Megszorítások: 100 milliárd a tét!  Három hónappal csökkenhet a munkanélküli segély időtartama

Megszorítások: 100 milliárd a tét! Három hónappal csökkenhet a munkanélküli segély időtartama

Az elmúlt hét politikai napirendjét alapvetően a miniszterelnök strukturális reformokról szóló nyilatkozata határozta meg. Orbán Viktor szerint az egyik terület, ahol a kormány változtatásokra készül, a munkanélküli ellátások területe lehet. A Policy Agenda megvizsgálta, hogy valóban meg lehet e takarítani a nemzetgazdasági miniszter által bejelentett 100 milliárd forintot ezen a kényes területen, illetve, ha igen, akkor ez milyen politikai kockázatokat jelent a Fidesznek.

A Munkaerőpiaci Alap 2011-ben több mint 327 milliárd forinttal gazdálkodik, ám ez az összeg, olyan kiadásokat fedez, amelyeknek csökkentése csak súlyos társadalmi konfliktusok árán lehetne változtatható. Milyen változtatások lehetségesek, mekkora konfliktusok árán?

Milyen mozgástere van a kormánynak a Munkaerőpiaci Alapban?

A Munkaerőpiaci Alap költségvetése több tételből tevődik össze. Innen finanszírozza az állam az álláskeresők támogatását, szakképzési és felnőttképzési programokat, EU-s finanszírozású programok hazai önrészét, az ún. Start-kártyás programot a pályakezdő fiataloknak, a csődbe jutott cégek után a bérgarancia kifizetéseket, vagy például a Nemzeti Közfoglalkoztatási Programot. Nézzük, meg részletesen hogy mire megy el ez a több, mint 327 milliárd forint:

Az idei évben az Európai Uniós programokhoz kapcsolódó kifizetések az MPA-nál elérik a 40,4 milliárd forintot. Ez csak akkor csökkenthető, ha például kevesebb embert enged be az állam ezekbe a képzési programokba, de ennek sem rövid-, sem középtávon semmilyen pozitív hatása sem lenne.

Jelentős tétel a szakképzési és felnőttképzési programok támogatása. Erre 33 milliárd forintot költ a jövő évben a kormány. Ez persze valamelyest csökkenthető, ugyanakkor ennek kárát az felnőttképzési intézmények és a szakiskolák látnák.

Ezenkívül a bérgarancia kifizetésekre fordítható hét milliárd forintos kassza az, amelyik a gazdasági folyamatok kapcsán mérsékelhető. Amennyiben erősödik a gazdaság, akkor kevesebb olyan helyzetre kell felkészülnie a kormányzatnak, amelynél az államnak kell a csődbe ment cégek helyett például a béreket rendezni. Amennyiben a gazdasági válság előtti szintre csökkenne a bérgarancia kifizetések száma, akkor is 4,5-5 milliárd forinttal kell számolni. Természetesen tovább csökkentheti a bérgarancia kifizetéséket a kormány jogszabályok módosításával is, de ez ahhoz vezetne, hogy vállalkozások csődje esetén az ott dolgozók nem kapják meg az elmaradt fizetésüket.

Szintén jelentős forrásokat (majd 6 milliárd forintot) költ a kormány az ún. Start-programokra. Ez a pályakezdő fiatalok munkához jutását támogatja, amely fontos eleme lehet a többszázezer fős munkahelyteremtési elképzeléseknek, vagyis jelentős forrás elvonás itt sem tűnik racionálisnak.

 Nagyobb tételek: a foglalkoztatási programok és a munkanélküliek ellátása

Az MPA kiadásai közül kettő az, ami igazán sokba kerül, ezért matematikailag itt lehet érdemi megtakarításokat tenni.  Persze tény, hogy ezeknek van komoly politikai kockázata. Az ún. foglalkoztatási és képzési támogatások 40,5 milliárd forintos kerete, illetve az álláskeresési támogatások 134,8 milliárd forintos kasszája.

A foglalkoztatási és képzési támogatások egyik része a helyi krízis helyezetek kezelésére alkalmas. Azaz például ebből a pénzből tudnak olyan támogatásokat adni a munkaügyi központok a vállalkozásoknak, vagy munkanélkülieknek, amelyek segítségével javulhatnak az elhelyezkedési esélyek. A költségvetési törvény indoklásában a kormány ezektől a forrásoktól azt reméli, hogy ennek segítségével kb. 1 százalékponttal csökkenhet a munkanélküliség.

Az igazán nagy tétel az álláskeresési támogatás. A miniszterelnöki nyilatkozat arra enged következtetni, hogy a kormány ezen a területen kíván jelentős átalakításokat végezni. A jelenlegi rendszerben, aki négy év alatt egy évnyi munkaviszonnyal rendelkezik, jogosult lesz az álláskeresési járadékra. Ez három hónapon keresztül a korábbi jövedelemtől függően 46.800-93.600 forint/hó összeg között mozoghat. Ezt követően további hat hónapon keresztül 46.800 forint/hó támogatást kap mindenki egységesen. Aki, nem jogosult álláskeresési járadékra, de valamennyi munkaviszonya volt korábban, az 31.200 forint/hó összegű ellátást kap, főszabályként 3 hónapon keresztül.

A kormány úgy számolt, hogy 2011-ben a két jogcímen 193 ezer ember fog havonta átlagosan ellátásban részesülni. Ez csökkenő tendenciát mutat ugyan, de nem éri el a válság előtti, 2008-as szintet, amikor 141 ezer ember volt a havi átlag. Ez abban az évben kb. 99 milliárd forintos kiadást jelentett a költségvetésnek. Azaz, ha csak azt sikerül elérnie a kormánynak, hogy a három évvel ezelőtti szintre álljon be a rendszer, akkor 35 milliárd forint körüli összeget takaríthat meg ezzel.

Ezt két módon is elérheti. Egyrészt a gazdasági növekedés gyorsulásának hatására keletkező új munkahelyek felszívják ezt a munkaerőt. Másrészt adminisztratív eszközökkel kiszorítanak embereket a rendszerből. Ennek egyik eszköze a már korábban bejelentett módszer, mely szerint bármilyen felajánlott munkát köteles a munkanélküli elfogadni, ellenkező esetben elveszíti az álláskeresési támogatásra szóló jogosultságát.

A másik megtakarítási lehetőség, amit a miniszterelnök lényegében mondott, az ellátás időtartamának csökkentése. Azaz a korábban kilenc hónapon keresztül adható álláskeresési járadék idejét hat hónapra csökkentené a kormány. Erre a kormánynak lehet olyan ideológiai indoklása, hogy azok, akik munkájuk elvesztése után  járadékot kaptok, átlagosan 92 nap alatt tudtak újra munkát találni. (utolsó rendelkezésre állásó statisztikai adat szerint). Azaz, ha hat hónapra csökkenne a támogatás folyósításának ideje, az is bőven elég lenne azoknak, akik „valóban”  újra dolgozni szeretnének. Persze ez az indoklás csupán statisztikai alapokon nyugodna, ami politikai hiba lenne.

Az, hogy ez a megoldás mennyi megtakarítást hozna a kormánynak nehezen becsülhető, mivel aki nem kap majd a jövőben 6 hónap után munkanélküli ellátást, azok nagy része átmegy a szociális rendszerbe, és ott próbál hozzá jutni a megélhetéshez szükséges forrásokhoz. Ilyen szempontból az állam ugyan egyik zsebében megtakarít, de a másikat megterheli. A mi számításaink szerint az MPA-t érintően 10 milliárd forintnál nagyobb megtakarítást egy ilyen változás nem hoz.

Szakszervezetekkel még közbeszólhatnak

A munkanélküli ellátások időtartamának csökkentése politikai szempontból már kockázatos, de eddigi társadalompolitikáját figyelembe véve, még akár védhető is a Fidesz számára, hiszen a középosztályokat próbálja helyzetbe hozni azok kárára, akik szerintük nem járulnak hozzá a közösség fejlődéséhez. Azaz, például nem fogadják el a felajánlott munkát, vagy  a Nemzeti Közfoglalkoztatási Programban meghatározott feltételek szerint nem tartják rendben saját lakókörnyezetüket. Ilyen szempontból könnyen mondhatja a kormány, hogy, aki 180 nap után sem talál magának munkát, ott az egyén felelősségvállalásával is probléma van, tehát nem érdemli meg, hogy a közösség segítségéből részesüljön. Ez az inaktív közeg politikailag könnyen támadható, mert ezzel egy társadalmi hangulatot is kiszolgál a kormány.

Ugyanakkor ez az ügy a szakszervezetek számára bizonyosan erőpróba lesz. Amennyiben hagyják, hogy a kormány ilyen módon nyírbálja meg a munkanélküli ellátásokat, akkor azzal saját presztízsüket veszélyeztetik. Egy ilyen ügy kapcsán, tehát nem tehetik meg, hogy nem mozgósítanak. Ha ilyen ügyben sem képesek mozgósítható bázist találni, akkor tovább folytatódhat a háttérbeszorításuk, és ezzel párhuzamosan a tagságuk lemorzsolódása.

Egy politikailag kezelhető forgatókönyv – virtuális megtakarításokkal

Összességében megállapíthatjuk, hogy ezen lépésekkel, komoly politikai kockázat árán, jelentős tételeket takaríthat meg a kormány, még ha száz milliárdot nem is. Ezért a valódi pénzügyi megtakarításokat hozó lépések mellett, verbális átalakítások jöhetnek. Ennek során valamelyest megnyirbálhatják a képzési támogatásokat, kisebb lehet a bérgarancia alap nagysága, valamint a központi és helyi munkaerőpiaci programokra szánt pénzek nagysága. Az álláskeresési támogatások időtartamának csökkentésével és az igénybevevők számának mérséklésével akár 40-50 milliárd forintot is megtakaríthatnak. A további forráscsökkenést azzal érhetik el, ha a szociális és foglalkoztatási rendszer határán lévő Nemzeti Közfoglalkoztatási Program kiadásainak egy részét máshol könyvelik el. Ez persze csak virtuális megtakarítás, de a nemzetközi piacok fele talán sikerrel prezentálható.