Hitelesség nélkül nincs növekedés
A tárgyalások fontos célja volt az, hogy a nemzetközi küldöttség meggyőződjön arról, hogy a magyar kormány szándékai és tettei összhangban vannak-e korábbi vállalásaival. Ennek elsődleges eredménye az lett volna, hogy az ország lehívhatja a korábban elfogadott hitelkeret következő részletét, de mivel már a korábbi források sem kerültek felhasználásra, ezért ennek elmaradása nem érinti közvetlenül az államháztartás helyzetét. Valójában a befektetők független értékelést kívántak kapni arról, hogy milyen a magyar gazdaság és költségvetés helyzete. A tét tehát a hitelesség, minek megléte nélkül aligha lehet gazdasági növekedést, új munkahelyeket teremteni.
Négy terület, amiről a vita szól
A kormány első intézkedési csomagja arról szólt, hogy a lakosságot érintő megszorítások nélkül forrást teremtsen ahhoz, hogy elinduljon a gazdasági növekedés. Ehhez kedvező volt a környezet, mivel már az idei adatok is enyhe GDP növekedéssel számoltak. A 29 pontos akcióterv 2010-et érintő egyik hangsúlyos eleme a kis- és középvállalkozásokat érintő társasági adókulcs csökkentése volt. Ehhez a bankadó bevezetése teremthet mozgásteret. Miután az egyezetések természetes módon nem a nyilvánosság előtt zajlottak, ezért a hétvégén megjelent nyilatkozatok alapján azt látjuk, hogy négy problémás terület körvonalazódott: 1. a bankadó kivetésének módja, és mértéke; 2. pálinkafőzés szabadsága; 3. a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek fizetési plafon-szabálya; 4. a devizahitelezés korlátozása a jelzálogalapú hiteleknél.
Az egyedüli forrás került veszélybe
Közvetlen bevételi oldali hatása igazából a bankadónak van, mivel az MNB elnök fizetésének kétmillió forintra csökkentése nem komoly tétel a költségvetésnek, valamint a házi pálinkafőzés lehetőségének megteremtése sem valószínű, hogy tömegeket terelne át a most jövedéki adó köteles szeszesitaloktól a házi pálinkák irányába. A hitelezés kérdése pedig azt jelenti, hogy drágábban férhet hozzá a lakosság a lakásvásárláshoz szükséges forintokhoz, mivel a forint alapú hitelek kamata nagyobb, mint az euró, vagy svájci frank alapúaké. A költségvetés szempontjából 2010-re nézve tehát nem okoz problémát ez az intézkedés. (Természetesen hosszabb távon javítja a magyar gazdaság pozícióit, mivel nem lesz annyira kiszolgáltatott a forint árfolyam változásának, illetve a lakosság hitelek váratlan tömeges bedőlésétől sem kellene félni.) Jelentős bevétel lehetőségét egyedül a bankadó hordozza magában, amely szinte egyedüli finanszírozási lába a 29 pont 2010-re esedékes elemeinek. Most tehát ez került veszélybe.
Álláspontunk szerint két lépés közül választhat az Orbán-kormány, ezen forgatókönyvek hatásait érdemes alaposabban megvizsgálni a lakosság, a vállalkozások, és a politikai közhangulat szemszögéből. Az első lehetőség az úgynevezett „kemény fej” politikája. A kormány kitart eredeti elképzelése mellett, és kitart a csütörtöki zárószavazásig a csomag 2010-re vonatkozó részei mellett. Ezzel kétfajta üzenetet is közvetít. Egyrészt belföldre (jelenleg a Fidesz szempontjából ez látszik a fontosabbnak) azt mutatja, hogy szuverén kormány, kétharmados felhatalmazással, nem tántorítható el céljaitól. Rövidtávon biztosan szavazatokat hozhat ez a lépés, mivel a választóknak szimpatikus egy a bankokkal, az IMF-vel, és az EU-val dacoló stílus. A másik üzenete a lépésnek külföldnek szól, ez pedig azt tartalmazza, hogy a kormány felhatalmazása elég arra, hogy nemet mondjon bárkinek a kívánságára, legyen az akár az IMF, akár az EU.
29 pont halasztva
A másik alternatíva a „hideg fej” politikája. A kormány azt megakadályozandó, hogy elveszítse nemzetközi gazdaságpolitikai hitelességét, és elhalasztatja az Országgyűléssel a 29 pontos akciócsomag idei elemeinek zárószavazását. Ezzel időt ad magának és az IMF-nek, valamint az EU-nak, hogy újra asztalhoz ülhessenek, és korrigálhassák a törvényjavaslatot. Ez a lépés a nacionalista Jobbiknak erős támadási felületet adhat, és akár szavazókat is szakíthatnának le a mostani kormánypárttól. Emellett elbizonytalaníthatja saját szavazóbázisát is, akik eddig sérthetetlennek hitték a kormányt, és annak miniszterelnökét.
A forint gyengülése tartóssá válhat
A két forgatókönyv közül az első jelentős kockázatokkal jár. A forint gyengülése tartóssá válhat, amely a kormányváltáshoz képesti törlesztő részlet nagyságot euró esetén öt-hat százalékkal, míg svájci frank esetén akár tíz százalékkal is megdobhatja. Ez pedig azt jelenti, hogy egy 70 ezer forintos törlesztő részlet esetén 4-7 ezer forinttal is többet kell fizetni havonta. Az árfolyam emelkedése pedig nem csak a lakossági hitelekre lenne negatív hatással, hanem a gáz-, és üzemanyagárra, a kis- és középvállalkozások hitelezhetőségi képességére, illetve meglévő hitelállományára is. Ez a szavazatokban is alaposan visszaütne, amely tulajdonképpen értelmetlenné és a Fidesz számára veszélyessé teszi ezt a forgatókönyvet.
Társasági adóhoz is lehet nyúlni
Az elemzőink véleménye szerint a megállapodásra törekvő forgatókönyv nem követelne mérhetetlen áldozatot a kormány részéről. Feltehetően a bankadó idei évi mértékének mérséklése, és egy rendszerbe való beillesztése megoldás lehet a tárgyalások újraindításához. Azaz már most, az elején meg kell határozni, hogy hány évig tart, milyen mértékű lesz, és hogyan fogják kivezetni. A bankadó megszűnését követően pedig az így kieső bevételeket mi fogja fedezni. Egy ilyen koherens csomag kivédi a Költségvetési Tanácsnak is azt a véleményét, amit láthatólag az IMF is elfogadott, hogy a bankadó ekkora mértékű kivetése mérsékli a bankok hitelezési kedvét, és valójában a lakosságon, vállalkozásokon csapódik le a teher. Miután a bankadóból befolyó bevétel 2010-ben nem lenne elegendő az eredeti tervekhez, ezért racionális lépés a társasági adó csökkentésének időbeli eltolása. Álláspontunk szerint a társasági adó mérséklése csak akkor szolgálhat érdemi segítséget a gazdaság felpörgetéséhez, ha a külső környezete nem romlik a vállalkozások számára. Márpedig az árfolyam miatt növekvő hitelterhek éppen olyan változásokat hoznak, amely a várható nyereséget akár teljes mértékben megszünteti, és veszteségessé teheti a cégeket.
Lényeg, hogy a hiánycél teljesüljön
A kormány elemző intézete (Ecostat) által közzétett 2010. januári KKV konjuktúra elemzés szerint „A likviditási és az ehhez kapcsolódó körbetartozási gondok terjedésére utal, hogy a pénzintézeteknél érezhetően nő az igény a forgóeszköz finanszírozási hitelek iránt. Jó hír a vállalatok számára, hogy a bankszektorban elhangzott nyilatkozatok szerint a pénzintézetek nem terveznek további szigorításokat a kölcsönök finanszírozási feltételeiben.” Ebből kifolyólag ha változik a banki hitelezési politika, tönkreteheti a megkezdett pozitív folyamatokat. Álláspontunk szerint tehát a bankadó átütemezése, tao-csökkentésének 2011-re időzítése elegendő lenne ahhoz, hogy a nemzetközi szervezetek a korábbi aggályaikra azt mondhassák, hogy nézetkülönbségek még fennállnak ugyan néhány kérdésben (lásd pálinkafőzés, MNB vezetők bére és devizahitelezés korlátozása), de a legfontosabb, vagyis az idei hiánycél biztosítva lesz, illetve a gazdasági növekedés alapjai adottak.
Elkerülhetetlen reformok
Ez elegendő lenne a piacok megnyugtatásához, és egy tárgyalóképes, européer kormány nimbuszát erősítené. De azzal is számolni kell, hogy az idő múltával egyre feszültebb lesz a piac, várhatóan nehezebb lesz ilyen egyszerű módon konszenzusos megoldást találni, és akkor már kénytelen lesz a kormány valamilyen reformokat tartalmazó forgatókönyvet bemutatni. Ez az őszig felépített taktikájuk teljes kudarcát jelentené. A kérdés tehát az, hogy akár politikai károkat felvállalva, megalapozzák ennek a kormányzati ciklusnak a légkörét, és megállapodásra jutnak még nyáron az IMF és az EU küldöttségével, vagy a rövid távú célok érdekében kitartanak, és nem engednek az eddigi álláspontjukból.
Az ellenzék dilemmái
Érdemes megnézni, hogy politikai szempontból milyen kockázatokat rejt ez a helyzet az ellenzéki pártoknak. Az MSZP helyzete a legnehezebb, miután ebben a szituációban választói többsége természetes módon a bankadó mellett van egy megszorításokkal övezett út helyett, így nehéz elmagyarázni, hogy miért kellene mégis az IMF-vel tárgyalni, és megegyezésre törekedni. Az MSZP számára járható út, ha felhívja a figyelmet a hiteltörlesztő részletek emelkedésére, a gazdaság újbóli instabilitásának veszélyeire. A Jobbik kommunikációs szempontból kedvezőbb helyzetben van. Támadja az IMF-et, az EU-t, és persze a világ pénzügyi felépítését, intézményeit, szabályait és törvényszerűségeit. Ezzel a fellépésével rövidtávon szavazatokat szerezhet úgy, hogy a politikai kálóját ennek nem kell elszenvednie.
Azaz a választók nem őket büntetik majd azért, ha nőnek a hitelek törlesztő részletei, vagy ha újabb elbocsátásokra kerül sor. Az LMP politikája ebben a kérdésben még nem világos. A köztudottan jó amerikai kapcsolatokat ápoló pártnak nehéz lenne szembemennie az IMF-vel, nyíltan kiállni mellette viszont politikai veszteséget jelentene. A parlamenti vizsgálóbizottság felállításának kezdeményezése inkább azt mutatja, hogy nem tud, vagy nem mer érdemi pozíciót felvállalni a párt ebben a kérdésben.
A kormány eddigi legnehezebb napjai
Összességében azonban megállapíthatjuk, hogy ez a pár nap az új kormány legnehezebb időszaka volt. A kétharmad birtokában eddigi minden javaslatuk, akár egyezetések nélkül is könnyedén megvalósult, átment a parlamenten. A 29 pontos gazdasági csomag kidolgozása rapid tempóban történt, amely ahhoz vezetett, hogy túl sok sarokpont lett leverve már kormányzásuk legelején. Ez adott helyzetben nyugtatóan hatott a pénzpiacokra, és a rosszul sikerült Kósa-Szijjártó nyilatkozatot is képes volt kezelni. Ugyanakkor a későbbiekre túlságosan rögzítette a kormány tárgyalási pozícióit, ami előbb a Bankszövetséggel, majd az IMF-EU küldöttségével való tárgyalások elakadásához vezetett. Szemmel láthatólag a politikai és gazdasági csapdahelyzet felkészületlenül érte a kormányt, és még nem látszik, hogy képes lesz-e önmagát korrigálva gesztusokat gyakorolni a pénzpiacok fele. A Fidesz holdudvarához tartozó értelmiség keményvonalas része nem támogatna egy ilyen lépést, miközben liberálisabb pénzügyi köre számára egyre kellemetlenebbé válhat az az irány, amerre a kormány és az ország tart.