A kormány az elmúlt hónapokban a statisztikai adatokra hivatkozva kampányt kezdett a munkanélküliség csökkenése és a foglalkoztatás jelentős növekedése miatt. A Policy Agenda megvizsgálta, hogy Magyarország tényleg jobban teljesít-e ebben a tekintetben. A helyzet szerintünk veszélyes, mert a foglalkoztatással kapcsolatos intézkedések és a kommunikáció csak elfedik a válság tüneteit, és nem kezelik azokat.
A helyzetkép elsőre biztató lehetne, de…
Amennyiben ránézzünk a foglalkoztatási statisztikára, akkor úgy tűnhet, hogy jól áll a kormány. 2010-ben (július-szeptember közötti időszak) 3,771 millióan dolgoztak, míg a KSH által közölt adatok szerint 2014-ben ugyanezen negyedévben 4,148 ezer fő. Ez kb. 10%-os, vagyis kétségtelenül jelentős növekedés.
A biztató kép ellenére azonban azt látjuk, hogy a magyar munkaerőpiac valójában lélegeztetőgépen működik, mivel
· a bizonytalannak számító munkahelyek száma nőtt igazából. Azaz az átmeneti munka, a külföldi munkavégzés, és a kiscégeknél való munka, vagy kényszervállalkozás – amelyek akár feketemunkaként is jelentkeznek;
· a munkaerőpiac „mozgását” a támogatott munkahelyek (főleg a közmunka) tartják fent, amelyek minden költséget egybeszámítva (bérek, adminisztrációs terhek, közfoglalkoztatók önrésze) akár 200 milliárd forint feletti összeget vesznek el a költségvetésből;
· a nem támogatott új munkahelyek száma a válság előtti szint alatt van, amely azt mutatja, hogy a versenyszféra nem képes kitörni az eddigi helyzetéből;
· a közmunka ilyen mértékű alkalmazása erős társadalmi és politikai függőséget okoz, amelynek kárait később fogjuk igazán elszenvedni.
Válság tünetei
Érdemes megnézni a KSH által készített másik munkaerőpiaci felmérést is, ez pedig az alkalmazottakat figyelembe vevő statisztika. Ebbe azok a foglalkoztatottak kerülnek, akik legalább 60 órát dolgoznak havonta, és az 5 fő feletti foglalkoztatóknál a versenyszférában, vagy bármilyen költségvetési intézményben dolgoznak. Ebben a tekintetben már differenciáltabb a helyzetkép, mivel 2010-ben (január-szeptember) átlagosan 2,694 millió alkalmazott volt, míg 2014-ben ugyanezen időszakban 2,814 millió. Ez pedig már szerényebb, csupán 4,5%-os növekedés. Ennek a növekedésnek pedig a 68%-át a közszféra tette ki, ahol négy év alatt 81 ezer fővel nőtt meg az alkalmazottak száma. A versenyszféra esetében azt is mondhatjuk, hogy a növekedés mértéke hibahatár közelinek számít.
A kormány által kedvelt foglalkoztatási adatokba mindenki beleszámít, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) volt távol. Ez egy önbevalláson alapuló mérés, amelybe a feketén foglalkoztatottak, a külföldi munkát végzők, az átmeneti (akár egy-két napos) munkát végzők is beleszámítanak. Illetve természetesen minden olyan dolgozó, aki akár munkaszerződéssel napi 8 órát dolgozik, de azt 5 fő alatti cégeknél tölti el. De ugyanúgy beletartozik ebbe a statisztikába, aki kényszervállalkozó lett, vagy aki családi vállalkozásba bedolgozik.
Lassan működik a munkaerőpiac
Az állam statisztikák adatai alapján megnéztük, hogy milyen esélyei vannak azoknak, akik el akarnak helyezkedni. Elsőre az adatok ebben a tekintetben is kiválónak tűnnek. 2014-ben az első tizenegy hónap adatai alapján becsülve kb. 800 ezer új munkahelyet jelentettek be a munkaügyi szolgálatnál azok a munkáltatók, amelyek új dolgozót keresnek. Ez a szám több mint a duplája a 2008-as adatnak (393 ezer új munkalehetőség).
Ha mélyebben nézzük meg a számokat, akkor az látszik, hogy a 2014-es álláshelyeknek 76%-a az állam által ún. támogatott munkahely. Ennek kb. 90% konkrétan közmunka. 2008-ban ez az arány még csak 36% volt. Amennyiben a költségvetési pénzekből támogatott munkalehetőségeket kivesszük, akkor pedig az új munkalehetőségek száma nem éri el a gazdasági válság előtti szintet.
Munkaerőpiaci adatok (ezer főben)
| 2005. | 2006. | 2007. | 2008. | 2009. | 2010. | 2011. | 2012. | 2013. | 2014.(b) |
támogatott új munkahelyek | 197 | 271 | 133 | 142 | 167 | 184 | 381 | 343 | 560 | 610 |
nem támogatott új munkahelyek | 250 | 217 | 273 | 251 | 150 | 174 | 168 | 139 | 159 | 190 |
összes új munkahely | 447 | 488 | 406 | 393 | 317 | 358 | 549 | 482 | 719 | 800 |
közfoglalkoztatottak (havi átlag) | n.a. | n.a. | n.a. | n.a. | n.a. | n.a. | 58,7 | 90,8 | 115 | 158 |
foglalkoztatottak száma | 3901 | 3928 | 3902 | 3848 | 3748 | 3732 | 3759 | 3827 | 3893 | 4149 |
alkalmazottak száma | 2787 | 2790 | 2761 | 2762 | 2661 | 2702 | 2692 | 2674 | 2700 | 2814 |
(a) – adatok forrása a KSH és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatbázisa
(b)– becsült éves adat az eddig rendelkezésre álló havi, vagy negyedéves adatok alapján
Ez pedig egy nagyon „tartaléklángon” működő munkaerőpiacot mutat, ahol az elhelyezkedés főképpen az állami programok segítségével valósulhat meg. Ezekből ugyanakkor rengeteg áll rendelkezésre, legalábbis a munkaügyi központok adatai alapján. 2014-ben összesen kb. 540 ezer közmunka alkalmat kínáltak, amelyek természetesen inkább néhány hónapos foglalkoztatásra adtak lehetőséget, azaz egyáltalán nem tekinthetjük ezeket stabil munkahelyeknek.
A támogatott munkahelyekkel két probléma van. Az egyik a munkaügyi intézményrendszert érinti, amely kapacitásait kénytelen azzal lekötni, hogy adminisztrálja a közfoglalkoztatást, és próbálja a munkát keresőket összehozni a közfoglalkoztatást keresőkkel.
A másik probléma, hogy túlságosan hozzászoktatja a kormányt, és a nehezebb helyzetben lévőket ehhez a foglalkoztatási formához. Véleményünk szerint ez egy olyan jellegű addíció, mint a 2006-ig működő gázár-támogatás, amelynek hatásait még mindig nem heverte ki sem a közvélemény, sem a politika. A kormány tehát úgy gondoskodik éves szinten akár 500 ezer ember foglalkoztatásáról, hogy annak a normál munkaerőpiacra nincs érdemi hatása.
A kormány azért válik függővé, mert ezáltal szép statisztikai adatokat tud elérni, és tömegeket láncol magához. A társadalom közmunkát végző rétegei számára azért veszélyes, mert egy idő után elhiszik, – még azok is akikre ez nem igaz – hogy csak ilyen államilag támogatott munkahelyeken tudják megállni a helyüket. A közmunka ilyen méretekben veszélyes, függőséget okoz, és erről még egy majdan stabilan fejlődő gazdasági környezetben is nehéz lesz a leszokás.
A közfoglalkoztatás természetesen bizonyos rétegek számára nélkülözhetetlen, hiszen ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy jövedelemhez jussanak. Ugyanakkor torzult munkaerő-piaci helyzetet mutat, hogy a munkaképes korú lakosság kb. 8%-ának a közmunka jelentse a munka világát.