Reális-e az orbáni álom?

Reális-e az orbáni álom?

Orbán Viktor az önkormányzati kampány értékelése során azt a víziót jelölte ki az ország számára, hogy 2018-ra lehetőség szerint senki se kapjon jövedelempótló támogatást, hanem aki akar, dolgozhasson. A Policy Agenda megvizsgálta, hogy mit is jelentene ez a gyakorlatban, és eddig vajon mit tett ennek érdekében a kormány?

Könnyen elérhető a végcél

Jogi szempontból nézve természetesen nagyon gyorsan elérhető az az állapot, hogy senki se kapjon jövedelempótló támogatásokat, hiszen a jogosultsági kört az állam maga határozza meg. Amennyiben olyan szinten húzza meg a bekerülési határokat, hogy alig férjenek bele az eddig erre rászorultak, akkor tényszerűen már teljesítette is ezt a saját elvárását. Az a kérdés azonban, hogy ezt miért és milyen áron teszi.

A miniszterelnök szerint jelenleg Magyarországon 178 ezer rászoruló kap jövedelempótló támogatást, míg 2010-ben jóval több, mintegy 500 ezer ember részesült ilyenben. Amennyiben elfogadjuk ezeket az adatokat, akkor 322 ezren estek el a korábbi állami támogatástól. 

Nehéz értelmezni ugyanakkor a miniszterelnöki adatokat, mert nem érthető pontosan, hogy mit is ért jövedelempótló támogatás alatt. 2014 első tíz hónapjában, havi átlagban 194 ezer fő kapott a munkanélkülivé válása után rövid ideig járó álláskeresési támogatást, illetve rendszeres szociális segélyt. Ez utóbbi körbe azok is beletartoznak, akik nem tudnak éppen közmunkában részt venni és várják a lehetőséget, de addig is rendelkezésre állási támogatást (22.800 forintot) kapnak. Ugyanez a kör 2010 azonos időszakában 358 ezer rászorultat jelentet, míg a válságot megelőzően 280 ezer fő volt. Vitathatatlan, hogy ebben a tekintetben csökkent a jövedelempótló támogatást kapók aránya, de nem olyan mértékben, mint a miniszterelnök által említett adatok szerint.

Mi történt?

Érdemes megnézni részletesen is az adatokat abból a szempontból, hogy ez a jövedelemtámogatás kiket is érint. A KSH adatai alapján 690 ezer munkanélküli van, akik szeretnének dolgozni, de nem jutnak munkához. Ebből 360 ezer az átalakított rendszer szerinti regisztrált munkanélküli, akik aktívan keresnek munkahelyet, és munkába is tudnának állni. A többiek olyanok, akik szeretnének dolgozni, de valamilyen ok miatt nem keresnek magunknak munkát, vagy ha kapnának is lehetőséget nem tudnának azonnal elhelyezkedni.

Ennek a körnek tehát a 28% kap az államtól valamilyen támogatást, ami a kieső jövedelmét pótolja. Ez a támogatotti arány 2010-ben még 43% volt.

A klasszikus munkanélküliek számát ugyan 115 ezer fővel sikerült csökkenteni a négy évvel ezelőtti adatokhoz képest. Ugyanakkor még mindig magasabb ez az érték, mint a válság előtti. Ez azt jelenti, hogy a 340 ezer fős foglalkoztatási növekedés (2010. I. félév és 2014. I. félév között) darabszámra minden aktív munkanélkülit felszívhatott volna, mégsem ez a kör fogyott leginkább.

 

 

15-64 éves korosztály munkaerő-piaci helyzete (ezer fő)

 

2008. I. félév

2010. I. félév

2014. I. félév

foglalkoztatottak száma

3837,7

3748

4091,4

munkanélküliek száma

319

473,2

358,2

inaktívak száma

2637,5

2551,2

2186,5

 

Van egy másik kör, akik az aktív munkanélküliek, de saját bevallásuk szerint szeretnének dolgozni, de valamilyen ok miatt nem tudnak munkába állni. Ebben a tekintetben nem sikerült áttörést elérni. 2008-ban ebbe a körbe 329 ezren tartoztak, számuk 2010-ben 346 ezer, míg az első félévi adatok alapján 2014-ben 331 ezer fő volt. Azaz a foglalkoztatási növekedés ebben a körben nem érezteti hatását.

Fontos azt is látni, hogy az inaktívakon belül sokan vannak, akik szeretnének dolgozni, de úgy érzik, hogy nem találnának munkát. 2008-ben arányuk 4,3% volt, míg 2013-ban növekedett 6,7%-ra. Ezzel az Európai Unióban a hetedik helyen állunk. Ez a kb. 150 ezer rászorult tekinthető a kilátástalanok táborának, akik számára még a kiút lehetőségét sem tudja felvázolni az állam.

Marad egy réteg, ahol eredményt ért el a kabinet. Ez pedig az inaktívak. Körükben vitathatatlanul elérte, hogy főleg a 65 év alatti nyugdíjasok és a nappali képzésben résztvevők száma csökkent. Ezt a tankötelezettség csökkentésével, valamint a korhatár előtti nyugdíjak rendszerének megnyirbálásával érte el. Sokan ezek közül akár közmunka, akár kisebb munkalehetőségek révén bekerültek a munka világába. Természetesen nagy kérdés, hogy ezek a munkahelyek mennyire lesznek az állam finanszírozási lehetőségeinek kitéve.

Akkor jó úton járunk?

A kormány kommunikációja szerint 2010 óta tett olyan lépéseket, amelyek révén igyekezett csökkenteni az inaktívak számát. Ilyen volt a 16 éves korra csökkentett tankötelezettségi határ, aztán a nyugdíjellátások átalakítása. Ezzel valóban úgy tűnik, mintha többen lennének aktívan a munkaerőpiacon. Ugyanakkor nagyrészüket csak a közmunkában tudták elhelyezni, valamint sokak számára csak az ország elhagyása, a külföldi munkavállalás adta a megoldást.

Az a cél, hogy csökkenteni kell a jövedelempótló támogatásokat, igazából egy korábban elkezdett folyamat, aminek csak erőszakolt megoldását tudta felmutatni a kormány. A statisztikailag számított sikert úgy tudták elérni, hogy a jövedelempótló támogatottak egy körét átvitték közmunkába, és csökkentették az álláskeresési támogatás idejét. Stabil, nem állami forrásokból megvalósult foglalkoztatás növekedés egyelőre minimális (hiszen 2010-hez képest 50 ezer fővel nőtt csak az 5 fő feletti cégeknél alkalmazottak száma). A jövedelempótló ellátások ritkítása, csökkentése jól hangzó politikai szlogen, de ennek komoly társadalmi kockázatai vannak.