A Policy Agenda múlt heti elemzésében még azt mutatta be, hogy 6 nappal a jelölési határidő előtt kevesebb érvényes jelölt van, mint négy évvel ezelőtt. Az elmúlt pár napban azonban előkerültek a kispártok és soha nem látott számban lettek képviselő-jelöltek. Az országos listát állítók száma is váratlanul megnőtt, csak éppen azt nem tudjuk, mit akarnak ezek a pártok a támogatáson felül.
Eljött a választási rapid pártok ideje
A választási rendszer, főképpen a pártfinanszírozás átalakítása meghozta az állampolgári kedvet a választásokon való indulásra. Miközben az elmúlt négy választáson (1998 és 2010 között) átlagosan 1165 jelölt indult 176 választókerületben, addig már most 1278 jelöltet vettek nyilvántartásba 106 választókerületben. Azaz jóval többen indulnak egy választókerületben, mint eddig bármikor.
Ezzel együtt megnőtt az országos listát állító pártok száma. 31 szervezet jelentette be ez irányú szándékát, amelyek közül valószínűleg 23-25 meg is kapja a lehetőséget. Az is valószínű, hogy ezen pártok nagy részét nem az hajtja, hogy szavazhassanak rá, hanem jóval inkább az országos lista állításáért kapott állami támogatás, amelynek felhasználása kevéssé ellenőrzött, sőt támogatottsághoz sem kötött.
Múlt heti elemzésünkben még azt írtuk, hogy nincsen jele a jelölti dömpingnek, mivel időarányosan kevesebb az érvényes jelölt, mint négy évvel ezelőtt volt. Az elmúlt napokban azonban előkerültek a választási pártok, amelyek talán címlisták, vagy szervezeti kooperációk nélkül összegyűjtötték a törvényben előírt minimum számot. Ugyanis a kampány támogatást csak az egyéni jelölteknél kötik ahhoz, hogy minimum 2%-ot el kell érni, különben teljes egészében vissza kell fizetni a pénzt.
Program: érdekel valakit?
A választások tétje, hogy a választó képes legyen dönteni a jelöltek programjai között. Azaz szabad akaratából megmondja, milyen országot szeretne. Láthatólag a mostani választáson ennek a minimális kritériumnak a 31 listát állítani szándékozó pártból 9 felel meg többé-kevésbé. A pártok 29%-nak van olyan programja, amely a honlapján elérhető, és általános célokon kívül minimális vállalásokat, elképzeléseket tartalmaz. Ebben persze a nagypártok is vétkesek, mivel ők sem feltétlenül mutatnak jó példát.
A Fidesz-KDNP egyelőre nem is hozta nyilvánosságra programját, még olyan szinten sem, mint 2010-ben tette. De a jelenlegi parlamenti pártok sem feltétlenül ezzel próbálnak érvényesülni, legalábbis a konkrét választási üzenetek váratnak magukra.
Amennyiben az összes jelöltet állító szervezetet nézzük, akkor 30%-a a jelöltet állítóknak rendelkezik nyilvános elképzeléssel arról, hogy mit tenne. Ez azt jelenti, hogy az eddig nyilvántartásba vett 1250 pártámogatással induló egyéni jelöltből 544 jelöltnél tudhatja a választó, hogy mire is szavaz.
Új választási biznisz?
Egy demokratikus versengés nyilvánvalóan akkor legitim, ha azon minél kevesebb a korlátozó eszköz ahhoz, hogy valaki legalább a startvonalra állhasson. A magyar választási rendszer kidolgozói nyilvánvalóan azt akarták, hogy minden eddiginél többen induljanak a választásokon, ezzel is mutatva, hogy soha ennyire nem volt demokratikus a választás.
A probléma ugyanakkor az, hogy láthatólag sokan csak és kizárólag a remélt állami kampánytámogatásért indulnak el. Ehhez pedig sajnos elegendő volt néhány címlista, és körzetenként 1-2 akár fizetett aktivista, akik képesek voltak a többes jelölés lehetőségét kihasználva aláírásokat összeszedni.
Miután még egy minimális programra sem volt szükség, ezért az erre való energiát sem fektették bele a választási pártok az indulásba. Ezért fordulhat elő, hogy az egyéni jelöltek 56%-ról, míg az országos listát állítani akarók 71%-ról nem tudjuk, mit szeretne tenni egy esetleges választási győzelme esetén. Persze ehhez elvileg kellettek azok a választók is, akik aláírásukkal és adataik megadásával lehetővé tették olyanok indulását, akikről nem tudják, mit kezdenének a hatalommal. Már, ha tényleg aláírták a jelölőívet, és nem kezdődött meg az ajánlószelvények adás-vétele után, a személyes adatokkal való adás-vétel időszaka.