A kormány kemény átalakításokba kezdett a szociális támogatások területén. Az állami források csökkentése mellett éppen egy fordított folyamatot látunk, mint az egészségügyben és az oktatásban, azaz visszadobják a felelősséget az önkormányzatoknak. A Policy Agenda megvizsgálta, hogy ez milyen hatással lesz a társadalomra, és ez jelenthet-e vajon újabb lökést az utcai megmozdulásokhoz.

Eddig sem volt bőkezű a rendszer

Ahogy korábbi elemzésünkben bemutattuk, a kormány 2010 óta a szociális kiadások területén csökkentette a legjobban az állami kiadásokat. Ennek eredményeképpen a GDP-hez viszonyítottan a társadalombiztosítási és szociális juttatásokra fordított összeg 17,4%-ról 15,5%-ra csökkent.

A kormány azzal érvelt, hogy túl bőkezű a szociális rendszer, és az éppen a munkavállalási kedv ellen hat. A közmunka rendszerének bővítése pedig azt hivatott mutatni, hogy az állam a nehéz anyagi helyzetben lévő munkanélküliek számára munkát ad.

A 2015. évi költségvetéshez kapcsolódó törvénymódosítások kapcsán a kormány most átszabja a szociális rendszer megmaradt elemeit, és a felelősséget áthárítja az önkormányzatokra. Ezért mondhatjuk azt, hogy az oktatással és az egészségüggyel ellentétes folyamatok zajlanak ezen a területen, egyfajta decentralizáció, amelyet még pénzzel sem támogat az állam.

Mi volt? Mi lesz?

Az átalakítások öt eddigi támogatási forma megszűnik, valamint egy jelentősen átalakul. A megszűnő lakásfenntartási támogatás, adósságkezelési szolgáltatás, óvodáztatási támogatás, méltányossági közgyógyellátás és méltányossági ápolási díj 2012-ben összesen 608 ezer embert érintett (ebben lehetnek átfedések, mert nagyon rossz szociális helyzet esetén akár több támogatást is kaphat az érintett).

* a támogatások egy része nem havonta, hanem évente 1-2 alkalommal kerül a rászorultakhoz, de az összehasonlíthatóság miatt most hónapra vetítettük

A megszűnő támogatásokon felül pedig egy, mégpedig a rendszeres szociális segély átalakul egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti járadékká. Eddig ezt a támogatást azok a nehéz anyagi helyzetben lévő munkanélküliek kaphatják, akik

Ø  egészségkárosodottak, vagy

Ø  14 év alatti gyermeket nevelnek, és a napközbeni elhelyezését nem tudják megoldani, ezért közmunkát sem tudnak vállalni, vagy

Ø  öt éven belüli elérik a nyugdíjkorhatárt, vagy

Ø  egyéb méltányosságból (szociális körülmények, egészségi vagy mentális helyzet miatt) az önkormányzat megállapította azt számukra.

Most az utóbbi két csoport kikerül a rendszerből, és ez azt jelenti, hogy az átalakuló támogatást számításaink szerint az eddigi igénybevevők 60-65%-a nem kaphatja meg. Számukra, így különösen a nyugdíj előtt álló kb. 17-18 ezer főnek egyedüli esélyként marad a közmunka, amit immár kötelező lesz elvállalnia.

A kormány ezzel az átalakítással – a 2012. évi tényadatokból kiindulva – kb. 37-38 milliárd forintot vesz el a rászorulóktól. A támogatástól elesők számára azt az utat ajánlja – meglehetősen álságos módon – hogy forduljanak a helyi önkormányzatokhoz. Az önkormányzati segélyt lényegében átnevezve, létrehozza a települési támogatást, amelynek szabályait, hozzáférésének módját, a támogatottak körét minden település saját maga határozza meg. Az állam pedig, bár valamekkora mértékben hozzájárul ehhez, ahogy eddig is, de a mai rendszer beszűkítése miatt nem a szükséges mértékben. Így tehát sokan lesznek, akik csalódottan jönnek majd ki a polgármesteri hivatalból, mivel kérelmüket elutasítják.

Az átalakítás egyetlen nyertese a költségvetés. 2014-ben a tervek szerint még 132 milliárd forintot biztosítottak szociális támogatások önkormányzati önrészére, jövőre viszont csak 108 milliárd forintot. A Policy Agenda számításai szerint ennek a pénznek a 70%-át elviszi a közmunkához kapcsolódó foglalkoztatást helyettesítő támogatás, azaz csupán minimális keret marad a szociálisan nehéz helyzetben lévők támogatására.

Hol fog fájni?

Érdemes megnézni, hogy hogyan érinti a települések nagysága alapján a társadalmat ez az intézkedés. A megszűnő és átalakuló támogatások kb. 630 ezer embert érinthetnek (lehetnek átfedések). Ez átlagosan a társadalom 6,4%-át jelenti. A 10 ezer fő alatti településeken ez az arány 8,5%, míg a 20 ezer feletti városokban és a fővárosban 4,6%. A rendszer változását tehát leginkább azok szenvedik meg, akik a kisvárosokban, falvakban élnek. Számukra a helyi önkormányzat sem tud adni majd akkora segítséget, mint korábban.

Amennyiben politikai megközelítésben nézzük ezt a folyamatot, akkor nem érthető a Fidesz szándéka, mivel az előző választásokon lényegében ezeken a kistelepüléseken élők szavazata biztosította a fölényes győzelmet és a kvázi kétharmadot. Azon nehézsorsúak számára pedig, akik koruk, hozzátartozóik, vagy saját egészségi állapotuk miatt kerültek ellehetetlenülő helyzetbe, nem lesz valódi válasz a közmunka, mivel annak bővíthetősége is véges.