Belekezdeni sem mert a kormány az egészségügy átalakításába

Belekezdeni sem mert a kormány az egészségügy átalakításába

Az egészségügy reformja lehet az egyik legnagyobb adóssága a kormánynak, bármintha többször is meg lett volna a politikai bátorság a rendszer átalakítására, és hatékonyságának javítására. Ennek ellenére csupán tűzoltás folyik. E folyamat okait nézte meg a Policy Agenda heti elemzésében.

Az egészségügy a magyar politika „Bermuda-háromszöge”

A Gyurcsány-kormány politikai bukását nagymértékben elősegítette az egészségügy átalakításának kérdése. A szociális népszavazás legerősebb hívószava 2008-ban a vizitdíj és kórházi napidíj eltörlése volt, és ez képes volt olyan arányban a szavazóurnához vinni embereket, amely a mai szabályok szerint is egy érvényes és eredményes népszavazás lenne.

Ezt követően a baloldali kormány fel is hagyott az egészségügyi rendszer érdemi reformjával és inkább válságkezelésre rendezkedett be ezen a területen is. Ezt a helyzetet örökölte az Orbán-kormány, és mintha a múltbeli tapasztalatoktól félnének, érdemi változtatásokba nem mertek belekezdeni.

Ezt a politikai tapasztalatukat csak erősítette a tapolcai kórház körüli vita, aminek köszönhetően még a kétharmados parlamenti többséget is sikerült elveszteni. Az egészségügyi államtitkár váratlan lemondása, a látványos, és a választókra egyértelműen nagyhatást gyakorló egészségügyi dolgozói megmozdulások (köztük a fekete nővér-akció) azt mutatják, hogy a kormány még ideig-óráig sem képes a kedélyeket megnyugtatni, érdemi változtatások nélkül pedig komoly politikai problémái lehetnek.

Az egészségügy lett a magyar politika „Bermuda-háromszöge”, ahol ugyan nem megmagyarázhatatlanul, de szavazatok tűnnek el.

Tények, és tendenciák

A választások után az egyértelmű volt, hogy az egészségügy területén néhány csoportnak mintha hálával tartozna a kormánypárt, és soron kívül kedvezményeket tett is számukra. Ilyenek voltak a gyógyszerészek, a házi orvosok, illetve az orvos társadalom egy szűk rétege. A reformok azonban elmaradtak. A gyógyszerkassza kiadási oldalának megnyirbálása nyilvánvalóan nem egészségügyi, hanem költségvetési szempontokat követett. A kórházak államosítása a betegek szempontjából nem hozta meg a várt eredményt, és a szállítói tartozások kérdése is csak tűzoltás-szerűen oldódik meg.

Ha a számokat nézzük, akkor érdekes, hogy 300 ezer ember (!) elveszett az egészségbiztosítás számára. Azaz 2010-hez képest ennyivel lettek kevesebben, akik egészségügyi ellátásra jogosultak. 270 ezer ember a 18-39 éves korosztályban esett ki a rendszerből, ennek pedig a munkanélküliség és az elvándorlás a fő oka.

Kevesebb potenciális ügyfél maradt, amely nem indokolná feltétlenül, hogy kevesebbet is kell költeni a rendszerre. Mégis, míg 2010-ben a költségvetés 9,1%-a ment el egészségügyre, 2016-ban ez az arány a kormány tervei szerint 8,6% lesz. Ez a 0,5%-pontos csökkenés azonban akár nagyobb is lehet, mivel a 2014-es tényadatok már csak 8,4%-ot mutattak. Ha így nézzük, és elfogadjuk a jövő évi terveket, akkor a 2010-es szinthez képest „eltűnt” 80 milliárd forint.

Ennél is érdekesebb, hogy az OECD adatai szerint 2010 és 2013 között az állam mindössze 6%-kal költött többet egészségügyre, míg a háztartások 10%-kal. Azaz mintha az egészségügyi kiadások elkezdtek volna nagyobb mértékben áthárulni a lakosságra.

Árnyalja ezt a képet, hogy egyes területeken viszont a statisztikai adatok fejlődést mutatnak. A KSH szerint 2014-ig az egészségügyi ellátásban dolgozók bére 20%-kal nőtt, amely 13 százalékponttal nagyobb, mint az egész költségvetési szféra bérnövekedése, és majdnem eléri a versenyszféra növekedési átlagát (22%). Az állami egyéni bér- és kereset statisztika azt mutatja, hogy egy ápolói, szakápolói fizetés 18%-kal emelkedett 2013 és 2010 között, míg egy szakorvosi 31%-kal.

Szintén a KSH adatai szerint 5 ezer fővel nőtt a dolgozó orvosok száma, így papíron egy betegre több orvos jut, mint négy évvel ezelőtt. Ugyanakkor csökkent a háziorvosok száma 1,7%-kal, és több területen is arra panaszkodnak, hogy nincs szakember, aki ellátná a körzetben élőket.Az egészségügy területéről továbbra is mintegy 2000 fő hagyja el évente az országból, ami szakemberek szerint állandó működési nehézségeket okoz.

Az adatok tehát nem teszik egyértelművé azt, mint például a szociális támogatásoknál, hogy az egészségügy kárára akarna mindenáron mást finanszírozni a kormány.

Miért fagyott le a kormány?

Az egészségügy átalakítása 2006 óta nem szakmai döntés, hanem nagyon erősen átpolitizált terület. Egyrészt a beteg-egészségügyi dolgozó viszony nagyon szoros kapcsolatot kíván meg, így bármelyik felet haragítja meg a kormányzat, az komoly politikai következményekkel jár.

A rendszer átalakítása, hatékonyabbá tétele súlyos érdekkonfliktusokkal jár, és a betegek számára látható eredménye is évek alatt alakulhat ki. Erre pedig egyre kevésbé van ideje a kormánynak, hiszen fél évvel a kormányciklus fele előtt már nem biztos, hogy „termőre” fordul egy megkezdett reform. Főleg úgy, hogy érdemi tervek sem látszanak.

Érezhetően egy politikai akció aggaszthatja a kabinetet, ez pedig a nővérek megmozdulása, akik nehezen vádolhatóak komoly mértékű hálapénzek elfogadásával, vagy magánpraxisból kiegészített jövedelmekkel, ezért a közvélemény szimpátiája is hamar felkelthető irántuk. A lemondott egészségügyi államtitkár nem tudott érdemi áttörést elérni a kormánypolitikájában, és kérdéses az, hogy az új vezetés mer-e látványos gesztusokat tenni ennek a rétegnek, vagy a halogatás, és a tűzoltás technikáját alkalmazzák továbbra is. Ilyen szempontból az elkövetkező évek sem szólnának másról, mint a 2009 óta megfigyelhető válságmenedzselésről és kármentésről. A kérdés, hogy ez elegendő lesz-e a választóknak, vagy valami váratlan esemény mégis cselekvésre készteti a kormányt.