A költségvetés és az adótörvények benyújtásával minden technikai paraméter adott ahhoz, hogy elkezdődjenek a 2017. évi minimálbér-tárgyalások. A kormány nem tette magasra a lécet, hiszen a költségvetés alapján 5% körüli jövő évi béremeléssel számol. A munkaadók nyilván nem szeretnék elengedni a béreket, míg a szakszervezetek a dolgozói szegénység ellen küzdenének. A Policy Agenda elemzésében bemutatja, hogy hogyan néz ki a környező országokhoz képest a magyar helyzet.

Minimálbérnek az adóit szeretjük emelni

A 2008-as gazdasági válságra eltérő módon reagáltak az országok. Van, ahol a szociális kiadások, a munkanélküli támogatások emelésével, vagy akár a minimálbér növelésével igyekeztek segíteni a nehéz helyzetben lévőkön. Magyarország más utat választott.

Nálunk a minimálbér bruttó értéke 2008 óta 59%-kal emelkedett, és ezzel a V4 országok, valamint Bulgária, Románia, Szlovénia, Horvátország közötti mini-versenyben negyedikek lettünk. Ha viszont a nettó értékét nézzük a legkisebb keresetűek bérének, akkor már rosszabb a helyzet. Az egykulcsos adórendszer hatására a nettó növekmény ebben a körben már csak 31%. Ennél kisebb mértékű emelés csak Csehországban volt (26%). Ezzel szemben kialakultak un. „bezzeg országok”, mint Románia és Bulgária, ahol 85% és 90% közötti mértékben nőttek a nettó minimálbérek.

Ha a nettó reálnövekedést nézzük (azaz az inflációval korrigáljuk a nettó minimálbér-emelést), akkor még inkább rossz a magyar pozíció. A vizsgált országok közül a gazdasági válság óta nálunk volt egyedül 10% alatt a nettó reál-növekedés. Még a nálunk kisebb nominális emelést végrehajtó Csehország is lekörözött minket.

 

Jogos persze az az érv, hogy Románia és Bulgária esetében pár éve még olyan alacsony volt a minimálbér, hogy erőteljesebben lehetett azt emelni és valójában nem kell az összevetésben aggódni emiatt, hiszen relatíve most is alacsonyak az ottani keresetek. Megfontolandó azonban, hogy egyre kevésbé állja meg a helyét ez az érv. A nettó minimálbért euróba átszámolva már látszik, hogy ebben az összehasonlításban is kezdünk komoly hátrányba kerülni.

 

Romániában a nettó minimálbér euróban nézve 60%-kal emelkedett az elmúlt 8 év alatt, nálunk azonban csupán 7%-kal (ebben közrejátszott a romló árfolyam is). Ez pedig azt jelenti, hogy míg 2008-ban a magyar nettó minimálbér több, mint kétszerese volt a romániainak (2,05), most nem éri el annak az 1,4-szeresét (1,37).

Amennyiben az árfolyamok, és az adórendszerek esetleges változásával nem számolunk, és csak az elmúlt évek bruttó növekedési átlagát nézzük, akkor kb. 5 év múlva a román nettó minimálbér meg fogja előzi a magyarországit (a bolgár akár előbb is, bár ennek kicsi a hazai munkaerőre gyakorolt hatása). Ez pedig végképp nehéz helyzetet hozna a betanított munkások munkaerőhiányát tekintve.  Arra számíthatunk, hogy főleg a határmenti régiókban megerősödne Románia irányába az átvándorlás, ingázás.

Mi várható az ez évi tárgyalásokon?

A költségvetés és az adótörvények megszabták a jövő évi bértárgyalások kereteit. A költségvetés indoklása szerint a kormány 2017-ben a nettó bérek 5,1%-os növekedésével számol. Miután az adórendszerben jelentős változás nem lesz, ezért várhatóan ez a növekmény megoszlik a különböző bérkategóriák között. Azaz nem olvasható ki a számokból egy 5-6%-nál magasabb nettó minimálbér-növekedés.

A szakszervezetek nyilván abban érdekeltek, hogy az elmúlt évektől eltérően egy, az alacsony bérűek növekedését valóban segítő megállapodást legyenek képesek kötni. Ehhez azt az elvi célt tűzték ki, hogy a kormányzati ciklus végére a nettó minimálbér legyen egyenlő a létminimum összegével. Kérdéses, hogy a munkavállalói oldalon lévők mennyire lesznek képesek egységesen kitartani igényük mellett, és akár a kormány ellen menni, vagy ismét megosztja a politika a munkavállalói oldalt, ahogy tavaly történt.

A munkaadói oldal érezhetően továbbra is azt a taktikát követi, hogy a létszámhiányos ágazatokban hajlandó nagyobbat emelni, és ezzel megállítani az elvándorlást. Ilyen például a vendéglátás, vagy a kereskedelem. Ugyanakkor az általános érvényű béremeléstől láthatólag tart, és nem szeretné ezzel saját mozgásterét korlátozni.

A tárgyalásokba egy dolog nyilvánvalóan bezavar, ez pedig a cafeteria rendszerének átalakítása. Fontos tudni, hogy az Európai Bíróság döntése csak arra vonatkozott, hogy a kormány nem zárhat ki az utalványok piacáról önkényesen szereplőket, mint ahogy ezt az Erzsébet-utalvánnyal csinálta. Miután a kabinet nem akarja visszaállítani a korábbi állapotot, ezért megszünteti az étkezési utalványok rendszerét, és valamilyen készpénzesítési irányba fog dönteni.

Politikailag nézve a cafeteria egy részének készpénzesítése akár „eladható”, mint egy sajátos béremelés, hiszen a dolgozó azt érzékeli majd, hogy a bankszámláján havonta 10 ezer forinttal több jelenik meg. Ez ugyanakkor nem eredményez jövedelmi többletet, hiszen amit eddig étkezési utalványban kapott meg, annak készpénzesítik egy részét. Ahol pedig nem volt béren kívüli juttatás, azt a foglalkoztatotti kört ez az intézkedés várhatóan nem is érinti. Nyilvánvalóan az lesz a kormányzati kommunikáció, hogy a kormány megteremti a feltételeit annak, hogy bár nem kötelező érvénnyel, de akár 10 ezer forinttal többet (a normál emelésen felül) kaphasson a minimálbéres is. Ennek ellenére a valódi problémát azonban – nevezetesen, hogy javuljon a legkisebb keresetűek jövedelmi pozíciója a környező országokhoz képest – ez nem oldja meg.