A salgótarjáni időközi polgármester választás eredménye, főként a különbséget tekintve, meglepetést hozott. Míg a közvéleménykutatások szerint jelentős a kormánypártok előnye, egy megyei jogú városban 10% feletti vereséget szenvedtek. A 2014 óta lezajlott időközi választások eredményeit vizsgálta meg a Policy Agenda, hogy kiderüljön mi változott két év alatt.

Három részre szakadt ország

A salgótarjáni és a többi időközi választások eredményének vizsgálata előtt érdemes visszaidézni az 2014-es országgyűlési, európai parlamenti választások kapcsán a Policy Agenda által készített elemzést. Az adatok azt mutatták, hogy az ország településtípusok alapján három részre szakadt a politikai preferenciák tekintetében:

·               Budapest;

·               megyei jogú városok és 20 ezer fő feletti városok;

·               20 ezer fő alatti városok és községek.

Ez a „három” Magyarország az eltérő szociális és gazdasági helyzet, érdekérvényesítő képesség és a kommunikációs lehetőségek miatt szakadt el egymástól. A választások bebizonyították, hogy a „három” Magyarországon a politikai erők támogatottságában komoly eltérés mutatkozott.

Az adatok azt mutatták, hogy a baloldal támogatottságának gyengülése nem általános, hanem területenként eltérő mélységű. Amíg a 20 ezer fő feletti települések esetén még képesek voltak komoly erőt felmutatni a baloldali pártok, addig a 20 ezer fő alatti településeken egyértelműen a harmadik erővé estek vissza.

A Jobbik számára ugyanez fordítva volt igaz. Fővárosban és a nagyvárosokban nem voltak képesek jelentős támogatottságot felmutatni, míg a kistelepüléseken második erővé léptek elő.

Időközik mérlege

2014 óta 98 településen tartottak időközi önkormányzati választást, és három választókerületben országgyűlési képviselő választást. Ezek nagy részében függetlenek, vagy helyi civil szervezetek jelöltjei mérkőztek egymással. A pártok maximum indirekt támogatásukat fejezték ki a nekik szimpatikus indulók felé, de „nevükre” nem vették őket.

 

 

 

Időközi választások 2014-2016. (településenként)

		Fidesz (egyedül, vagy szövetségeseivel)	MSZP (egyedül, vagy szövetségeseivel közösen)	Jobbik
időközi országgyűlési választás		0(3)	1(2)	1(3)
időközi önkormányzati választás		5(13)	3(6)	4(17)
	ebből 20 ezer fő alatti települések	3(9)	1(3)	4(11)

elől a nyertes települések, választókerületek száma, zárójelben ahol indult az adott párt

Az időközi országgyűlési választások abszolút vesztese a Fidesz, aki egyetlen helyen sem tudott győzni. A Jobbik Tapolcát, az MSZP és hozzá csatlakozó pártok pedig Újpestet hozták el. A veszprémi választásokon egy független jelölt nyert, őt támogatta a baloldal, bár a nevük nem volt a szavazólapon.

Az önkormányzati választásokon a Fidesz 13 településen méretette meg magát, és ebből 5 esetben győzött. A Jobbik 17 helyen indult, és 4 településen (ebből Tapolcán egyszerre 4 egyéni választókerületet hozott el) volt képes győztes lenni. A baloldali jelöltek viszonylag bátortalanok voltak, és csak 6 településen méretették meg magukat. Ebből 2 volt a főváros egy-egy kerületében kiírt önkormányzati képviselő-választás, amelyeket magabiztosan nyertek.

Salgótarjánban változott valami?

A salgótarjáni polgármester választás nyilvánvaló siker a baloldal számára, és megmutatta, hogy nagyobb városokban képes a kormányellenes hangulatot meglovagolni, és maga mellé állítani. Ugyanakkor, ha részletesen megnézzük a szavazóköri adatokat, akkor érdekes részleteket lehet észrevenni. A 40 szavazókörből, 5-ben a Fidesz jelöltje nyert, és további 5-ben 5% alatti különbség volt a baloldal javára (összességében 12% volt a különbség). Ezek a körzetek ugyanakkor inkább a külterületi, kisfalvas jellegek.

Ugyan nem lehet országos következtetéseket ebből levonni, de ha a korábbi időközi választásokat is idevesszük, akkor már erősödik az a kép, hogy a baloldal nem tudott áttörést elérni a kistelepülések Magyarországán. Sem szervezeti értelemben (hiszen jelöltet sem állítottak nagyon), sem támogatottságában. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz ugyan nem lehet nyugodt egy választási helyzetben, hiszen láthatólag van egy aktív réteg, aki kormányellen szavaz. Ugyanakkor mivel nem egy kormányváltó erő van, hanem két tömb, ezért nem olyan egyértelmű a képlet, mint akár 2010 előtti választásokon volt.

A választók, ha keresik a kormányváltó többséget, akkor az adatok alapján számunkra azt következik, hogy településtípusonként más pártban találják meg. Ez pedig képes lehet néhány helyen veszélyeztetni a jelenlegi kormánypártokat, de kormányváltásra egyik tömb számára sem elég a mostani helyzet.

Mi hozhat változást?

Ugyan a baloldal úgy tűnik, jól el van azzal a vitával, hogy ki-kivel fog, vagy nem fog össze, de valójában a kérdés álkérdés egyelőre. Meglátásunk szerint az a legfőbb probléma, hogy 2014 óta nem volt képes egyik baloldali párt sem a kistelepülések Magyarországa számára értelmezhető üzentet megfogalmazni. Azaz maximum abban reménykedhet, hogy a kormányellenes hangulat mellé állítja a szavazókat.

Ezzel az a probléma, hogy a Jobbik is hasonlóan gondolkodik, és üzenetei hatékonyabbak a kistelepüléseken. Ezért ő jobban el tudja halászni a protestszavazókat is a kistelepüléseken. Számukra továbbra is az okoz nehézséget, hogy nem tudnak „megtelepedni” a 20 ezer fő feletti településeken.