Súlytalannak, inkább reprezentatívnak tartják a köztársasági elnök intézményét a mai magyar politikai berendezkedésben. Az elmúlt húsz évben regnált három államfő igyekezett betölteni, sőt, tágítani a rá szabott keretet, ennek hatására már a közvélemény is jól ismeri, hogy a jogszabályi és politikai mezőben a köztársasági elnöknek milyen mozgástér áll a rendelkezésére. Az államfőnek valójában két olyan jogköre van, amivel nemcsak verbálisan fejezheti ki szándékát. Az egyik a kinevezési jogkör, hiszen akaratán kívül néhány kulcspozícióba nem lehet jelöltet kinevezni, a másik pedig a sokat emlegetett elnöki vétó.

Az eddigi elnökök munkássága a számok tükrében

Amennyiben az elnök az Országgyűlés által elfogadott törvényt alkotmányellenesnek tartja, joga van az Alkotmánybírósághoz előzetes normakontrollra küldeni (harmincnyolc ilyen eset volt 1990 óta). Amennyiben nem jogi, hanem politikai ellenérzései vannak egy törvénnyel kapcsolatosan, akkor megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek (ezzel harminckilencszer éltek az elnökök). A politikai, illetve alkotmányossági vétó mindig cselekvésre készteti a kormányt és az Országgyűlést, mivel még nem volt olyan eset, amikor az Országgyűlés a visszaküldött törvényt változatlan formában ismét elfogadta volna. Az, hogy a múltbeli változtatások valójában mennyiben kezelték az államfő által felvetett problémákat más kérdés, de tény, hogy minden esetben lépnie kellett a törvényhozásnak. Az előzetes normakontrollal még komolyabb nehézségeket lehet okozni a kormánynak, Országgyűlésnek, az eddigi harminckilenc beadványból csak egy volt, amit teljes mértékben elutasított az Ab (öt esetben még nem született döntés), a többi elnöki beadvány esetében pedig legalább részben elfogadták az abban foglaltakat.

Sólyom a legaktívabb, Göncz a legkevésbé

Érdemes szemügyre venni, hogy az egyes kormányok alatt hogyan változott az „elnöki hozzáállás” a törvénykezési munkához. Az alkotmányossági és politikai vétó szemszögéből a legkevésbé aktív Göncz Árpád volt, aki két ciklusa alatt mindössze tíz alkalommal támadta meg az Országgyűlés döntéseit. Ezek közül a Horn-kormány időszakában egyáltalán nem élt azzal a lehetőséggel, hogy az Ab-hez küldjön bármilyen törvényt normakontrollra. Utódja, Mádl Ferenc megválasztását a jobboldali parlamenti többségnek köszönhette, ennek ellenére három alkalommal is az Alkotmánybírósághoz fordult az Orbán-kormány időszaka alatt. Az azt követő baloldali kormányok időszakában aktívabban fordult a taláros testülethez. Az augusztusban távozó Sólyom Lászlóra pedig valószínűleg úgy emlékszik majd az utókor, hogy ő volt az az elnök, aki a köztársasági elnöki lehetőségeket a legtöbbet használta, negyvennyolc esetben élt a vétó lehetőségével.

Húsz év, eltérő stílusok

A számokon túl fontos megjegyezni, hogy köztársasági elnöki poszt egyszemélyes hivatal, a döntések nem testületi szinten születnek, legfeljebb az elnöki hivatal apparátusa tud előkészítő feladatokat ellátni. Így az elnöki időszakra minden esetben óriási hatással van a posztot betöltő személy szakmai előélete. A jogi végzettséggel, és ezen a területen komoly tapasztalattal rendelkező Mádl Ferenc és Sólyom László számára evidens volt, hogy aktívan fellép a jogrend védelmében, Göncz Árpád pedig inkább politikai ízlésével össze nem egyeztethető ügyekben intézkedett.

De milyen lesz Schmitt Pál?

A fentiekben leírtak az elnöki jogkör egy metszetével foglalkoznak, de álláspontunk szerint a legfontosabbal. A korábbi húsz év elnöki gyakorlatából kiindulva könnyen kijelenthető, hogy Schmitt Pál önálló elnöki karaktert akkor tud építeni, ha él törvény adta eszközeivel. Közgazdászként kevéssé várható tőle, hogy jogi úton szembemegy a törvényhozókkal, jelenleg az is valószínűtlennek tűnik, hogy korábbi pártjával szemben politikai vétót fogalmaz meg. Ha csak szimbolikusan gyakorolja elnöki hatalmát, nehéz lesz erős elnökként megjelennie, ami sokat árthat megítélésének, népszerűségének, főleg egy olyan politikai kurzusban, amikor minden bizonnyal új alkotmányt készít a kétharmados parlamenti többség.

Ne várjunk koreografált konfliktust

A Fidesz eddig kormányzati munkájából kiindulva az is valószínűtlen, hogy az elnöki tekintély emelése érdekében koreografált konfliktus legyen a kormány és az elnök között. Egy kisebb nézeteltérés ugyan erősítené Schmitt Pál politikai súlyát, de ez Orbán Viktor és a Fidesz számára politikailag hátrányos lenne, ezért megrendezett összezörrenések semmiképpen sem várhatók. Az sem valószínű, hogy az új államfő személyi döntések kapcsán próbál majd saját karaktert építeni, mivel eddig a kormánytöbbség rendkívül figyelt arra, hogy előzetes szándékai minden téren precízen megvalósuljanak. Ebbe pedig nem fér bele, hogy gesztusként az elnök az ellenzék számára elfogadható személyeket jelöljön fontos pozíciókba.

Schmitt olyat tehet, amit elődei nem szoktak

Ennek fényében egyetlen mozgástér maradhat az elnök számára: ha önálló kezdeményezésekkel jelenne meg a nyilvánosság és az Országgyűlés előtt. Kevesen tudják, de a köztársasági elnöknek alkotmányos joga, hogy törvényjavaslatot nyújtson be, az elmúlt húsz évben csupán három ilyen eset volt, ez pedig arra utal, hogy az eddigi elnökök nem szívesen éltek a lehetőséggel. Az elnöki szokásjog azonban könnyen megváltozhat, hiszen egy, a társadalom számára meghatározó kérdésben, amely ráadásul az elnöki érdeklődés középpontjában áll, és alapvető szimbolikus jelentőséggel is bír, nem lehetetlen az elnöki törvénykezdeményezés. Ilyen lehet például a budapesti olimpiai játékok megrendezéséről szóló jogszabály.

Schmitt a prezidenciális rendszer hajnala?

Amennyiben a számok, és az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján akarunk bármit is előrevetíteni, jelenleg az a forgatókönyv tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Schmitt Pál elődjeihez képest észrevétlenebbül tölti ki hivatali idejét. Ez a verzió mind a Fidesz, mind a miniszterelnök számára maximálisan elfogadható. Ugyanakkor egy ilyen időszak az elnöki posztnak, mint a köztársaság egyik legfőbb közjogi méltóságának a kiüresedését jelentheti, amely felerősítheti a meglévő szakmai vitát a köztársasági elnök közvetlen választhatóságáról, hatásköreiről. Egyes politikai elméletgyártók számára ez lehet Orbán Viktor célja, bár az érintett ennek lehetőségét eddig kategorikusan kizárta. Egy ilyen forgatókönyv, még ha létezne is, bonyolultabb annál, hogy a mai politikában egyik pillanatról a másikra végrehajtható lenne, elméleti síkon viszont nem tűnik lehetetlennek.