A 2014-es országgyűlési képviselői, illetve az Európai Parlamenti választások eredményét feldolgozva az adatok azt mutatják, hogy az ország településtípusok alapján három részre szakadt a politikai preferenciák tekintetében:
· Budapest;
· megyei jogú városok és 20 ezer fő feletti városok;
· 20 ezer fő alatti városok és községek.
Ez a „három” Magyarország az eltérő szociális és gazdasági helyzet, problémakör, kommunikációs lehetőségek miatt szakadt el egymástól. A választások bebizonyították, hogy a „három” Magyarországon a politikai erők támogatottságában komoly eltérés mutatkozott.
Elemzésünkben inkább a baloldal szereplésével és ebből adódó továbblépési lehetőségekkel foglalkoztunk. Az adatok azt mutatják, hogy a baloldal válság nem általános, hanem területenként eltérő mélységű. Amíg a 20 ezer fő feletti települések esetén még képesek voltak komoly erőt felmutatni a baloldali pártok, addig a 20 ezer alatti településeken egyértelműen a harmadik erővé estek vissza. Azaz azok az üzenetek, amelyek akár 35% feletti közeget is megtaláltak a nagyvárosokban, a falvakban 20% alatti réteget tudtak meggyőzni. Nincsen univerzális kódrendszere a baloldalnak a három Magyarországra.
A probléma mélységét mutatja, hogy az adatok egyértelműen megmutatták, a baloldal éppen azokban a falvakban szerepelt a legrosszabbul, amelyek a legnehezebb helyzetben vannak. Azaz a baloldali üzenetek (ha egyáltalán voltak), éppen azokat nem találták meg, akik erre elvileg a legfogékonyabbak lehetnének.
Ez pedig a jövőt illetően három lehetőséget mutat a baloldal számára:
· nem változtat, és reménykedik a spontán megerősödésében. Ez a lehetőség nem életképes, a Fidesz és a Jobbik számára nyit újabb lehetőséget;
· egy a tábor egy a zászló elvén egy baloldali párt igyekszik megerősödni (visszahozva az 1994 és 2006 közötti időszakot), egységesen szólni, és többséget szerezni a három Magyarországon. A jelenlegi körülmények között, középtávon (10 éves időtartamban) erre nem látunk reális esélyt;
· a „három” Magyarország, három baloldali pártot igényel. Ezek közül a kisvárosok és a falvak esetében van a legnagyobb szükség az erősödésre, és ezzel együtt ott is van a legnagyobb növekedési potenciál. Ez vagy zöldmezős beruházásban, vagy a meglévő baloldali pártok valamelyikének irányváltásából valósulhat meg.
Véleményünk szerint a Magyar Szocialista Párt egyedüliként lehetne képes ebben a rétegben szerepet vállalni, hiszen ehhez nekik van minimális infrastruktúrájuk, szervezeti rendszerük, és hagyományuk. Ugyanakkor ehhez teljes irányváltásra lenne szükségük, ez pedig új üzenet és-kommunikációs rendszert, teljes személyi változást igényel, ami az új szerepre alkalmassá tehetné a pártot.
Amennyiben az MSZP nem akarja betölteni ezt a terepet, akkor a baloldal időt veszít, mivel zöldmezős beruházásban ez nyilvánvalóan lassabban bejárható út. Véleményünk szerint, ha az MSZP erre az útra nem nyitott, akkor egyre nehezebbé válhat a politikai szerepének a meghatározása, hiszen jelenleg úgy tűnik, hogy a nagyobb településeken a frissen létrejött baloldali pártok üzenetei tűnnek hatékonyabbnak. Ez pedig az MSZP végveszélybe sodródását hozhatja, amely agonizációt már több rendszerváltó párt esetében végigkövethetett a közvélemény.
A nagyvárosokban és a fővárosban inkább van és lesz terepe a Demokratikus Koalíciónak, az Együtt-PM-nek és a Lehet Más a Politikának. Kérdés, hogy ki melyik irányban tud építkezni, és legfőképpen kinek a kárára. Budapesten az Együtt-PM pozíciói tűnnek a legkedvezőbbnek, a vidéki városokban pedig a DK látszik erősödni.
A választási eredmények mély elemzése alapján az látszik, hogy csak akkor képes a baloldal a megújulásra és (középtávon) kormányváltó erőként való megjelenésre, ha elfogadja a három Magyarország létrejöttét. Ez pedig eltérő politikai szervezetet, struktúrát, kódrendszert, problémagyűjteményt jelent. A megújulás kulcsa a kistelepülések Magyarországának meggyőzése, ez pedig rövidtávon csak az MSZP gyors és határozott irányváltásával valósulhat meg.