Augusztusban készítette el az új kormány a 2010-es őszi parlamenti ülésszakra vonatkozó törvényalkotási programját. A terv negyvenkét jogszabálytervezetet tartalmaz, azaz a kormány mostani szándékai szerint ennyi törvény kerül benyújtásra azzal az igénnyel, hogy év végére az utolsó szálig elfogadtatnák azokat. A negyvenkét törvény nem számít kirívóan magasnak az elmúlt nyolc ülésszakhoz képest, de ha hozzávesszük azt a gyakorlatot, hogy a kormányok általában felülteljesítik ebbéli terveiket, valószínű, hogy egy háromhetente ülésező parlament akkor teljesíthet egy ilyen intenzív programot, ha közben a kormány senkivel sem egyeztet a javaslatokról.  Mellékelt táblázatunkban összeszedtük, hogy 2006 óta az ülésszakok előtt az aktuális kormány hány törvény elfogadtatását jelezte az Országgyűlésnek, végül pedig hány került tényleges elfogadtatásra. A könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért a nemzetközi egyezmények kihirdetését tartalmazó törvényeket nem számoltuk bele egyik ülésszakba sem.

Ha a felsorolásban nem számolunk a 2010-es tavaszi ülésszakkal (hiszen a tavaszi parlamenti választások miatt rövid ülésezési időszak volt), akkor azt az eredményt kapjuk, hogy a hét törvényalkotási program átlagban valamivel több, mint harminckilenc elemet tartalmazott. A mostani program tehát az elmúlt időszak átlagához képest ambiciózusabb, de nem éri el a legintenzívebb 2007-es ülésszakokat. A számok azt mutatják, hogy a törvényalkotási programban foglaltakon kívül szinte kivétel nélkül jóval több előterjesztés kerül elfogadásra: ezek egy részét (általában a kisebbiket) a kormánypárti képviselők nyújtják be, többségét pedig a kormányzat. A „teljes hosszúságú” ülésszakokat nézve az látszik, hogy átlagban 62,4 törvény került elfogadásra. Ősszel kevesebbet ülésezik a parlament, mint tavasszal, ezért átlagban a benyújtott és a zárószavazásig elvitt törvények száma éppen csak meghaladja a hatvanat.

A most kezdődő ülésszak alatt azonban nem csak a kidolgozás, és kormány által benyújtás előtt álló kezdeményezésekről szavaz az Országgyűlés, hanem arról a hatról is, melyeket nyáron nem fogadtak el. Ilyen javaslat például a sajtószabadsággal és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló, illetve az országgyűlési képviselők választásáról szóló tervezet. Jelenleg tehát negyvennyolc ősszel elfogadásra szánt kezdeményezés tartalmát, vagy célját ismerjük.

Amennyiben a Fidesz tartani akarja eddigi lendületét, akkor a korábbi évek törvénykezési tempójához viszonyítva úgy számolhatunk, hogy tizenkét-tizennégy törvényjavaslat elfogadtatása várható azon felül, melyek a törvényalkotási programban eddig szerepelnek. Kövér László, az Országgyűlés új elnöke a parlamenti uborkaszezon kezdetén felvetette, hogy nincs ellenére a háromhetes parlamenti ülésezési rend visszaállítása, mivel álláspontja szerint ez megfontoltabb, körültekintőbb törvénykezési munkát eredményezne. A miniszterelnök ugyanakkor jelezte, hogy nem feltétlenül ért egyet a felvetéssel. A lenti táblázatunkban összegyűjtöttük, hogy amikor legutoljára ülésezett háromhetente az Országgyűlés, hány törvény került elfogadásra.

A számok azt mutatják, hogy az ábrán megjelölt ciklusokban jóval kevesebb jogszabályt fogadtak el, mint a heti ülésezési rend idején. 1999 és 2001 között ülésszakonként átlagban negyvenegy törvényt szavaztak meg, amely nagyjából hússzal kevesebb, mint az elmúlt évek átlaga. Ennek fényében, és látva az Orbán-kormány őszi terveit, nem tűnik túlzottan reálisnak, hogy változzon a mostani ülésezési rendszer. Ha ugyanis a Házelnök elképzelése valósul meg, akkor minden bizonnyal szertefoszlik a miniszterelnök azon ígérete, elképzelése, mely szerint olyan törvénykezési tempót diktál kormánya, amely az ellenzék számára is kellő időt enged a szakmai vitára. Amennyiben minden harmadik hétre hívják össze a plenáris ülést, akkor csak úgy tudják tartani a törvényalkotási programot, ha házszabálytól való eltéréssel, illetve egyetlen módosító javaslat elfogadása nélkül rövidítik le a tárgyalási időt. Ez viszont a demokratikus intézmények kiiktatására hivatkozó ellenzék számára komoly kommunikációs előnyöket hordozna.

A felsoroltak alapján három megállapításra jutottunk. Egyrészt a törvényalkotási program alapján nem várható a kormánytól, hogy változtat az eddigi ülésezési gyakorlaton, hiszen a „háromhetes” parlament sem technikailag, sem politikailag nem hozna előnyt a Fidesz számára. Másrészt valószínűsítjük, hogy a korábbi évek törvényalkotási átlagát mindenképpen hozni akarja a Fidesz. Ez a most ismert terveken túl további tizenkét-tizennégy törvényjavaslatot jelent, melyeket még nem ismerünk. Végül, miután a kormánypártok a minimális kockázat taktikáját követték az elmúlt időszakban, nem várható, hogy az október 3-ai önkormányzati választások előtt bármilyen érdemi információ kikerülne a kormányzati apparátusból arra vonatkozóan, hogy milyen további törvényeket kíván benyújtani a kormány, és annak politikusai a 2010-es esztendő végéig.

2010. augusztus 25.