A kormány által beterjesztett konvergencia program az ún. passzív munkaerőpiaci ellátásokra szánt összeg radikális csökkentését irányozza elő. A Policy Agenda elemzésében azt vizsgálja, hogy ennek a döntésnek milyen társadalmi hatásai várhatóak, és milyen végrehajtási kockázatokkal kell számolni.
Százmilliárdos elvonás
A Brüsszelbe megküldött anyag szerint jövőre már 111,1 milliárd forintot akarnánk megtakarítani a passzív munkaerőpiaci ellátásokon. Ez lényegében három módon jön össze a kormányzat tervei szerint. Az álláskeresési segély megszüntetése és az álláskeresési járadék feltételrendszerének szigorírása 70,1 milliárd forintot hoz, ennek jelentős részét az álláskeresési támogatás kilenchónapos idejének három hónapra való csökkentése eredményezi. A harmadik eleme az intézkedéseknek a bérpótló juttatás rendszerének átalakítására vonatkozik. Ez a tervek szerint 41 milliárd forinttal kisebb kiadást eredményez már 2012-ben a költségvetés számára.
A bérpótló juttatás rendszere a mostani kormányzat alatt bevezetett Nemzeti Közfoglalkoztatási Program egyik meghatározó eleme. Jelenleg az kaphat ilyen juttatást, aki a vele együtt élőkkel közösen sem rendelkezik a jogszabályokban meghatározott jövedelemmel, és munkaképesnek tekinthető. Számukra az állam havonta 28.500 forint bérpótló juttatást ad, amelyért elvárja, hogy évente 30 napot közmunka, alkalmi munka, vagy önkéntes munka keretében dolgozzon. Erre 2011-ben 64 milliárd forintot költ el az állam (ehhez még hozzáadódik az önkormányzatok törvényben rögzített mértékű hozzájárulása a programhoz).
A mostani tervekből azt lehet kiolvasni, hogy ezt az összeget radikálisan lecsökkentenék és mindössze 23 milliárd forint állna a továbbiakban rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy tömegeket kényszerítenek ki a rendszerből és a kormányzati tervek szerint közmunkát kínálnak számukra.
Valóban mindenre megoldás a közmunka?
Jelenlegi adatok szerint a munkaügyi központok kb. 190 ezer embert tartanak nyilván, akik bérpótló juttatást kapnak. Az általunk végzett modellszámítások alapján, amennyiben egész évben marad ez a létszám, akkor 30 napnyi közmunka (4 órában), és 11 hónapon keresztül folyósítandó bérpótló juttatás fedezetére, elegendő lesz a mostani 64 milliárd forint. Amennyiben jövőre valóban tartani akarják a konvergencia programban szereplő számokat, akkor ugyanezt az ellátást már csak 70 ezer ember kaphatná meg. Azaz 120 ezer munkanélküli, szociálisan hátrányos ember kikerülne a rendszerből.
A kormányzati tervek arról szólnak, hogy a szociális ellátások helyett közmunkát biztosítanak azoknak, akik nem tudnak elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon. Ehhez viszont ugyancsak forrásokra lesz szükség, amelyre csak két lehetőség kínálkozik. Az egyik az európai uniós források bevonása a közfoglalkoztatásba, erre elvileg most is van lehetőség, sőt a korábbi kormányzatok idején is volt olyan terv, hogy bizonyos infrastrukturális beruházásokat a kivitelezők közmunkásokkal lesznek kötelesek megvalósítani. Ugyanakkor kérdéses, hogy valóban lehet e tömegek számára EU-s pénzből még érdemi munkát szervezni, és megvalósítani a jövő év elejéig.
A másik alternatíva a hazai források bevonása lehetne, de a konvergencia programból nem látható, hogy erre lenne pénze az államnak. Már csak azért sem, mert az adókat és a járulékokat is számolva, drágább a közmunka biztosítása, mint az ugyanakkora összegű segély kifizetése.
Veszélyes politikai következmények
Amennyiben a kormányzat végrehajtja ezt a valóban jelentős forráskivonást a szociális rendszerből, akkor további tömegek válhatnak még kiszolgáltatottabbá, a mindennapi megélhetésük lehetetlenül el. Ez a kiszolgáltatottság főleg azokban a kistérségekben erősödik meg, ahol már évek, évtizedek óta esély sincsen a munkahelyhez jutásra, és az állami segítség megvonása csak erősíti a leszakadást. Látható, hogy ezekben a térségekben már most is pattanásig feszült a helyzet és óriási erőfeszítést igényel a rend fenntartása. A jelenleg is teljesen reménytelen helyzetben lévő emberek létszámának növelése a humanitárius katasztrófán kívül, politikai katasztrófát is jelenthet a kormánypártoknak. Hiszen a radikális erők természetesen kihasználják a lehetőséget és tovább élezik a konfliktust, amely már a nemzetközi közvéleményt is foglalkoztatja.
A kormány által a szociális területről tervezett további forrás kivonás tehát, biztosan tovább súlyosbítja az amúgy is tarthatatlan állapotokat, aminek politikai kockázata is hatalmas, hiszen a radikálisok további erősödéséhez vezethet. Eddig ugyanis sem rendészeti, sem jogi, sem társadalompolitikai szempontból nem tudott alternatívát mutatni a radikális eszmékre építő politika ellen a mostani kormányoldal.