Államreform és bürokrácia csökkentés ellenére hízik az állam

Államreform és bürokrácia csökkentés ellenére hízik az állam

A kormány egyik fő prioritása a központosítás és a bürokrácia csökkentése. Kormányzati nyilatkozatok alapján az látszik, hogy az utóbbi nem halad olyan sebességgel, ahogy szeretnék, míg a centralizációval láthatóan elégedettek. Ez látszik a számokon is, amelyek mutatják, mennyien is dolgoznak a kormánynak. A Policy Agenda megvizsgálta, hogyan változott az államapparátus létszáma az elmúlt években.

Önkormányzattól el, kormányba be

Az éves költségvetések zárszámadása tartalmazza, hogy adott évben mennyien dolgoztak a kormányzatnak, és ez mennyibe került az adófizetők számára. Ezek alapján jól feltérképezhető, hogy valójában mibe is kerül nekünk az államapparátus működtetése.

A gazdasági válságot követő évben (2009-ben) 247 ezer ember dolgozott a költségvetési szerveknél, és rájuk az állam rendszeres személyi juttatásként 667 milliárd forintot költött. Az önkormányzatok esetében ez a szám 801 milliárd forint volt, és 486 ezer fő dolgozott ott. (2009-től kezdve a költségvetési zárszámadások nem tartalmazzák az önkormányzatoknál dolgozók létszámát).

Az Orbán-kormány több területen is átalakította a fenntartói, „üzemeltetői” viszonyokat. Így kormányhoz kerültek az egészségügyi intézmények egy része, az oktatási rendszer jelentős része, az önkormányzati államigazgatási feladatok egy része. Ez nyilvánvalóan változásokat hozott a létszám adatokban is.

Míg a központi költségvetésnél dolgozók száma 2014-ben 534 ezer fő lett, és ez 1473 milliárd forintba került, addig az önkormányzatoknál lényegében megfeleződött a személyi juttatások összege és 801 milliárd forintról 480-485 milliárd forintra csökkent. A béremelés mértékét is figyelembe véve becsléseink alapján 280 ezer főre csökkenhetett a településeknél dolgozók száma.

Semmiképpen sem az történt, hogy csak az önkormányzatoktól kerültek volna át emberek a kormányhoz, hiszen számításaink szerint a létszám is megnőtt (önkormányzatok+központi kormányzat) 2009-hez képest 11,5%-kal. Míg személyi juttatásokra az önkormányzati és a központi költségvetés 2009-ben 2048 milliárd forintot költött, addig 2014-ben 19%-kal többet 2444 milliárd forintot. És ennek a növekedésnek csak kis részét magyarázza a bérek emelkedése, mivel a KSH adatai szerint az alkalmazásban állók bruttó havi keresete ezen időszakban mindössze 4%-kal emelkedett.

Hiába hívott életre Államreform Bizottságot a kormány, a túlzott állami növekedést láthatólag nem tudják/akarják feltartóztatni. A 2015-ös és 2016-as tervek ugyan minimális növekedést jeleznek előre a személyi kiadások területén, de a 2014-es tényadatok már jól előrejelzik, hogy a tervezetthez képest évente 100 milliárd forinttal többe fog ez kerülni.

 

év

költségvetési szerveknél foglalkoztatottak létszáma (ezer fő)

költségvetésnél foglalkoztatottak rendszeres személyi juttatásai (mrd Ft.)

önkormányzatok rendszeres személyi juttatásai (mrd Ft.)

önkormányzatok személyi juttatásai (mrd Ft.)

költségvetés személyi juttatásai (mrd Ft.)

2009.

247

667

801

1089

959

2010.

251

675

824

1106

981

2011.

261

712

783

1023

978

2012.

364

987

642

817

1233

2013.

517

1267

412

517

1665

2014.

534

1473

480-485 (b.)

617

1827

2015.

n.a.

n.a.

n.a.

545 (t)

1797(t)

2016.

n.a.

n.a.

n.a.

676 (t)

1883 (t)

(b) – Policy Agenda becslés; (t) – költségvetésben tervezett összeg

Nőtt a vezetők száma

Megvizsgáltuk, hogy hogyan változtak a vezető posztot betöltők száma. A kormányban 2010-ben a köztisztviselők, kormánytisztviselők és közalkalmazottak között 12.584 vezető volt, amely 69 milliárd forintot tett ki a rendszeres személyi juttatásokban (ehhez még hozzá kell számítani a nem rendszeres személyi juttatásokat, de ennek összegét nem közölte a kormány).

Ugyanez a szám 2014-re 17.708 fő volt, amely már 104 milliárd forintot „vitt el” a közös büdzséből. Természetesen a növekedés mögött nem csak a kormány lassan megállíthatatlannak látszó növekedése van, hanem az önkormányzatoktól átvettek is növelték a vezetők számát.

Kevesebbe kerülnek a választott vezetők, többe a kormányzat

Ahol sikerült lefaragni a költségeket, az a választott tisztségviselők köre. Ide tartoznak az országgyűlési képviselők, a köztársasági elnök, alkotmánybírák, Kúria elnöke, és a legfőbb ügyész, ombudsman és helyettesei. Az ő számuk 2014-ben 315 fő volt és 4 milliárd forintba került a rendszereses személyi juttatásuk az adófizetők számára. Ugyanez a szám 2009-ben 427 fő volt és 4,2 milliárd forint. Mindez úgy, hogy a kisebb parlament a képviselők fizetését tekintve többe kerül, mint 2009-ben. Hat évvel ezelőtt ugyanis 3,4 milliárd forintba került a 384 képviselő rendszeres személyi juttatása, 2014-ben 3,5 milliárdba a 285 főé.

A miniszterelnök, miniszterelnök-helyettesek, miniszterek, kormánybiztosok, miniszterelnöki biztosok és miniszteri biztosok száma 2014-ben 27 fő volt, ami 311 millió forintot vett ki a büdzséből. Ugyanez a szám 2009-ben 58 fő volt, ami 779 millió forintot tett ki.

Amennyiben bővebben nézzük a kormányzati vezetőket, és a közigazgatási államtitkárokat, helyettes államtitkárokat, valamint 2009-ben a szakállamtitkárokat is hozzá vesszük, már más arányokat kapunk. 2014-ben így 324 állami vezető volt (3,6 milliárd forintos éves rendszeres személyi juttatással), 2009-ben ez a szám 155 fő (1,8 milliárd forint).

Ez utóbbi számok esetében fontos megjegyezni, hogy szerintünk önmagában nem probléma az, ha az állami vezetők száma egyik kormányról a másikra jelentősen megnő. Ez inkább egy kormányzati szerkezeti kérdés, sem mint költségvetési. Jóval nagyobb problémának tartjuk, hogy miközben folyamatosan az hangzik el, hogy csökkenteni kell az állam méretét, és hatékonyabb működésre kell bírni az államigazgatást, addig észrevétlenül hízni kezdett az állam. Menekültválság közepette, amikor reflexszerűen a kormány újra növelni kezdte magát, valószínűleg nem lesz arra politikai bátorság, hogy szembenézzenek, és kezeljék ezt a helyzetet. Ez ugyanis az államigazgatás érdemi átszervezését, az állami feladatok rendszerszintű áttekintését jelentené, amely komoly politikai érdeksérelmekkel járhat.