkotói munka, főleg a törvényalkotás súlypontja a kormányzaton van. Ott áll rendelkezésre a megfelelő szakmai tudás egy javaslat kidolgozására, van lehetőség a szabályozást esetenként végrehajthatóbbá tevő belső egyeztetésekre. Valamint a demokrácia oly sajátos eleme, a társadalmi egyeztetések lefolytatására is képes a kormányzati apparátus.

2010-ben a Fidesz-KDNP koalíció úgy érezte, hogy „fülkeforradalmi lendületét” alapvetően hátráltatná, ha az elképzelései a hagyományos mederben jutnának el a parlamenti szavazásig. Ezért olyan módszert keresett, amely alkalmas a kormányzati egyeztetések, társadalmi viták megkerülésére. Ez lett a frakciókormányzás, amelynek lényege, a fontosabb törvényjavaslatokat nem a kormány, hanem a kormánypárti képviselők nyújtják be. Számukra nincsen még olyan formális kötelezettség sem, hogy egyeztetni kell civil szervezetekkel, érdekképviseletekkel, vagy akár más minisztériumokkal. Valamint nem kell hatástanulmány sem, amely hagyományosan gyenge pontja a jogalkotói munkának. Ebből adódóan hihetetlen sebességgel tudtak átvinni  törvényeket a parlamenten.

Mit mutatnak a számok?

A 2010-2014-es ciklus első évében az elfogadott törvények 52%-át adták be kormánypárti képviselők, ez az arány később csökkent, de így is 38% volt az első négy év mérlege. Ez az első Orbán-kormány idején (1998-2002) között 14% volt, majd az az követő két ciklusban (2002-2006 és 2006-2010 között) 18-18% volt.

2014-ben kezdődő új ciklusban láthatólag változtatott az eddigi modellen a kormánypárt. Az első évben az elfogadott törvények 30%-a, a második évben már csak 22%-a kötődött a képviselőkhöz. Ezzel az eddig eltelt két éve eredménye 25%, azaz jelentősen csökkent a kormánypárt súlya a kormánnyal szemben.

 

Balhék, amiket nem vittek el a képviselők

Ha végignézzük az elmúlt év törvényalkotását, akkor jól látszik, hogy van jó néhány ügy, amit korábban a frakció intézett volna el. Ezzel szemben mintha most ennek terhét mintha nem akarták volna magukra vállalni. Ilyennek tartjuk az UBER-taxis vitát valamilyen szinten lezáró törvényt, amely lehetővé teszi az UBER applikáció blokkolását, vagy a vasárnapi újranyitást érintő szabályozást.

Az mindenképpen érdekes adat, hogy az eddigi hat év kormányzásából a mostani volt a legintenzívebb, legalábbis darabszámot tekintve. Míg az előző ciklus legtöbb törvényt hozó éve a 2012 nyara -2013 nyara közötti volt 200 törvénnyel (nemzetközi szerződések nélkül), addig most 218 törvény fogadtak el.

A másik sajátossága volt ennek az egy évnek, hogy a kormánypártok kommunikáció szinten gesztusokat tettek az ellenzéknek. Erre utal, hogy három törvényjavaslat is többpártiként került benyújtásra, és elfogadásra. Igaz, ezek nem nagy jelentőségűek, de mindenképpen mutatják, hogy a Fidesz mutatni szeretné,a konszenzust kereső oldalát. Az ezt megelőző években összesen három ellenzéki kezdeményezés ment át, de arra nem is volt példa, hogy bármilyen ügy mellett közösen állnának ki a frakcióval rendelkező pártok.