Felül-középen ad, alul elvesz az Orbán-kormány

Felül-középen ad, alul elvesz az Orbán-kormány

A miniszterelnök új gazdasági akciótervének intézkedéseiből összetett társadalomfelfogás képe rajzolódik ki. Egyszerre leljük fel benne az atyáskodó állam, a verseny szabadságának eszméjét, a középosztály támogatását a kiskeresetűek kárára. Az intézkedések ugyanakkor kiolthatják egymást: az új kabinet a kiskeresetűektől elvenne, a közép- és felsőosztálynak viszont adna.


I.    Az atyáskodó állam megvédi polgárait

Az új gazdasági akcióterv négy részre bontható. Első az atyáskodó állam, „az állam megvéd mindenkit” felfogásának köre (közismert néven paternalista felfogás). Ez viszont azt az illúziót erősíti tovább, hogy az embereket már semmilyen probléma sem érheti, az állam mindentől megvédi majd őket. Ebbe a gondolatkörbe lehet sorolni a közüzemi moratóriumot, a kilakoltatások elhalasztását, és a nemzeti eszközkezelő társaság létrehozását.

A kormány helyesen arra a problémára keresi a választ, hogy mi legyen a gazdasági válság miatt megemelkedett törlesztőrészletekkel, a munkájukat elvesztőkkel, ha tartósan nem képesek fizetni a lakáshitelüket, rezsiköltségeket. A probléma érzékelése természetesen helyes, de megoldásában olyan eszközt választott a kormány, ami nem igényel költségvetési forrást, ugyanakkor a cselekvés aktív látszatát eredményezi. Látványos konfliktust vállal a gáz- vagy áramszogláltatókkal, cserébe azért, hogy ezen szimbolikus lépésekkel időt nyerjen a valódi megoldás kidolgozására. A kilakoltatási moratórium meghosszabbítása tovább erősítheti azt a cselekvési magatartást, amely csökkenti az érintettek felelősségvállalását. Amennyiben minimális fizetőeszközre tesznek szert, azt sem fizetik be a törlesztésbe, mivel úgysem lakoltathatók ki. A moratórium lejárta után azzal fognak szembesülni, hogy a korábbi három-négyhavi hátralékkal szemben ez az összeg akár egy évnyire is felemelkedett. Ebben az esetben már lehetetlennek látszik bármilyen ütemezett részletfizetési kedvezmény, vagy átmeneti részletcsökkentés.

A kormány a közüzemi díjemelés stopjával egy valódi kezelést igénylő problémával nem néz szembe. A gáz- és távhőtámogatási rendszert az előző kormányzat 2010. június 30-ig hosszabbította meg, ennek a kivezetése a nyári időszakban pedig nem okoz vagy okozhat jelentősebb problémát a legszegényebbek számára sem. Ugyanakkor az őszi fűtési időszaktól kezdve a fűtési költségek radikálisan megemelkednek, és ezt semmiképpen sem ellensúlyozza az, ha mostantól kezdve nem lehet árakat emelni.

II.    A verseny szabadsága, KKV-k a középpontban

Az intézkedések közül több a gazdaság „felpörgetésére” irányuló kezdeményezést tartalmaz. Szembetűnő, hogy a KKV-k kerültek a középpontba (társasági nyereségadó csökkentése a KKV-nál, kisadók eltörlése, beruházási engedélyek számának csökkentése, Széchenyi-kártya program kiterjesztése, uniós források átcsoportosítása a KKV-k számára). Ezen programpontok közül csupán kettő tekinthető konkrétnak (TAO kedvezményes kulcsa, Széchenyi-program kibővítése), míg a többi négy általános, viszont nehezen kérhető majd számon. A kiemelt problémák közül egyről meg is feledkezett az akcióterv, vagyis: hogyan lehet gyorsabban és a mainál kevesebb adminisztrációval hozzáférni az EU-s forrásokhoz?

III.    PR intézkedések – avagy az állam magán kezdi

„Az állam magán kezdi”, „Tömeges elbocsátások az állami szférában”. Ebbe a hangzatos körbe soroljuk azokat a lépéseket, amelyek a mai közhangulatban technikai minimumai egy ilyen csomagnak. Mennyiségét tekintve ebbe a csoportba tartozik a legtöbb intézkedés (költségstop a közszférában, bérkiadások átalakítása, bérek és megbízások felülvizsgálata, 60 napon túli végkielégítéseket extra adója, bérplafon a költségvetési szférában, 15 százalékos bértömeg-csökkentés, IT és FB tagok számának csökkentése, pártok költségvetési támogatásának csökkentése, mobiltelefon-, bútor-, gépkocsi-vásárlási és –csere stop). Ezen intézkedések költségvetési hatása még nehezen becsülhető meg, ugyanakkor kifejezetten alkalmas arra, hogy a pillanatnyi közhangulatot meglovagolva jelentős társadalmi támogatottságot építsen a program mögé.

Az imént felsorolt akciótervek közül a közszféra átalakítása tűnik kiemelkedő jelentőségűnek, de egyelőre még nehezen ítélhető meg, hogy milyen konkrét lépésekre készül ezen a téren a kormány. Valószínűleg azzal, hogy nem létszámkereteket határoznak meg a jövőt illetően, hanem bérkereteket, a politikai konfliktusokat (például szakszervezetekkel való tárgyalásokat) igyekeznek távol tartani maguktól. A közszférában viszont nehezen lehet megoldani elbocsátások nélkül azt, ha csökkenek a személyi kiadásra fordítható támogatások. Ez a probléma nem csak a minisztériumokban, hanem az iskolákban, és az egészségügyben is megjelenik.

A többi intézkedés nem tekinthető újnak (most is beszerzési stop van, de külső megbízási szerződéseket is csak indokolt esetben lehet kötni). Más intézkedések gyakorlati céljának pedig csak a közhangulat javítását tekinthetjük. Ilyen intézkedés lehet például a kétmillió forint feletti bérek megszüntetése, két hónapnál nagyobb jutalmak megadóztatása.

IV.    Gesztus a középosztálynak, hátrányban a minimálbéresek

A jobboldali kormány intézkedéscsomagját az ellenzék előszeretettel nevezi szegényellenesnek. Az MSZP és az LMP azzal vádolta a kormányt, hogy az elvesz az alsó rétegektől, majd visszaadja azt a gazdagoknak. Az egykulcsos adó sajátossága, hogy az arra való áttérés a tehetősebbeknek jelent előnyt, a kiskeresetűeknek viszont hátrányt: számítások szerint, aki ma havonta 230 ezer forint bruttó fizetés körül, vagy az alatt keres, kevesebbet vihet haza. Ennek oka, hogy az adójóváírás megszüntetése a legalsóbb keresetűeket érinti a leghátrányosabban, ez viszont a feketegazdaság irányába való elmozdulást jelentheti. Vélhetően kevesebben dolgoznak majd bejelentett, legális módon, ez éppen az egymillió új munkahely teremtésével ellentétes lépés lenne.

A középosztály számára jelenthet igazi előnyt az adórendszeren kívüli jövedelem, az adózás alá nem vont kereset fogalmának megteremtése, így lehetővé válik, hogy adózott jövedelemből adómentesen lehessen másokat alkalmazni. Ide sorolandó az illeték- és adómentes öröklés a családon belül.  A gyermekek után járó adókedvezmények, és az ingatlan-bérbeadás esetén a bérbeadónak nem kell a jövőben vállalkozóvá válnia.
Ezen gesztusok a középosztálynak kedveznek, de a szegényeket hátrányosan érintik. A házkörüli munka során alkalmazottak esetében – miután a részletek még nem ismertek – például két alternatívát látunk: ez a munka egészségügyi biztosítást, illetve nyugdíjszerzési jogosultságot nem eredményez, és ebben az esetben kiszolgáltatott lesz a munkavállaló, vagy ezután a munka után a biztosítást a közösből finanszírozzuk, ami a munkavállalónak jó, de leginkább a tehetősebb munkáltató számára jelent előnyt.

A gyermekek után járó adómentesség mértékét még homály fedi. Az elképzelés olyan szempontból jogos, hogy ezzel próbálja meg ösztönözni a gyermekvállalást (ha egyáltalán ilyen jellegű anyagi ösztönzőkkel lehet ezen javítani), de alapvetően ez is szegényellenes, mivel a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek nem tud az adókedvezményből juttatni, mivel ott nem, vagy alig képződik jövedelem. Természetesen lehet a változtatásoknak az az iránya, hogy a minimálbér környékén lévők az eddigi adójóváírást gyermekek után járó adómentességben kapják vissza, csak akkor nem látszik annak a fedezete, amely az egykulcsos rendszerre való áttérés miatt keletkezik a költségvetésben.

Konklúzióként levonható, hogy a program egyelőre inkább irányt mutat (ahogy a miniszterelnök fogalmazott: iránytű), hiszen kevés a konkrétum. Az elvek mindenesetre az első Orbán-kormány szemléletét követik: felül-középen ad, alul inkább elvesz. A program társadalmi hatásainak pontos bemutatása viszont a konkrétumok megismeréséig szinte lehetetlen, addig pedig a piac, és az elemzők is kivárnak a végső következtetéssel.

Budapest, 2010. június 10.