Mit kezd a béremelés kérdésével a politika?

Mit kezd a béremelés kérdésével a politika?

Egyre több jel mutat arra, hogy az alacsony magyar bérszínvonal egyre inkább gátja lesz a gazdasági növekedésnek. Több helyen már nem csak a jó szakember „hiánycikk”, hanem egyszerűen a munkaerő. A szakszervezetek régóta követelik a jelentős béremelést, a kormány óvatosan lépked, míg az ellenzék mintha megijedt volna a helyzettől. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy ennek a helyzetnek milyen politikai hatásai lehetnek.

Sok vagy kevés?

A bérek kapcsán alapvető nézetkülönbség van a szakértők és a politikai pártok között is. Az egyik irányzat azt mondja, hogy a bérek emelkedése a cégek számára olyan költségnövekedést jelent, amely súlyos versenyhátrányba hozza őket. A másik felfogás szerint a bérekre nem szabad egyszerű költségelemként tekinteni, mivel a dolgozók nem gépek, amelyek jobb és hatékonyabb technológiára cserélhetőek. Azaz, ha a dolgozó nem motivált, akkor elmegy, és korlátosan pótolható. Ezen kívül a keresetek növekedése akár fogyasztásnövekedést is eredményezhet, mivel nagyobb jövedelemből/fizetésből többet lehet vásárolni, ez pedig új munkahelyeket eredményezhet.

Meglátásunk szerint a számok azt mutatják, hogy bár érthető az a felfogás, ha drágulnak a bérek, akkor nő a vállalkozások költsége, de egyre inkább olyan lesz a helyzet, hogy nincs elegendő munkaerő Magyarországon. Az pedig a legdrágább költség egy vállalkozás életében, ha nem tud teljesíteni, mert nincs elegendő személyi kapacitása.

A Policy Agenda által múlt héten közzétett felmérés szerint a hazai kis- és középvállalkozások 10 vezetője közül 6-an arról számoltak be, hogy az elmúlt egy évben már voltak nehézségeik az új munkaerő megtalálásban.

A kormány közzétette a hiányszakmák számát, és már látszik ebből, hogy nem csak a képzettséget igénylő, hanem már a szakképzettséget nem igénylő szakmákban is munkaerőhiány van.

A kereskedelemben már nem csak a szakszervezet panaszkodnak arról, hogy nem elég a létszám, és emiatt túlterheltek a dolgozók. Az Auchan nemrég bejelentett 10%-os béremelése is azt mutatja, hogy a cégek elkezdtek egyre jobb bérajánlatokkal munkaerőt keresni. ma már nyilvánvaló, hogy van egy bérfeszültség az országban, amely már munkaerőhiánnyal is társult.

Hogy állunk?

Megvizsgáltuk, hogy a gazdasági válság óta hogyan változtak a hazai bérviszonyok a versenytársainkhoz képest. Azt látjuk, hogy miközben az ország 2008 és 2014 között jelentős bruttó minimálbér emelést hajtott végre (47%), ugyanakkor az áltag alatti jövedelműek nettó bérében ez nem jelent meg. Az elmúlt hét évben összesen 10%-kal nőtt az átlagjövedelem felét keresők fizetése, miközben az infláció 29% volt. Az adatok azt mutatják, hogy Bulgária, Románia Lengyelország, Észtország az átlagjövedelem alatt kereső munkavállalóival jobban bánik, mint Magyarország. A kiskeresetűekre vonatkozóan hozzánk hasonló hátrányos átrendezést nem hajtott végre egyik ország sem.

A 2008-2014.1 közötti időszak változása (infláció, bruttó minimálbér és nettó jövedelemkategóriák alapján)

országok

Bulgária

Cseh-ország

Észt-ország

Lettország

Litvánia

Magyar-ország

Lengyel-ország

Románia

Szlovénia

Szlovákia

infláció

24%

16%

29%

26%

28%

29%

21%

38%

17%

16%

bruttó minimálbér

54%

6%

28%

41%

25%

47%

49%

80%

39%

31%

nettó2 átlag 50%

45%

14%

28%

7%

6%

10%

25%

25%

16%

17%

nettó átlag 67%

45%

15%

29%

9%

5%

18%

26%

25%

16%

18%

nettó átlag 80%

45%

15%

29%

9%

5%

25%

26%

25%

13%

17%

nettó átlag 100%

45%

15%

29%

10%

5%

37%

26%

26%

13%

17%

1/ Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia 20008-2013. közötti

2/ nettó átlagnál a gyermekek után járó kedvezmények nélkül

forrás: KSH, Eurostat, és az egyes országok statisztikai hivatali alapján készítette a Policy Agenda

                                                                                                                                           

Nyilvánvalóan az egyes országoknak nem azonos a kiindulási helyzete, de politikai értelemben, vagy a társadalmi közérzetet tekintve sokkal jobban számít a fejlődés dinamikája, azaz a „mihez képest” kérdése. Ebben a tekintetben pedig Magyarországon a kiskeresetűek az elmúlt évek vesztesei, miközben látják, hogy a társadalom egy rétégének sokkal jobban javulnak a jövedelmi viszonyai az egykulcsos adórendszer miatt is.

És nincsenek kevesen a kiskeresetűek. Az állami szervezet által készített egyéni bér és kereset statisztika adatai alapján azt becsüljük, hogy a főállásban dolgozók mintegy 48%-a az átlagkereset 80%-ánál kevesebbet keres. Számukra a válság utáni időszak politikája azt eredményezte, hogy a kereset talán csak arra elég, hogy a mindennapi létszükségleteket fedezze. A foglalkoztatottak ezen körének nincs lehetősége a megtakarításra, ezért növekszik számukra a bizonytalanság. Erre a helyzetre pedig politikai válaszokat akarnak.

Mit kínál a politika?

Miközben megítélésünk szerint elkerülhetetlen, hogy a kiskeresetűek helyzetével valamit kezdjen a politika, mégsem látszik ebben a kérdésben az elszántság. Az állami szférában a kormányzatnak közvetlen ráhatása van saját munkavállalóinak a bérére, hiszen ott meghatározhatják azokat. Ennek aztán lehet áthúzódó hatása a versenyszférára, de ott leginkább a minimálbér(ek)rel, és az adórendszerrel lehet határozott lépéseket tenni.

A jelenlegi kormány amellett, hogy általában befagyasztotta a közszféra béreit (2010 és 2014 között 7%-kal nőttek összesen), az egykulcsos adóval és a minimálbér adómentességének megszüntetésével csökkentette a legkisebb keresetűek bérét. Ez egy egész más út, mint az első Orbán-kormány alatti időszak, amikor az 1999 évi 17.888 forintos nettó minimálbért, 2002-re 37.750 forintra emelték.

Most azonban – bár korábban az Orbán-kormánytól nem állt távol a minimálbér emelése – mintha nem merne a kormányzat egy radikális béremelés útjára lépni. 2005-ben pedig még a minimális keresetek feltétlen javítása mellett érvelt a mostani kormányfő, amikor az ÁFA 25%-ról 20%-ra csökkentése helyett a Gyurcsány-kormány számára a legkisebb keresetűek adójának 13%-ra történő csökkentését javasolta.

Meglátásunk szerint a gazdasági folyamatok előbb-utóbb kikényszerítik a legkisebb keresetűek bérének növelését. Ezért politikai értelemben a mostani időszak a „térfoglalásé”, azaz ki tudja sajátjaként eladni ezt az ügyet a választók számára.

A kormány nem szánta rá magát erre, de az ellenzék is mintha tétovázna. A baloldal részéről az MSZP és az LMP tett kísérletet egy béremelési ígéretre, programra, de ezek meglehetősen félszegek lettek. Az LMP számára nem ez vált „Az üggyé”. Az MSZP pedig mintha maga sem hinne benne, legalábbis az elmúlt hetek megszólalásai azt mutatják, hogy talán kételkednek ennek a témának a sikerességében.

Az elkövetkező fél év talánya, hogy a menekültügy mellett, majd azon túlmutatóan, ki lesz képes ebben a kérdésben a választók számára értékelhető módon megszólalni. Most még nyitott a verseny…