A kormány a Széll Kálmán Tervben és az erre épülő Konvergencia Programban is kinyilvánította, hogy akár több százezer jelenlegi rokkantnyugdíjast is vissza kíván vezetni a munkaerőpiacra. Jelentős késéssel készült el az erre vonatkozó törvénytervezet, melynek kapcsán a Policy Agenda megvizsgálta, hogy milyen társadalmi és gazdasági hatásokkal kell számolni.
Kiket érinthet a rendszer átalakítása?
Azokat, akik megváltozott munkaképességük miatt az államtól támogatást kapnak, lényegében három nagy csoportba sorolhatóak. Az elsőbe azok tartoznak, akik elérték a nyugdíjkorhatárt és rokkantsági nyugdíjat kapnak. Az ő létszámuk a legjelentősebb, 389 ezren vannak.
A második legnagyobb csoport a korhatár alatti rokkantnyugdíjasoké. Az ő esetükben 322 ezer emberrel kell számolni. Ugyanakkor jelentős részük, kb. 160 ezren öt éven belül elérik a nyugdíjkorhatárt. Helyesen a kormány azt a döntést hozta, hogy őket nem érinti a változás, mivel ők a lehető legrosszabb esélyekkel indulnának, ha a munkaerőpiacon kellene elhelyezkedniük. Azaz ebben a körben maradt kb. 177 ezer ember. Közülük kb. 60 ezren olyan fokú az egészségkárosodásuk, hogy semmilyen munkavégzésre sem alkalmasak, az őket érintő támogatásokon sem változtat a törvényjavaslat. Azaz a klasszikus rokkantnyugdíjasok közül 110 ezren vannak azok, akik valamilyen módon érintettek lehetnek a változtatásokban.
A megváltozott munkaképességűeknek harmadik csoportjába tartozók most sem kapnak rokkantnyugdíjat, mivel egészségkárosodásuk mértéke, vagy a munkában töltött idejük nem volt elegendő ehhez. Ennek a 162 ezer embernek az ellátása most is rendkívül alacsony összegű, mivel 30 ezer forint körül kapnak havonta. Amennyiben közülük is kivesszük azokat, akik vagy már elérték, vagy öt éven belül érik el az öregségi nyugdíjkorhatárt, akkor ebből a csoportból kb. 86 ezer ember marad, akik lehetséges alanyai lehetnek az új rendszernek.
Természetesen ez az összesen 200 ezer ember nem kell azzal számoljon, hogy akár egyik napról a másikra elveszik tőlük az ellátást, és el kell menniük dolgozni. Az államnak ugyanis a 200 ezer emberből azokat újra meg kell vizsgálnia, akik erre jelentkeznek, és a felülvizsgálat idejéig biztosan a jelenlegi mértékű havi ellátást kell kapják. Akik nem jelentkeznek felülvizsgálatra, azok jövő év tavaszától elesnek az állami segítségtől.
Kinek lesz érdemes visszatérni a munkaerőpiacra?
A felülvizsgálat után az embereket több különböző kategóriába sorolják. Különbséget tesz azok között, akik rehabilitálhatóak, és akiknek az egészségi állapota nem teszi lehetővé a munka világába való visszailleszkedést. A rehabilitálhatóak esetében azt is megnézik, hogy a munkába való visszamenetelhez tartós foglalkozási rehabilitáció kell, vagy egy egyszerűbb program elég számára. Attól függően, hogy ki milyen csoportba kerül, állapítják meg a havi ellátását és a rehabilitációs programot.
Azoknak, akik jelenleg is rokkantnyugdíjasok, és nem rehabilitálhatóak, nem változik semmi, az eddigiekkel azonos összegű támogatást fognak kapni. Ugyanakkor azoknak, akik képesek visszatérni a munka világába az állam szerint, jelentős havi jövedelem csökkenéssel kell számolniuk. Számukra ugyanis az eddigi rokkantnyugdíj helyett (átlagosan kb. 65 ezer forint) a közfoglalkoztatási bér 50 százalékát (jelenleg 28.500 forint) kell csak adni. Ezt a pénzt kapják egészen addig, amíg nem találnak maguknak munkát. Természetesen ők el is helyezkedhetnek, sőt adott esetben kötelező lesz számukra közfoglalkoztatásban részt venni, melynek ideje alatt a rokkantsági ellátást nem kapják, hanem csak a közfoglalkoztatási bért. A rendszer legnagyobb kérdése abban van, hogy számukra ténylegesen lesz-e munkahely, amelyet nem az állam biztosít számukra. A mostani gazdasági előrejelzések azt mutatják, hogy cégek nem számolnak munkahelyteremtéssel, azaz vagy a meglévő munkavállalókat szorítják ki a megváltozott munkaképességűek, vagy csak a közfoglalkoztatás marad számukra.
A változtatás másik problémája, hogy egzisztenciálisan lehetetlen helyzetbe hozza a megváltozott munkaképességűeket. Egészen mostanáig, akiket rehabilitálhatónak tartott az állam, és próbált plusz eszközökkel segíteni, azok rehabilitációs járadék címen átlag 73.000 forintot kaptak havonta. Azaz, amíg együttműködő volt valaki a hatóságokkal, és próbált elhelyezkedni, nem hozták egzisztenciálisan nehéz helyzetbe. A mostani változás mintha azokat büntetné, akik szeretnének kitörni a helyzetükből és ezért hajlandóak is együttműködni.
Mennyit lehet megtakarítani az új rendszerrel?
Nehéz megbecsülni, hogy mennyien lépnek ki önként a rendszerből, azaz nem jelentkeznek a felülvizsgálatra március végéig, és ezzel elveszítenek minden támogatást. Véleményünk szerint viszonylag kevesen lesznek, mivel az elmúlt években, már többször is „átvizsgálták” a rokkantnyugdíjasokat, így a visszaélők jelentős része kieshetett a rostán.
Azt is nehéz becsülni, hogy mennyi embert küldhetnek rehabilitációra. A 2011. I. félévben megállapított adatok szerint azoknak, akik rokkantsági nyugdíjra adták be kérelmüket, azoknak 25%-át „küldték” rehabilitációra. Ezt magas aránynak tartjuk azoknál, akik jelenleg is a rendszerben vannak, ezért 15-20%-kal szabad maximum számolni. Így álláspontunk szerint 30-40 ezer ember esetében állapíthatják meg a rehabilitációs ellátást.
Ahogy korábban is bemutattuk a Széll Kálmán Tervben, és az arra épülő Konvergencia Programban azt jelezte a kabinet, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása miatt 93 milliárd forint megtakarítást tervez, de ez a költségvetési törvény alapján végzett számításaink szerint csak 19 milliárd forint körül lesz. Akkor is jeleztük, hogy ilyen mértékű forráskivonás lehetséges, de csak akkor, ha időben elkezdik a rendszer átalakítását. Mivel a felülvizsgálatokat legkorábban március 31-e után kezdik el, és nagyon jelentős lesz azoknak a száma, akiknek az orvosi bizottságok elé kell járulniuk, ezért legfeljebb 8-9 milliárd forintot lesz csak képes a kabinet 2012-ben megtakarítani. Ugyanakkor egy ekkora körnek a „vegzálása”, azaz újabb felülvizsgálata és ellenőrzése, a politikai mezőben okozhat károkat a kormánypártok számára.