A kormány augusztus végén benyújtotta a 2013. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényt. Az októberi önkormányzati választások előtt ez alapján a Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy az előző ciklus során hogyan viszonyult a kormány a helyi önkormányzatokhoz, történt e forráskivonás ezen a területen. Érdekes látni, hogy hogyan használta fel a kabinet a településeket, hogy teljesíteni tudja a költségvetési hiánycélt.
Az Európai Unió segített a szégyenpadot elkerülni
A 2013. évi költségvetés hiánya alatt maradt a 3%-os hiánycélnak, amely alapvető kritériuma, hogy ne kerüljön az ország ismét túlzott deficit eljárás alá. A tavalyi költségvetésről készült beszámoló alapján az is látszik, hogy ez jelentős részben az önkormányzatoknak köszönhető, amelyek többlettel zárták az évet.
Amennyiben csak a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, és a társadalombiztosítási alapokat néznék, akkor a pénzforgalmi hiány 3,2% lenne. Azaz kellettek az önkormányzatok ahhoz, hogy ne kerülhessen újra az ország a szégyenpadra.
Az eredeti terv szerint, amit a 2013. évi költségvetés is rögzített, 15 milliárd forint hiánynak kellett volna lennie év végére a teljes önkormányzati szektort nézve. Ezzel szemben 112,8 milliárd forintos többlettel zártak. Ennek okát a bevételi oldalon találjuk, mivel kiadásokat tekintve teljesült az eredeti szándék.
Amennyiben mélyebben megnézzük az adatokat, akkor látszik, hogy a kormány 100 milliárd forinttal többet adott a településeknek, mint az tervezte. Ebből jelentős összeget tett ki az 5000 fő alatti települések adósságának átvállalása, valamint az év közbeni külön támogatások (ezek egyszeri, főleg politikai mérlegelésen alapuló pénzek voltak). Ugyancsak a tervezetthez képest többletbevétel jött az önkormányzati vagyontárgyak értékesítéséből (+30 milliárd forint), és az Európai Uniótól kapott támogatások is 50 milliárd forinttal nagyobb mértékben „érkeztek meg” a településekre, mint ahogy várták előzetesen. Furcsa módon, az Európai Uniótól kapott pénzek, és a tervezetnél nagyobb kiárusítás segítette a magyar kormányt ahhoz, hogy 3% alatti legyen a pénzforgalmi hiánya a költségvetésnek.
Több vagy kevesebb
Az elmúlt négy éves ciklus egyik eredménye, hogy alapvetően megváltoztak a tulajdonosi viszonyok a közoktatásban, a kulturális intézményeknél és a szociális és gyermekvédelmi területen. A központi kormányzat magához vonta ezen intézményeket, és ezzel megszűnt a települések ilyen jellegű kötelező feladata is.
A négy évet összehasonlítva az látszik, hogy míg 2010-ben a települési önkormányzatok bevételei (finanszírozási műveletek nélkül) 3173 milliárd forintot tettek ki, addig 2013 év végén ez a szám 2448 milliárd forint volt. Ez a 30%-os csökkenés nem magyarázható csak az intézmények állami kézbe kerülésével. Számításaink szerint ez ugyanis 440-460 milliárd forintot tesz ki. Azaz nagyságrendileg 200-300 milliárd forintot apránként kivett az állam az önkormányzatok zsebéből. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy veszteségesek lennének a települések, mivel a hitelfelvételi tilalom miatt nem tudnak többet költeni, mint amekkora bevételük van, hanem a minőségből voltak kénytelenek engedni.
Romlott az önkormányzatok helyzete
Két területen látunk komolyabb problémákat az önkormányzatok kiadásait nézve. Egyrészt 50 milliárd forinttal csökkent 2010-hez képest a felhalmozási és tőke jellegű kiadások. Amely azt jelenti, hogy fejlődésre nem képesek oly mértékben a települések, mint korábban. Természetesen ezt némileg lehet magyarázni azzal, hogy a közoktatási és egyéb intézmények átvételével a felújítási kötelezettség, érdekeltség sem olyan jelentős a települések számára. Azaz ebbe nem fektetnek pénzt.
Ennél komolyabb problémának látjuk, hogy 2010-ben még 164 milliárd forintot költöttek a települések társadalom és szociálpolitikai juttatásokra és pénzbeli támogatásra, addig 2013-ra ez a szám 127 milliárd forintra csökkent. Ez pedig azt jelenti, hogy a települések kénytelenek voltak a szociális büdzséjük ezen részét 23%-kal csökkenteni.
A számok azt mutatják, hogy a települési önkormányzatoktól nem csak azokat a forrásokat vették el, amelyek például a közoktatási feladatok ellátáshoz kellettek nekik, hanem jelentős mértékben vontak ki egyéb forrásokat is. Ez pedig egyértelműen a szociális rendszeren volt érezhető. Egy kistelepülés esetében, ahol helyi adóbevételek minimálisak, az állami normatíva nem elegendő szociális segélyre. Marad a közmunka, amely lassan életformává válik, és kiszolgáltatottságot okoz.