A munka ünnepén jelentette be három szakszervezeti konföderáció, hogy válaszul a megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyokra egyesíti erőiket és egy közös szervezet keretében működnek tovább.  Ennek kapcsán a Policy Agenda megvizsgálta, hogy mit gondol a lakosság erről a lépésről és általában milyen a megítélése a szakszervezeti mozgalomnak.

A lakosság mintegy négyötöde az új „szakszervezet” mellett

Jelenleg a magyar szakszervezeti mozgalom széttagolt, egy nagyon sokszintű szervezetrendszerből áll, és tevékenysége emiatt nehezen áttekinthető. A legnagyobb nyilvánosságot a hat szakszervezeti konföderáció kapja, amelyek az országos érdekegyeztetésekben vesznek részt. Ez a rendszer azzal is együtt jár, hogy a szervezetek nagyon könnyen politikai alapon kijátszhatóak egymás ellen, és ezzel csökken a munkavállalói érdekérvényesítés ereje.

Erre a helyzetre adott válasza volt az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének és a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának, hogy szervezetileg is egyesülni kell, és ez az egyesülés eredményezhet majd minőségi és mennyiség változást. Május 1-jén, a munka ünnepén bejelentették, hogy a három konföderáció egyesül még ebben az évben, és ezzel létrejön Magyarország legnagyobb munkavállalói érdekképviseleti szövetsége.

A lakosságnak egyelőre még alig harmada (31%-a) hallott erről a bejelentésről. Ez pedig azt mutatja, hogy a felfokozott politikai versenyben csak szűk médiatér jut a szakszervezetek számára.

A megkérdezettek 77%-a jelezte, hogy egyetért ezzel a törekvéssel. Egyetért, mert az abszolút többségük (54%-uk) szerint „a tervezett egyesülés által létrejövő legnagyobb szakszervezeti szövetséggel kénytelen lesz tárgyalni a kormány”. Ugyanakkor nem elhanyagolható azok aránya sem, akik szkeptikusan állnak hozzá az egyesüléshez. A válaszolók negyede szerint azért nem hozhat egy ilyen szervezeti integráció lényegi változást a munkavállalók érdekeinek képviseletében, mert a kormány eddig is politikai alapon szelektált a szakszervezetek között. Azaz elég jelentős annak a feltételezésnek a támogatottsága, hogy a kormány iránti lojalitás dönti el azt, hogy kivel is hajlandó tárgyalni a kabinet. A válaszadók azon 21%-a szerint – akik feltehetőleg nagyobb szimpátiával bírnak a kormány munkája iránt – azért nem hoz majd változásokat a három konföderáció egyesülése, mert a kormány eddig is egyenlőként „lekezelte” a szakszerveteket, és ezen az új helyzet sem változtat.

A munka ünnepén megfogalmazott kívánalmak között a szakszervezetek részéről hangsúlyos volt, hogy kellő távolságot szeretnének tartani a politikai pártoktól. A jelenlegi helyzetben ugyanis az érdekképviseleti munka hatékonyságát az csökkenti leginkább, hogy a kormánypártok és ellenzékiek igyekeznek a valóságosnál is erősebb kapcsolatot felmutatni a szakszervezetekkel és ez nagyon is átszövi működésüket. A megkérdezettek 80%-a éppen emiatt is mondta azt, hogy az új szakszervezeti szövetségnek nem kell egyetlen párttal sem szövetségre lépnie. 

Javult a szakszervezetek presztízse

A Policy Agenda közvélemény-kutatásaiban több alkalommal is megkérdezte; vajon kinek kellene törvényben rögzített jogkört adni annak érdekében, hogy meg tudja védeni a munkavállalók érdekeit. (A válaszadók több lehetőséget is megjelölhettek.) Érdekes módon nagyon hullámzó képet kapunk a társadalmi hangulatról. Az új Munka Törvénykönyvének elfogadásakor (2011. szeptemberében) éles viták voltak a kormány és a szakszervezetek között. Ekkor a válaszolók relatív többsége (40%-uk) az érdekképviseletre a szakszervezeteket jelölte meg első helyen, míg az állami hatóságokat 31%-uk nevezte meg. Tavaly november végén azonban, amikor némileg konszolidálódott a közhangulat a munka világa kapcsán, már kiegyenlítettebbek voltak a válaszok, azaz 33% az állami hatóságokat, és 31% a szakszervezeteket jelölte meg.

A jelenlegi mérés újra a 2011 őszi hangulatot idézi. A válaszadók 38%-a gondolja úgy, hogy a szakszervezeteknek kellene több jogot adni, míg 34%-uk szerint az állami hatóságoknak. Jelentős támogatottsága van az üzemi tanácsoknak (26%) is, míg ennél kevesebben hisznek a civil szervezetekben (9%).

Talán ezt a fordulatot megmagyarázza az a figyelemre méltó adat is, hogy az emberek miképpen látják jövedelmi viszonyaik alakulását. A kormány – ebben a ciklusban először – valamelyest emelte a minimálbér nettó értékét. Bár a KSH adatai is bérnövekedést mutatnak, de a társadalom többsége mégsem ezt érzi, sőt. A válaszadók 26%-a érezte, hogy inkább csökkentek a bérek, 43%-uk szerint pedig stagnáltak. Kicsivel több, mint egynegyedük (26%) pedig saját, vagy ismerősei helyzetét tekintve azt jelzi, hogy kissé – mintegy 5% alatti mértékben – emelkedtek a bérek, míg nagyon szűk kisebbség (5%) érzékel ennél nagyobb bérnövekedést.

1.    Ön szerint jelenleg melyik a legnagyobb szakszervezeti szövetség? (válaszolók körében

2.    Amennyiben a munkavállalóknak konfliktusuk lesz a munkáltatókkal, akkor kinek kellene törvényben rögzített jogosítványokat adni az érdekeik megvédése miatt? (több válasz lehetséges)

3.    Ön halott arról, hogy 2013. május 1-jén bejelentette három szakszervezeti konföderáció (Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége), hogy egyesülnek, és ezzel a legnagyobb szakszervezeti mozgalom lesznek?

4.    Ön egyetért azzal, hogy a három szakszervezeti konföderáció egyesülése erősíti a munkavállalók jogainak védelmét?

5.    Ön egyetért azzal az állítással, hogy az egyesülés után létrejövő új szakszervezeti szövetség képes lesz a kormánnyal szemben is hatékonyabban fellépni a munkavállalók képviselete érdekében?

6.    A választásokhoz közeledve rendszeresen felmerül a szakszervezeti mozgalom pártokhoz való esetleges kötődésének kérdése. Ön szerint az új szakszervezeti szövetségnek bármelyik politikai párttal kell-e szövetséget kötnie?

7.    Ön mit tapasztalt, akár személyesen vagy ismerősi körében, hogyan alakultak idén a bérek?