A Policy Agenda a 2013-ra számított első, azaz a tavaly szeptemberben közölt előrejelzésében – valamennyi más kutatóintézeti prognózisnál korábban – stagnáló gazdaságot, azaz változatlan GDP-t tartott elképzelhetőnek. Most aktualizált makrogazdasági prognózisunkban az átgondolatlannak tűnő gazdaságpolitika hatásainak következményeként tovább romló gazdasági környezetet és esetleg kissé visszaeső gazdasági teljesítményt feltételezünk.
A GDP 2013-ban stagnálni fog, de kedvezőtlen belső- és külső feltételek utalnak arra, hogy néhány tized %-pontos csökkenés is elképzelhető. A stagnáláshoz az is szükséges, hogy az ipari termelés és a mezőgazdaság növekedjen és a külgazdasági feltételek kedvezőek maradjanak. Számíthatunk a lakossági fogyasztás esetleges további csökkenésére, amely mutatja, hogy a belföldi kereslet továbbra sem biztosítja a gazdaság kereslet oldalú növekedését. A külkereskedelmi egyenlegünk alakulása kedvező marad, de 2013-ban nem javul már számottevően. Fizetési mérlegünk egyenlege pozitív marad, ez még segít a külső finanszírozásunkban. A beruházások lassuló ütemben, de 2013-ban is csökkenni fognak.
Úgy ítéljük meg, hogy már fél évvel ezelőtt is látni lehetett a kormány gazdaságpolitikájából eredő folyamatok irányát, az IMF megállapodás meghiúsulását. Nyilvánvaló volt, hogy csak a folyamatos megszorító csomagokkal kordában tartott 2012. évi költségvetés után a rosszul elkészített, nyáron már jóváhagyott 2013. évi költségvetést – és ehhez kapcsolódóan valamennyi makrogazdasági mutatót – az év során elkerülhetetlenül változtatni, szükségszerűen folyamatosan módosítani kell az egyre inkább romló gazdasági helyzet következtében.
A növekedést gátló gazdaság és pénzügypolitika…
A korábban általunk is jelzett gazdaságpolitikai hibák változatlanul fenn állnak, sőt tovább mélyülnek. Így a gazdaságpolitika kiszámíthatósága továbbra is hiányzik, és a jogbiztonság is veszélybe került. Egyre fokozódik az állam beavatkozása a gazdaság szabályozásába, sőt a kormány már a piacgazdaság normális jellemzőin túllépve érthetetlen tulajdonszerzésekbe kezdett. Mindezek akadályozzák a piaci versenyt, és a gazdaság normális működését. Nagymértékben felelős ezért a helyzetért a kialakított adópolitika is.
A beruházások az elmúlt évek jelentős mértékű csökkenése után 2013-ban mintegy 2 százalékkal szűkülhetnek. Ez a beruházási rátának a válság előtti 20-25 százalékos szintjétől mintegy 10 százalékpontos elmaradását jelenti, ami már a tőke megújítását sem teszi lehetővé. Különös gond, hogy az EU forrásokat ez évben már semmiképpen sem lehet teljes egészében felhasználni, nincsenek megfelelő pályázati célok, amelyekkel a számunkra biztosított pénzeket el lehetne költeni.
A fogyasztói árnövekedés üteme a gazdaságban kialakult keresleti-kínálati viszonyok következtében folyamatosan lassul, sőt ez évben és jövő év elején a rezsicsökkentés és az esetleg várható egyéb kormányzati beavatkozások hatására akár 3 százalék alá is kerülhet. Azonban az e módon bekövetkezett árcsökkentéseknek „ostor-szerű” hatása lehet. Az átmeneti reáljövedelem emelkedés után inflációs hullám gerjedhet. Ráadásul a kényszerűen alacsonyabb árak romló szolgáltatás minőséget okoznak, és ez egyfajta látens infláció. A másik veszély, hogy a formálisan megvalósuló inflációs célkitűzés nem indokolja a kamatok jelenlegi, vagy még alacsonyabb szintjét. Mindezek hatása pedig a pénzügyi stabilitás megrendülésével a gyengülő forint. Véleményünk szerint a jelenlegi kamatcsökkentési folyamat és a recesszió együtt jelentős árfolyamkilengést okoz, és még egy nyugodt külső, nemzetközi pénzügyi környezetben is 300 forint körüli évi átlagos forint/euró árfolyamot valószínűsít.
A várható 3 százalék körüli infláció alapján 2013-ban 4 százalék körüli béremelkedés képzelhető el. Ez tehát – az ismert bérfejlesztések figyelembevételével – a keresetek reálértékében 1 % és a nyugdíjak reálértékében 2 % körüli javulást eredményezhet. Csökkenni fog azonban az egyéb szociális jövedelmek és a családi pótlék reálértéke. A belföldi kereslet 2013-ban is szűkül és ez a vállalkozók jövedelmét is kedvezőtlenül befolyásolja.
A 2010 óta megvalósult, a lakosságot sújtó szigorítás következtében a családok fogyasztásukat ez évben sem fogják növelni, még a 2013-ban esetleg megvalósult némi reáljövedelem növekedés miatt sem. A munkaerő-piac is változatlan helyzetben lesz ez évben. A közfoglalkoztatás és a külföldi munkavállalás terjedése statisztikailag 0,5-1 százalékos foglalkoztatás növekedést hozhat, de a magyarországi versenyszféra, azaz a vállalkozások munkahelyeinek száma idén is csökkenni fog. A tavalyi munkanélküliségi ráta nem javul, 2013-ban várhatóan 11,5 % lesz.
A magyar gazdaság ágazatait tekintve ez évben az iparban enyhe – mintegy 1%-os – növekedést valószínűsítünk, a tavalyi visszaesés után. Ez is alapvetően a sok évvel ezelőtt megkezdett autógyári kapacitások működésének eredménye. A mezőgazdaság a tavalyi rossz év után átlagos körülmények esetén a szokásos évi 15 %-os termelésbővülést produkálhat. Az építőipar az elmúlt évek komoly visszaesése után jó esetben az elmúlt évihez azonos eredményt hozhat, és a kiskereskedelemben és a turizmusban is változatlan forgalmat feltételezünk. A szolgáltatások területén az info-kommunikációs ágazat változatlanul prosperál és itt várható is bővülés. 2013-ban komoly gondot okoz a közszolgáltatások fokozódó visszaesése. E területen az egészségügyben és az oktatásban az eddigi és tovább is folytatódó nagymértékű forráskivonás okoz teljesítmény-csökkenést és ezzel együtt komoly szociális-társadalmi feszültségeket. A közmű- és energiaszolgáltatás területén pedig az un. rezsicsökkentés következtében várható a beruházások és karbantartások miatti teljesítmény visszaesés.
Mibe kerül a költségvetés 3% alatt tartása….
Az egyetlen, a kormány által sikerként elkönyvelt költségvetési hiány-csökkentés most már inkább kényszerű korlátként ítélhető meg, úgy is mint a gazdaság normális működésének akadálya. A tervezett költségvetési hiánycélt talán még túl is sikerült teljesíteni, egyértelműen a növekedés feláldozásával. A kormány a költségvetési hiány leszorítását ugyanis folyamatos megszigorításokkal érte csak el, ez pedig mind a gazdaság mind az állampolgárok megsarcolásával járt. Az egyes – egyébként leginkább prosperáló – ágazatok külön, extra adóztatása végül is az egész magyar gazdaságot gátolja és teszi versenyképtelenné. Az állam túlzott beavatkozása a szabályozási folyamatokba ellehetetleníti a piacgazdasági viszonyok normális működését, és pl. egy megvalósítandó un. „fejlesztő állam” kialakulásának esélyeit is.
Az ez évi költségvetés tényleges teljesülése változatlanul bizonytalan, és az átcsoportosítások, a kiadások szerkezetének megváltoztatása, a különadók további fenntartása, sőt bővítésük az EU-t is inkább arról győzik meg, hogy a kormány csak kommunikálja a növekedés elindítása érdekében végrehajtandó szigorú költségvetés iránti elkötelezettségét és inkább már a 2014 évi választásokhoz akar alapot teremteni, mindenképpen a növekedés feláldozásával. Elképzelhető tehát, hogy Magyarország még nem kerül ki a túlzott deficit eljárás alól. Mindezek ellenére a Policy Agenda feltételezi, hogy az államháztartási hiány – akár „tűzzel-vassal” is, de – a GDP 3 százaléka alatt marad ez évben is.