A tavaszi országgyűlési és európai parlamenti választások egyaránt megmutatták, hogy az ország három részre szakadt. A 20 ezer fő alatti településeken a baloldali pártok már csak a harmadik erőt jelentik, és a Fidesz-KDNP helyzete megkérdőjelezhetetlen. Az önkormányzati választások kapcsán a Policy Agenda megvizsgálta a legkisebb településeket, hogy hogyan teljesített a jelöltállítási szakaszban az MSZP, Együtt, PM és a DK. Az eredmény mélyülő válságot mutat.

A három Magyarország

A Policy Agenda nyár elején bemutatta tanulmányát. Ez a 2014-es országgyűlési képviselői, illetve az európai parlamenti választások eredményét feldolgozva az adatok azt mutatja be, hogy az ország településtípusok alapján három részre szakadt a politikai preferenciák tekintetében:

·         Budapest;

·         megyei jogú városok és 20 ezer fő feletti városok;

·         20 ezer fő alatti városok és községek.

Ez a „három” Magyarország az eltérő szociális és gazdasági helyzet, problémakör, kommunikációs lehetőségek miatt szakadt el egymástól. A választások bebizonyították, hogy a „három” Magyarországon a politikai erők támogatottságában komoly eltérés mutatkozott.

Az adatok azt mutatják, hogy a baloldal válság nem általános, hanem területenként eltérő mélységű. Amíg a 20 ezer fő feletti települések esetén még képesek voltak komoly erőt felmutatni a baloldali pártok, addig a 20 ezer alatti településeken egyértelműen a harmadik erővé estek vissza.

Önkormányzatokban sem lesz áttörés

A 3166 20 ezer fő alatti településen a választók kb. 49%-a él. A baloldal hagyományosan nem volt erős a kistelepüléseken, de mindig képes volt felmutatni annak jeleit, hogy ott tud lenni szinte minden térségben.

A nyolc évvel ezelőtti önkormányzati választáson az MSZP 333 20 ezer fő alatti településen volt képes polgármester-jelöltet állítani. Ez a szám 2010-re 122-re csökkent, míg a mostani választásokon a Demokratikus Koalícióval, az Együtt-PM-mel együtt sem éri el a 100 települést (98). Ez pedig azt jelenti, hogy nyolc év alatt 70%-kal csökkent azon kistelepüléseknek a száma, ahol képes jelöltet állítani a baloldal. Ez a kisvárosok és falvak 3%-át jelenti.

MSZP, DK és Együtt-PM által indított polgármester-jelöltek száma

Ezzel szemben a Fidesz 845 20 ezer fő alatti településen volt képes polgármester-jelöltet állítani, amely több mint negyedét jelenti ezeknek a kistelepüléseknek. Nem véletlen, hogy ebben a közegben az áprilisi választások során 47%-ot kapott a Fidesz-KDNP, mivel a jelöltállítás is mutatja, hogy képes jelen lenni ezeken a településeken.

A Jobbik is megelőzte a baloldali pártokat, mivel 195 kistelepülésen voltak képesek polgármester-jelöltet állítani. Ez duplája a baloldal teljesítményének. Ez igazolása annak, hogy tavasszal a Jobbik a falvakban és a kisvárosokban is a baloldali ellenzéki összefogás elé került.

A Jobbik teljesítménye azért is szembeötlő, mert képes volt négy év alatt 18%-kal növelni azon települések számát, ahol már saját pártlogójuk alatti is képesek voltak jelöltet indítani. A növekedés főleg a 10 és 20 ezer fő közötti településeken figyelhető meg, ahol 32-ről 55-re növelték az indulók számát.

Mit hoztak az új baloldali pártok?

A Demokratikus Koalíció, és az Együtt-PM önállósodásának is az volt a célja a pártok vezetői szerint, hogy minél több helyen képesek legyenek megjelenni, modern szervezeti eszközökkel szélesíteni a szavazótábort.

Ahogy a tavaszi választások után készített elemzésünkben is bemutattuk ez nem valósult meg. A kistelepülések Magyarországán nem volt képes áttörést elérni egyik baloldali párt sem, az MSZP nem tudta bebizonyítani, hogy a korábbi előnyösebb pozíciójából adódóan növelni tudja a támogatottságát ezeken a településeken. Az MSZP által támogatott jelölteken túl a Demokratikus Koalíció és az Együtt a Korszakváltók Pártja is mindössze 12 olyan településen tudott jelöltet állítani, ahol az MSZP nem tudott. Azaz nem igaz, hogy érdemi, kistelepülésekre lenyúló bázisa lenne az új baloldali pártoknak. Legalábbis nem a korábbi időszakhoz képest. Az MSZP pedig nem, hogy a nyolc évvel ezelőtti, de még a négy évvel ezelőtti pozícióját sem tudja megközelíteni. 

Az Együtt egyelőre úgy látszik, hogy nem képes kitörni a nagyvárosi párt jellegéből, és ilyen módon megegyezik az időben már ugyan nagyobb múltra visszatekintő LMP-vel.

Az önkormányzati választások adatai alapján azt látjuk, hogy a baloldal egyetlen esélye az erős középpártivá, vagy középpárti szövetséggé váláshoz, ha szervezetileg, személyileg képes nyitni a kistelepülések Magyarországa felé. Ez pedig nagyon szisztematikus építkezést jelent, amely nem helyettesíthető szakpolitikai vitákkal, vagy a falvakban élők életét egyáltalán nem befolyásoló ideológiai konfliktusokkal. Ennek az építkezésnek egyelőre a nyomai sem láthatóak.