Az országgyűlési választások eredményeit tekintve három részre szakadt az ország. Budapesten kiegyenlítettek az erőviszonyok a kormánypártok és a kormányváltó szövetséget alkotó pártok között. A községekben ugyanakkor a baloldali pártok már csak a harmadik erőt képviselik. A Policy Agenda azt vizsgálta, hogy mi lehet a falvak és a főváros közötti jelentős különbség mögött, és mi befolyásolhatta a szavazókat.

Községek, ahol a kormányváltók már csak a harmadik erő

Annak érdekében, hogy mélyebben vizsgálni lehessen a falvakban leadott szavazatokat, a Policy Agenda három különböző pártpreferenciájú, gazdasági és földrajzi helyzetű megye adatait szavazókörig lemenően feldolgozta.

Vas megyében, mint a nyugati határszélen lévő, viszonylag jó gazdasági lehetőségekkel megáldott területen, a falvakban szavazók száma kb. 84 ezer fő. Vas megyében a választók 40%-a él ezeken a településeken, azaz alapvetően meghatározzák a választások kimenetelét az ott élők pártpreferenciái. Vas megyei kistelepüléseken a Fidesz-KDNP 58%-ot szerzett, míg a Kormányváltó szövetség 15,6%-ot. A Jobbik magabiztosan lett második  ezeken a településeken a maga 19,7%-val. A parlamentben még éppen bejutott LMP ezeken a területeken 3,7%-ot szerzett, azaz jelentősen alatta maradt a bejutási küszöbnek.

Egyéni eredményeket nézve alapvetően nem változik a helyzetkép. Az MSZP jelöltjei valamivel jobban (0,7%-val) szerepeltek, mint a listára leadott szavazatok alapján a közös pártlista. A Fidesz esetében 0,3%-kal kaptak kevesebb szavazatot az egyéni jelöltek, mint a pártlista, míg a Jobbik listáját 0,1%-kal többen ikszelték be, mint az egyéni jelöltjeit.

Jellemzően a kispártok nem kaptak sok szavazatot. A négy parlamenti pártot nem számítva a többi 14 párt összesen 2,9%-ot kapott, ami jelentősen rosszabb, mint az országos adat.

A második vizsgált megyénk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye volt, ahol a választók 45%-a él falvakban. A Fidesz-KDNP 54,4%-ot kapott ezeken a településeken. Nem meglepő módon a Jobbik végzett a második helyen 26,1%-kal, míg a kormányváltó erők mindössze 15,3%-ot szereztek, az LMP pedig 1,2%-ot. A Jobbik második helye azért sem volt meglepő, mivel ellentétben Vas megyével itt az összes szavazókört, tehát a városi részeket tekintve is második helyezett lett a szélsőséges párt. Ezzel szemben Vasban a városi részeken képes volt a hátrányát megfordítani a baloldali közös pártlista, és ezzel a második erő maradt az egész megyét nézve.

Érdekesség, hogy míg minimális különbség kimutatható volt Vas megyében az egyéni és a listás szavazatok között, addig ez Szabolcsban teljességgel elhanyagolható.

A harmadik vizsgált terület Csongrád megye volt. Azért sajátos, mivel Miskolc kivételével ez az egyetlen megye, ahol a kormányváltó erők jelöltje képes volt egyéniben győzni. Igaz az a választókerült Szegeden van, ezért más a társadalmi összetétele, mint a falvaknak. A megyében a szavazók 24,4%-a él községekben, ebből a szempontból a másik vizsgált két megyéhez képest a legalacsonyabb az ilyen jellegű településeken élők aránya.

 Csongrád megyében a megyeközpontban és a városokban szerzett szavazatoknak köszönhetően második lett a kormányváltó szövetség. A községekben azonban itt is csak a harmadik erő tudott lenni ez a közös pártlista. Egyértelműen a Fidesz-KDNP győzött 49,4%-kal, míg a Jobbik 23,1%-ot szerzett. A baloldali pártok 18,7%-kal a harmadikok lettek, míg az LMP itt sem jutott volna be a parlamentbe, a maga 4,5%-val.

Csongrádi falvakban az egyéni jelöltekre és a pártlistákra leadott szavazatokat tekintve jelentős különbség nincsen. Ez alól a kormányváltók jelöltjei jelentik a kivételt, mivel 1,4%-kal több szavazatot kaptak az egyéniben, mint listán.

Mi okozta a Jobbik térnyerését?

A falvakban kialakult választási adatokat összevetettük a települések társadalmi helyzetével. A márciusi települési szintű regisztrált munkanélküliségi adatokat „rávetítettük” a választási eredményekre. Azért ezt a mutatót alkalmaztuk, mivel tartalmazza a segélyezetteket (rendszeres szociális segélyt, foglalkoztatást helyettesítő támogatást kapókat), a tartós munkanélkülieket, és az álláskeresési támogatásban részesülőket.

Az adatok érdekes összefüggést mutatnak. A Fidesz arányaiban a legjobb eredményeket a legjobb és a legrosszabb helyzetben lévő településeken érte el. A legrosszabb eredményeket ott szerezte, ahol a település ilyen szempontból inkább a megye középmezőnyében helyezkedik el.

Az MSZP számára a legjobb eredményeket azok a települések hozták, ahol alacsony a regisztrált munkanélküliek, segélyezettek aránya. Míg a legrosszabbul éppen ott szerepelt, ahol a legnagyobb a társadalmi probléma.

Leginkább meglepő, hogy a Jobbik igazi terepe ezen adatok szerint az volt, ahol a legnagyobb a krízis. Míg messze a legrosszabb eredményeket ott érték el, ahol relatíve kevesebb a kiszolgáltatott, nehéz helyzetben lévő ember.

Tényleg nem volt a szegények számára baloldali üzenet

Szinte teljes konszenzus van a politikai elemzők között, hogy a baloldal látványos vereségének egyik fő oka, hogy nem tudott érdemben szólni a szegényekhez, a falvak adatai is ezt igazolják vissza. Amennyiben a kampányt meghatározó üzeneteket rávetítjük a médiafogyasztási szokások alapján a falusi szavazókra, akkor egyértelműen látszik a probléma oka.

Korábbi elemzések is bizonyították, hogy a hírfogyasztást tekintve a községekben lakók többsége a két kereskedelmi televízióra és a közszolgálati médiára támaszkodik. A Policy Agenda februártól fogva folyamatosan elemezte, hogy mely témák uralják politikai szempontból ezeket a műsorokat. Amennyiben összevetjük a baloldali pártoknak kedvező ügyeket a falvakban élők problémáival, akkor nem találunk egyezést.

A választásokat megelőző két hónapban ugyanis a Paks II. ügye és ennek kapcsán az oroszokkal kötött szerződés, a Holokauszt-emlékév kapcsán kirobbant vita, a választási visszaélések (kamupártok, választási rendszer kritikája), valamint Rogán Antal képviselő ingatlanügye olyan témák voltak, amelyek nincsenek kapcsolatban a falvakban élőkkel.

A kormányváltók 8 pontos ígéretei szakmai értelemben nyilvánvalóan relevánsak voltak azoknak, akik a kistelepüléseken élnek, de igazán nem tudta a baloldal ezeket átvinni a közbeszédbe, és a médiába. Ezáltal elsikkadtak, és csak az internetet használók körében lehettek igazából ismertek. Ez pedig a falusi lakosság kisrészét jelenti csupán.

A Fidesz sem rendelkezett sok üzenettel a falvakban élők számára. Ugyanakkor a rezsicsökkentés, és annak folytatásának ígérete valódi, kézzel fogható segítséget, de legalábbis annak érzetét jelentett. Valamint a közmunka tömeges méretének a fenntartása, mint ígéret azzal kecsegtette a falvakban élőket, hogy legalább lesz munka, még ha éhbérért is.

A Jobbik térnyerése a falvakban véleményünk szerint többféle egyidejű okkal magyarázható. Egyrészt a közszolgálati médián keresztül valóban egy botrányoktól mentes, szakmai programmal bíró párt képet rajzolódott ki, aki rendpárti ígéreteivel nyilvánvalóan megérintette a kistelepüléseken élőket. Ezzel együtt a Jobbikról él egy kép, hogy eddig nem volt kormányon, ezért tiszta, vagy annak látszik. A harmadik ok, hogy a kilátástalan helyzetben lévőknek a baloldallal szemben próbált a Fidesszel szembeni alternatívát megfogalmazni. Leegyszerűsítve a legrosszabb helyzetben lévő településeken inkább ők számítottak kormányváltó erőnek, semmint a baloldali közös pártlista.

Tévhit amennyiben a baloldal azt gondolja, hogy jobb jelöltválasztással képes megállítani a Jobbikot, és közelíteni a Fideszhez. Láthatólag a falvakban szinte minimális a különbség az egyéniben és a listán leadott szavazatok között. Sőt ebbe a tekintetben inkább a baloldali jelöltek voltak a jobbak, semmint a pártjuk.

Az adatok azt mutatják, hogy a baloldal számára új üzenetek kellenek, amelyek eltérnek a Budapesten és a nagyvárosokban használtak tartalmától. Valamint olyan kommunikációs csatornák, amelyeket nem tud kontrollálni a kormánypárt. Ez pedig nehezebb feladat, mint az üzenetek szintjén lévő tartalmi megújulás.

 

Részletes elemzés letölthető innen!