A Policy Agenda elemzői az elmúlt hetekben a kormányzat által előzetesen bejelentett reformtervek közül a munkanélküliek ellátását és a rokkantnyugdíjasok támogatását már megvizsgálták. A mostani elemzés a gyógyszertámogatási rendszer átalakításának lehetőségeit mutatja be.

A nemzetgazdasági miniszter nyilatkozata szerint, 100 milliárd forintos megtakarítást kíván a kormányzat a „gyógyszerkasszában” elérni. Ez, abból kiindulva, hogy az állam ezen a területen 343,5 milliárd forintot költ el, (és ebben benne van a gyártók 31 milliárd forintos befizetése is), komoly politikai kihívásnak ígérkezik.

Hogyan működik a gyógyszertámogatási rendszer?

A 343,5 milliárd forintos gyógyszertámogatási kassza lényegében három elemből tevődik össze. Egyesével megvizsgáltuk a három területet, annak alapján, hogy hol mekkora kiadásokkal lehet számolni, és az esetleges kiadás csökkentéseknek milyen politikai hatásuk lenne.

Az úgynevezett méltányossági gyógyszertámogatásra 5,1 milliárd forint áll idén rendelkezésre. Ez az összeg azon esetekre szolgál, amikor a beteget csak speciális gyógyszerrel lehet gyógyítani, de annak az ára túlságosan magas, vagy patikai forgalomban nem kapható, esetleg csak külföldön lehet beszerezni. Ilyen esetekben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár dönt arról, hogy adható-e támogatás az adott kezeléshez vagy sem. Az elmúlt években 4,2 és 5 milliárd forint között mozgott ennek a támogatási keretnek a nagysága. Az idei évre tervezett összeg tehát, csak minimális mértékben csökkenthető.

Az ún. speciális beszerzésű gyógyszerekre 10,2 milliárd forintot költ az állam, amely már évek óta lényegében egyedül a veleszületett vérzékenység kezelésére szolgáló készítmények beszerzését támogatja. Ezen a jogcímen 2008 óta hasonló nagyságrendet költ el az állam évente, így ennek a mérséklése lényegében lehetetlen.

A legnagyobb tétel a gyógyszertámogatás 328 milliárd forintos összege. Ebből az állam 297 milliárd forintot biztosít, míg törvény alapján 31 milliárd forintot a gyógyszergyártóktól, forgalmazóktól szed be, amelyet szintén gyógyszertámogatásra költ.

A gyógyszertámogatás egyszerűen szólva az jelenti, hogy amennyiben az orvos által felírt vényköteles terméket akarunk kiváltani, akkor ehhez az állam bizonyos esetekben támogatást ad. Az államnak azaz érdeke, hogy megfelelő színvonalon, de alacsony költségek mellett biztosítsa a gyógyulást. Azaz azt kell/kellett elérnie, hogy a lakosság az alacsonyabb árkategóriájú, de hatékonyságban hasonló színvonalú termékeket vásárolja. Ezért az elmúlt években jelentős átalakításon ment át a támogatási rendszer.

Az egyik legfontosabb változás az volt, hogy az állam előre meghatározta azokat az értékhatárokat, ameddig finanszírozni képes, és azt mondta, hogy efölött már a gyártóknak is be kell szállniuk a fizetésbe. Ezért van az, hogy ténylegesen csak 297 milliárd forint az állami költség a gyógyszerekre, míg a többit a gyártók, forgalmazók fizetik.

A másik jelentős változási pedig az volt, hogy több hatóanyag esetében a legalacsonyabb árú készítményhez szabták az állami támogatását mértékét. Azaz hiába vásárolt valaki hasonló készítményt drágábban, az állam akkor is csak annyi támogatást biztosított hozzá, mint az olcsóbb termék esetében.

Három lehetőség a megtakarításra

Az összeg nagyságát tekintve a gyógyszertámogatáson biztosan lehet további megtakarításokat elérni, de az a kérdés, hogy ennek milyen ára van. Először érdemes megnézni, hogy mennyit fizet az állam és a lakosság gyógyszerre egy évben. 2007-ben még 435 milliárd forintot hagyott ott a beteg és az állam közösen a patikákban, amikor vényköteles gyógyszereket vásároltak. Ez a szám 2010-re (az első háromnegyedév adatai alapján becsült szám) több mint 9,5 százalékkal nőtt meg, és közelít a 480 milliárd forinthoz. Ugyanakkor a lakosság által fizetett térítési díj lényegében állandó maradt (a teljes lakosságot nézve évente egy fő esetében 11.500 forint körül), miközben az állam egyre többet fizetett ki. Annak érdekében, hogy ez ne legyen költségvetés számára többlet, a gyártóktól többet kellett beszedni.

Amennyiben a kormányzat jelentős megtakarításokat akar elérni, akkor erre három lehetősége van. Olyan adminisztratív és pénzügyi ösztönzőket alkalmaz, amelyek segítségével leszorítják a lakossági gyógyszer fogyasztást (ún. generikus termékek ösztönzése). Ez egyébként minden kormányzatnak célja volt, de ebből valódi megtakarítást csak minimális mértékben tudtak elérni.

A második lehetőség, hogy növeli a lakossági terheket az állam. Jelenleg minden 100 forint értékű gyógyszerből kb. 75 forintot megtérít a költségvetés, azaz a lakosság a gyógyszer árának valójában átlagban a negyedét fizeti ki. Amennyiben ezt az értéket a kormány eltolná 70-30 arányra, azzal kb. 20-25 milliárd forintot tudna megtakarítani, igaz ennyivel növelné a betegek terheit. Egy ilyen mértékű emelés azonban komoly társadalmi hatással bírna, hiszen azokat érintené leginkább, akik a betegségük miatt amúgy is jelentős összegeket költenek gyógyszerre, számukra hatványozottabban jelenne meg egy ilyen tehernövekedés. Ezért egy ekkora mértékű megtakarítás már komoly politikai kockázatokkal is járna.

A harmadik lehetőség, amely a kormány eddigi politikai karakterébe is beilleszthető, ha növelik a gyártók, forgalmazók terheit. A korábban bevezetett válságadók esetében már többször felvetődött, hogy kiterjesztenék azt a gyógyszergyárakra, illetve a gyógyszereket forgalmazó nagykereskedőkre. Akkor azzal vette le a kormány a napirendről ezt a kérdést, hogy ez egy olyan ágazat, amely érzékenyebben reagálna egy ilyen jellegű lépésre, és akár bizonyos készítmények forgalmazása is megszűnhetne, amely kockázatos az egészségügyi ellátás szempontjából. Amennyiben mégis az a döntés születik, hogy a gyógyszertámogatási rendszeren is meg kell takarítani, akkor nehezen elképzelhető, hogy ennek terheit csak a lakosságra hárítanák. Ezért inkább az a valószínűbb, hogy az állam növelné a gyártók és forgalmazók felelősségét, azaz többet kellene befizetniük a kasszába, mint azt a korábbi években tették. Az, hogy mekkora többlet terhet lennének képesek tartósan elviselni ezek a cégek nehezen megbecsülhető, de nem hinnénk, hogy ez több tízmilliárd forintos nagyságrendű lenne.

50 milliárd talán összejöhet- De mi lesz az egészségüggyel?

A fentiekben leírtak miatt azt tartjuk valószínűnek, hogy a kormány egyszerre nyúl a három lehetőséghez. Azaz az olcsóbb készítményeket preferálja, növeli valamelyest a lakossági terheket és több pénzt szed be a gyógyszeripar szereplőitől. Mindezen intézkedések együttes hatására sem takarítható meg ezen a területen 50 milliárd forintnál nagyobb összeg, ráadásul a politikai kockázat így is jelentős.

Ugyanakkor felmerül majd az a kérdés is, hogy az amúgy is alulfinanszírozott egészségügyi ellátórendszerből kiveszik e ezt a forrást, vagy más területekre visszaforgatják. A kórházak adósságállományának rendezése lassan akut kérdéssé válik, amelynek rendezése több tízmilliárd forintot jelent majd. Amennyiben a gyógyszerkassza megtakarításait idecsoportosítja át a kormány, akkor valójában a kiadási oldalon nem tud eredményeket felmutatni a reformcsomagjában. Az egészségügyi kormányzat hármas nyomás alatt van: a kormányon belül van egy megtakarítási elvárás, a szakmai szervezetek részéről egy folyamatosan bővülő finanszírozási igény, és a kormánypárti frakciótól egy botránymentes struktúra kialakítására vonatkozó elvárás. Kérdéses, hogy egy ilyen fiskális és politikai nyomásnak meddig lesz képes ellenállni a mostani vezetése ennek a területnek.

Ha nem a napi politikai aktualitását nézzük a kérdésnek, akkor az is látszik, a kormányzat láthatólag meg akarja úszni a teljes egészségügyi ellátórendszer átalakítását, benne a kórházi struktúra finanszírozását. Önmagában ugyanakkor a gyógyszerkiadások csökkentése nem lesz elég egy fenntartható rendszer működtetéséhez, így ismét visszajutunk ahhoz a kérdéshez, amit a ciklus elején is megfogalmaztunk: el kell döntenie a kormány politikai vezetésének, hogy mit akar tenni az egészségügyben. Egyelőre ez a döntés nyilvánosság számára láthatóan még nem született meg, ezért is érezhető bizonytalanság e területen a mostani reformokról szóló előzetes bejelentések kapcsán.