A 2011-es költségvetés benyújtása után a Policy Agenda azt vizsgálta, hogy mely területen várhatók feszültségek, melyek azok a társadalmi csoportok, akiket érzékenyen érintenek a jövő évi költségvetésből adódó változások.

A költségvetés és a politikai várakozások

Sokan arra számítottak, hogy a jövő évi költségvetésben az egész lakosságot érintő, jelentős megszorításokat kell végrehajtania az Orbán-kormánynak. Ennek oka, hogy a hiányt a korábbi vállalásoknak megfelelően az idei 3,8 százalékról 3 százalék alá kell csökkenteni, ami azt jelenti, hogy ha nem lesz jövőre elegendő a gazdasági növekedés, akkor a kiadási oldalon kell megtakarításokat elérni. Ráadásul a választók számára nem csak azt az érzetet keltették, hogy jövőre is ugyanannyit tudnak fordítani a különböző státuszú társadalmi csoportok igényeinek kielégítésére, mint idén, hanem a források bővítése is a napirenden volt. Ezen várakozások nyomása alatt a Fidesz politikai szempontból váratlan húzással, a magánnyugdíjpénztári befizetések átmeneti (esetleg végleges) visszatartásával, illetve a magánnyugdíjpénztári tagok állami rendszerbe való visszalépésének megteremtésével kíván jelentős bevételi többletekhez jutni. Ugyanakkor önmagában az átutalások felfüggesztése, és az ebből adódó bevételi többlet nem jelent megoldást a költségvetés problémáira. Ha ugyanis ezt 2012 januárjában valóban vissza kell fizetni a pénztáraknak, méghozzá kamattal, akkor lényegében ez nem jelent mást, mint állami hitelt. A visszafizetési kötelezettség 2012 elején hirtelen megjelenik, és megterheli az akkori büdzsét, vagy ha erre nem lesz elegendő fedezet, akkor ad egy ígérvényt arra, hogy a pénztári tag nyugdíjba vonulásakor kapja vissza a befizetett összeget.

Költségvetés buktatói: gazdasági növekedés, nyugdíjpénztári tagok visszalépése

A kormány azzal számol, hogy jövőre 3 százalékos lesz a gazdasági növekedés, és ennek mentén tervezte meg az adó- és járulékbevételeket. Kérdés, hogy ebben a 3 százalékban lesz-e elemzői konszenzus, azaz a nemzetközi pénzpiacok számára független szervek visszaigazolják-e ezt a mértéket. Fontos tudni, hogy a magyar gazdasági növekedés szoros kapcsolatban van a német gazdasággal. A német adatok viszont kevésbé örvendetesek, ezért kétséges, hogy lehet-e realizálni a magyar kormány terveit.

A költségvetés buktatója és a Fidesz politikájának egyik sarokköve a magánnyugdíjpénztári tagokért folytatott küzdelem. Az ügy nem csupán politikai értelemben vált fontossá, hanem költségvetési, fiskális szempontból. Ha nem tudja a kormány elérni, hogy a tagok legalább 20-25 százaléka átlépjen az állami rendszerbe, akkor nem tudják hozni a költségvetés egyensúlyához szükséges többletbevételt.  Ez pedig azt jelenti, hogy nincs fedezete a jövői évi kiadások egy részének.

A költségvetés feszültségpontjai: nyolc érzékeny terület

Elemzésünkben áttekintettük, hogy társadalompolitikai szempontból hol találhatók feszültségpontok a költségvetésben. Nem mechanikusan vizsgálódtunk, hogy hol csökken a jövő évi finanszírozási lehetőség, hanem azt, hogy a csökkentéseknek milyen társadalmi hatásai lehetnek.

Első: a bruttó béremelések elmaradnak. A jövő évi költségvetési nem ad fedezetet arra, hogy növekedjenek a bérek a közszférában. Ez bizonyosan csalódást jelent azok számára, akik komoly elvárásokat fogalmaztak meg a kormánnyal szemben. Ugyanakkor az egykulcsos adó bevezetése miatt általában javul a pozíciója azoknak, akik köztisztviselőként, vagy közalkalmazottakként dolgoznak. Az egyetlen szegmens a kiskeresetűeké, ahol az adóváltozások nem eredményezik, hogy több kerül a borítékba. Az ő érdekükben léphetnek fel radikálisan a szakszervezetek.

Második: konfliktus a szakszervezetekkel. A költségvetésen keresztül az országos érdekegyeztető tanács tagszervezetei a programjaikhoz jelentős állami támogatást kaptak. Ez az összeg ebben az évben 1,6 milliárd forint volt, amelyet most csökkentenék 900 millió forintra. Ez a kérdés nehezen nőhet valódi társadalmi konfliktussá, de bizonyosan tovább rontja az amúgy sem harmonikus kapcsolatot a kormány és az érdekképviseleti szervek között.

Harmadik: csökken a segélyezettek száma? Az eddigi 113 milliárd forinthoz képest jövőre jelentősen kevesebbet, 89 milliárd forintot fordít erre a programra az állam. Ez azt jelenti, hogy vagy csökkenti a programban résztvevők számát, azaz nem teszi kötelezővé a szociális segély igénybevételénél a munkavégzést, vagy csökkenti a juttatás összegét. A kormánypártok felfogása szerint éppen erősíteni kell azt az elvet, hogy csak az részesülhet a közösség támogatásából, aki maga is tesz érte. Ezért elképzelhetetlen, hogy szembemenjenek a mostani rendszer elveivel. Marad tehát az a lehetőség, hogy csökkentik a támogatás mértékét. Ezzel az a probléma, hogy aki az Út a munkához programban dolgozik, az a minimálbérhez igazított jövedelmet kell, hogy kapjon. Amennyiben a terveknek megfelelően emelkedik a minimálbér mértéke, akkor növekednie kellene az erre fordított pénznek is. Tehát ezen a téren nem látszik, hogy miként oldja meg a kormány a források ilyen mértékű csökkentését.

Negyedik: csökken a segélyek mértéke. Az önkormányzatoknak biztosított pénzbeli szociális juttatások mértékén is csökkent a kormány. Eddig 69 milliárd forintot költött ezen a területen az állam, most ezt 60 milliárd forintra szorítja. Vagyis: ennyivel kevesebbet költhetnek az önkormányzatok rendkívüli segélyre, közcélú munkaszervezésére, ápolási díjra.

Ötödik: a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására az állam 2010-es költségvetés szerint 47,3 milliárd forintot költött, ez 5 milliárd forinttal csökken jövőre. Ezen a területen komoly feszültség lehet, mivel a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek számára komoly nehézséget okoz, ha az idei évhez képest is csökken az állami támogatás mértéke. Ez munkahelyek megszűnését jelentheti, és látványos konfliktus lehet belőle.

Hatodik: az egészségügy rendbe tétele várat magára. A jövő évi költségvetésben nincsen nyoma a kórházak konszolidációjának. Azaz többletet nem kapnak ezek az intézmények, csupán azon a finanszírozási szinten lesznek, mint amit a 2010-es költségvetés biztosított számukra. Tehát még a most kapott 23 milliárd forint sem épül be a jövő évi finanszírozásukba. A jelentős konfliktus ellen csak akkor tud a kormány eredményesen fellépni, ha képes változtatásokat, racionalizálásokat elérni a kórházi struktúrában.

Hetedik a közgyógyellátás. Hagyományos feszültségpont a szociális alapon járó egészségügyi ellátás kérdése. Ez az úgynevezett közgyógyellátási rendszer, amelyben résztvevők ingyen kapják például a gyógyszert. Az eddigi keretek is kifeszítettek voltak, amelyen tovább csavar a kabinet egy kb. 8 százalékos csökkentéssel. Ez jelentheti a közgyógyellátotti kör szűkítését, illetve az így igénybe vehető ellátások körének csökkentését.

Nyolcadik: civilek is veszélyben. Jelentős forrásokat takarít meg a kormány a civil szervezetek támogatásából, mivel a Nemzeti Civil Alapprogram 7 milliárd forintos keretét 3,6 milliárd forintra csökkentették. Ugyanakkor ezen a területen nem várható jelentős társadalmi nyomás, mert a forrásra pályázó civil szervezetek nem akarnak rosszabb helyzetbe kerülni azáltal, hogy konfliktusba bonyolódnak a kormányzattal.

Néhány lépés még nem világos

A költségvetést megalapozó törvényeket a parlamenti menetrend miatt nem nyújtotta még be a kormány, így van néhány költségvetési tétel, amely jelen pillanatban nem világos. Erősen kérdéses, hogy miért csökken jelentősen a táppénz kifizetések összege: az idei 85,7 milliárd forintról 75 milliárdra. Ekkora csökkenést az ellenőrzések szigorításával nem lehet elérni, ehhez valószínűleg csökkenteni kell az ellátások időtartamát, vagy összegét.

Ugyanígy kérdéses, hogy milyen jogszabályi módosítással érik el, hogy 10 százalék feletti mértékben csökkenjen a megváltozott munkaképességűek járadékára fordított összeg. A járadék mértékének esése nem valószínű, mert így is nagyon alacsonynak számít. Inkább az valószínű, hogy mesterségesen mérséklik a járadékosok számát.

Mi a költségvetés karaktere, mi lesz, ha nem lesz jövőre gazdasági növekedés?

A felsorolt konfliktuspontokkal együtt a kormány olyan költségvetési tervezetet alkotott, amely politikai értelemben igyekszik a társadalmi konfliktusokat semlegesíteni. Nem vág bele strukturális reformokba, de nem is növeli a költségeit az ellátórendszereknek. Ez azt eredményezi, hogy lényegében az idei bázisát igyekezett megőrizni az egyes ellátásoknak. Valódi konfliktust az egészségügyi ellátórendszer, főleg a kórházak, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, illetve a közszféra alacsony keresetű dolgozóinak bére kapcsán látunk. Az ellenállás azonban valószínűleg nem lesz olyan mértékű, amely az alaptervezet jelentős átalakítására késztetheti az Országgyűlést. Ugyanakkor egy dologgal mindenképpen számolni kell: Magyarország fenntartható költségvetése csak akkor biztosított 2012-ben, ha jelentős lesz a gazdasági növekedés. Ha nem akkora, amivel a kabinet jelenleg kalkulál, akkor egy év múlva a kormány kénytelen lesz alapvető strukturális reformokat végrehajtani az önkormányzatok, az egészségügy, vagy az oktatási rendszer területén.