Radikális változáson ment át az önkormányzati rendszer a kétharmados kormánypárti többség intézkedései nyomán. A törvényhozók egyrészt csökkentették az önkormányzati képviselők számát, valamint a megyei közgyűlések választási szabályait is átalakították. Mostani elemezésünkben azt tekintjük át, hogy a megyei és a fővárosi közgyűlésben milyen mandátumarányokra számíthatunk ez év őszén. Modell-számításunk alapja a tavaszi parlamenti választások eredményei, vagyis a pártok megyei listán szerzett szavazatának arányai. Ezekből az adatokból kivontuk a 23 megyei jogú város szavazóköri adatait (hiszen ezek a városok saját közgyűléssel rendelkeznek), és így prognosztizáljuk, hogy mi várható a megyei közgyűlésekben, illetve a fővárosban október 3-a után.
Mi változott a rendszerben?
Az ez év tavaszi választásokig a nem megyei jogú városban lakókat két csoportra osztotta a választási szisztéma. Külön pártlistákra szavaztak a 10 ezer alatti és a 10 ezer feletti településen élők. A most elfogadott módosítás alapján az egész megye – a megyei jogú városok kivételével – egy választókerületnek számít, azaz településtípustól függetlenül nem kell külön listát állítania a pártoknak. Ez a rendszer a nagypártoknak kedvez, azok után, hogy az eddigi választások során egy-két civil tömörülés képes volt – főként – 10 ezer fő alatt listát állítani, és így mandátumot szerezni. Most viszont a logisztikai és szervezőképesség hiányában kevéssé várható, hogy a frissen elfogadott rendszerben civil szervezetek érdemi eredményt érjenek el. A másik jelentős változás, hogy míg 2006-ban összesen 901, most csupán 424 önkormányzati mandátum kerül kiosztásra, vagyis kevesebb, mint felére csökkent a megszerezhető helyek száma. Ez már önmagában azt jelenti, hogy a választási eredménytől függetlenül a jelenlegi közgyűlési képviselők többsége elveszti mandátumát.
Budapestért még küzdeni kell
Köztudott, hogy a felmérések alapján Budapest főpolgármesterének legfőbb esélyese a Fidesz jelöltjeként indított Tarlós István. Az viszont még kérdés, hogy a város irányításához meg lesz-e, illetve hogyan lesz meg a Fidesz, valamint Tarlós közgyűlési többsége. Az új törvény alapján a fővárosban 33 közgyűlési tag lehet. Amennyiben nem változnak jelentősen a tavaszi választáshoz képest az erőviszonyok Budapesten, akkor becsléseink szerint a Fidesz 16, az MSZP 9, az LMP 4, a Jobbik 3, míg az MDF 1 képviselői helyet szerezhet. Azaz koalíciós partner nélkül Tarlós nem szerezhet többséget a közgyűlésben. Ennek függvényében jobban érthető az LMP magatartása is, amely párt érezve a helyzetet számol azzal, hogy esetleg koalícióra lép a Fidesszel, és így önálló karaktert mutathat a város vezetésében, ezzel növelve szavazótáborát.
Mi történik a megyékben?
A tavaszi parlamenti választások eredményéből kiinduló modellszámításunk szerint a 424 megyei közgyűlési mandátum 60 százalékát a Fidesz szerezheti meg. Az MSZP a mandátumok 18,16 százalékát, a Jobbik 17,69 százalékát, az LMP 4,01 százalékát kaphatja meg (a tavaszi eredmények alapján két mandátumot szerezhet az MDF, de a párt mostani állapota alapján ez nem valószínű). Úgy kalkuláltunk, hogy a helyi civilek egyik megyében sem lesznek képesek listát állítani, mivel, ahogy korábban írtuk, az új választási szisztéma nem kedvez a kisebb szervezeteknek. Az adatokból látszik, hogy a Jobbik az országos adatokhoz képest felülprezentált ebben a közegben, míg az MSZP és az LMP helyzete itt nehezebb, mivel a tavaszi eredmények azt mutatták, hogy a radikális párt igazi ereje a kis településekben van. Ezért a Jobbik számára kedvező, hogy a megyei jogú városokban lakók szavazatai nem számítanak bele a megyei közgyűlések mandátumelosztásába, hiszen a nagy városokban már messze nincs akkora támogatottsága a radikálisoknak.
Számításunk alapján az összes megyei közgyűlésben képes lesz a kormánypárt egyedül többséget szerezni, és így nem lesz ráutalva a többi frakcióra. Ugyanakkor négy megyében van reális esély arra, hogy a Fidesz elveszítse abszolút többségét. Az első Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol becslésünk szerint a 30 mandátumból 16-ot szerez meg a kormánypárt, ez pedig csupán a minimális többségre elegendő. A Jobbik számára Borsod az egyik legerősebb megye, itt akár 9 mandátumot is elhozhatnak az október 3-ai választásokon, míg a szocialisták 5 mandátumra számíthat. Hasonló a helyzet Heves megyében, ahol a 15 fős testület irányításához éppen elég, 8 mandátumot szerezhet a Fidesz, míg a Jobbik 4-et, az MSZP 3-at kaphat. Jász-Nagykun-Szolnok megye is szorosnak számít, mivel itt 11 közgyűlési pozíciót számoltunk a Fidesznek, 5-t a Jobbiknak, 3-at az MSZP-nek, és 1-et az LMP-nek. Ugyan Pest megyében nem ennyire szoros az eredmény, de könnyen instabillá válhat a Fidesz többsége. A 43 közgyűlési mandátumból 25-t szerezhet meg a Fidesz, ami néggyel több, mint ami a többséghez kell. Ugyanakkor itt viszonylag sok mandátum kerül kiosztásra, ezért gyorsan felzárkózhat az ellenzék, amennyiben a tavaszi eredményén ront a Fidesz a megyében. Összességében tehát kijelenthető, hogy a Jobbik „fellegváraiban” kerülhet veszélybe a Fidesz közgyűlési többsége, ezekben a megyékben a szélsőjobboldali párt sok szavazót csábíthat el.
Pozíciók átrendeződése
Ha a százalékokat képviselői helyekké számoljuk át, akkor azt látjuk, hogy a két legnagyobb párt jelentős számban veszít közgyűlési helyeiből. Eddig a Fidesznek 484 közgyűlési mandátuma volt, amely a prognózisunk alapján nagyjából 245 fővel csökken majd. A szocialisták eddig 322 képviselői hellyel rendelkezett a fővárosban és a megyékben, ez ugyancsak 245 fővel csökkenhet, amennyiben megismétlődnek a tavaszi választási eredmények. Vagyis a két politikai erő számára komoly feladat lesz azon helyi politikusok csalódottságát kezelni, akik kikerülnek a közgyűlésekből. A kormányzati pozícióban lévő Fidesz számára ez kisebb probléma lehet, hiszen politikusaikat könnyebben el tudják helyezni másutt. Pozíciószerzés szempontjából legjobban az LMP és a Jobbik jár, hiszen míg 2006-ban egyetlen mandátumot sem szereztek, most összesen 92 képviselői helyen osztozhatnak. Vagyis a parlamenti választásokon tapasztaltak alapján az országos politika után a helyi viszonyok között is folytatódik az új szereplők térhódítása. Az előnyök mellett annyi kockázatot mégis vállalnia kell a két új formációnak, hogy ősszel több olyan politikus is szerephez jut, aki veszélyeztetheti pártja politikai és ideológiai stratégiáját.
2010. szeptember 1.