1,5%-os gazdasági növekedés kellene a 13. havi nyugdíjhoz

A múlt hét egyik meglepő híre volt, hogy kormányzati körökben erősen gondolkodnak a 13. havi nyugdíj bevezetésén. A kormány nem erősítette meg hivatalosan ezt az elképzelést, de a kormánypárti sajtóból származó hírek alapján inkább egy egyösszegű cafeteriaszerű ellátást tervezhet a kabinet. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, milyen pénzügyi-gazdasági feltételek kellenének ahhoz, hogy a kormány egy ilyen lépést súlyos következmények nélkül megtegyen.

Csapdát állított magának a Fidesz

Érdemes először azt megnézni, hogy a lakosság mekkora részét érintene egy ilyen lépés. Jelenleg kb. 2,2 millió ember kap nyugellátást. Köztük a legnagyobb rész az öregségi nyugdíjasoké (kb. 2 millió fő), de a nyugellátásból élnek az özvegyi nyugdíjasok, a szülői nyugellátást, és a régi rokkantsági rendszerben még rehabilitációs ellátást kapók. Ez utóbbiak folyamatosan futnak ki a rendszerből, jelenlegi számuk nem túl jelentős az összes nyugellátásban részesülők köréből.

Feltételezhető, hogy a kormány egy kvázi 13. havi nyugdíj esetén a teljes körre gondolhat. Megjegyezzük, hogy 2010-ben a nyugellátásban részesülők száma még 2,7 millió fő volt, azaz mintegy fél millióval több embert érinthetett volna pár évvel ezelőtt egy ilyen lépés. A jelentős csökkenés oka, hogy a mostani kabinet a korhatár alatti nyugdíjakat megszüntette, és az ellátásukat átalakította szociális ellátássá. Az ebben részesülők már nem számítanak nyugdíjasnak, vagyis egy esetleges „kampánynyugdíj” őket nem érinthetné.

Politikailag nézve ez jelentős támadási felületet teremt, mivel 500 ezer ember teljes mértékben vesztese lenne ennek a döntésnek, hiszen nem csak elvették tőlük a nyugdíj jelentette biztonságot, valamint az ezzel járó különjuttatásokat, hanem egy esetleges egyszeri juttatásból sem részesülhetnének.

Mennyibe kerülhet?

Abból a feltevésből kiindulva, hogy a kormány valójában egyfajta fix összegű juttatást ad minden nyugellátásra jogosultnak, azzal számolhatunk, hogy mindenki megkapja az átlag nyugdíj havi összegét, azaz mintegy 100 ezer forintot. Ebben az esetben egy ilyen lépés kb. 220 milliárd forintba kerülne. Ez azonnal jelentkező kiadása lenne a költségvetésnek, még az esetben is, ha ezt a pénzt Erzsébet-utalvány formájában is adnák a nyugdíjasoknak, amit csak később váltanának be.

Természetesen elképzelhető egy ennél olcsóbb megoldás is. Amennyiben egy kicsit differenciálnak a nyugdíjasok között (főként az özvegyi nyugdíjasok esetében lehet szó kisebb összegről), valamint nem az átlagos mértéket adnák, hanem pl. csak  a felét. Ez is már érzékelhető juttatás lenne, és ebben az esetben 105 milliárd forint is elegendő lehet egy ilyen lépéshez.

Honnan lesz erre pénz?

A Policy Agenda álláspontja szerint, ahogy ezt már szeptemberi előrejelzésünkben is bemutattuk, 2013-ban nem lesz gazdasági növekedés Magyarországon. Ebből következően a költségvetésben szereplő bevételi sorok túltervezettek. Azaz annak érdekében, hogy tartható legyen a kívánt hiánycél, szükség lesz a jelentős mértékű (100 milliárd forint általános tartalék és 400 milliárd forint Országvédelmi Alap) költségvetési tartalékra. Mindezt úgy, hogy több, nem a gazdasági fejlődéssel összefüggő intézkedés elmaradása miatti bevétel már év elején kétségesnek látszik (pl. e-útdíj, pénztárgépek on-line kapcsolata a NAV-val).

Amennyiben mégis fordulat következik be a magyar gazdaságban, és valóban „szabadulnak” fel költségvetési források, akkor a kabinetnek az első között kell biztosítania a fedezetet a pedagógus életpálya-modellhez és a felsőoktatáshoz (már ha valóban emelkednek a korábban tervezetthez képest az államilag támogatott helyek száma). Ez a kormány számításai szerint csak a pedagógusok esetében 73 milliárd forintot jelentene.

Véleményünk szerint nincs és nem is lesz fedezete annak, hogy a kormány akár egyszeri támogatást, „kampánynyugdíjat” adjon. Ehhez megítélésünk szerint 1,5%-os gazdasági növekedés kellene minimálisan, mert ebben az esetben a felfutó gazdasági teljesítmény, a növekvő bérkiáramlás, és ennek kapcsán jelentkező magasabb fogyasztás adhatna akkora bevételi lehetőséget, hogy jóléti kiadásokra költhessen a kormány. Természetesen még ebben az esetben is felmerül a kérdés, hogy szabad-e a gazdasági teljesítmény növelését megalapozó felhalmozás, beruházás helyett ilyen kampány ízű lépéseket tenni.