Mit jelentene, ha valóban befagyasztanák a fejlesztési forrásokat? 

Az Európai Bizottság múlt héten tett arra javaslatot, hogy a magyar költségvetés jelenlegi és prognózisuk alapján várható jövőbeli helyzete miatt fejlesztési források befagyasztásával szankcionálják az országot. A Policy Agenda heti elemzésében azt vizsgálta meg, hogy milyen lehetőségekkel kell számolni ennek kapcsán, és valójában mi ennek a döntésnek a jelentése.

Mi a döntés gazdaságra gyakorolt hatása?

A Bizottság döntésének indoka, hogy a magyar költségvetési hiány inkább egyszeri tételek (például magánnyugdíj-pénztári vagyon átirányítása) miatt volt tavaly a 3 százalék alatt, és a következő években újra 3 százalék fölé növekszik. Ez azt jelenti, hogy  a biztosok álláspontja szerint nem hajtotta végre a kormányzat azokat a strukturális reformokat, amelyeket például a Széll Kálmán Tervben, vagy a konvergencia programban vállalt.

Önmagéban egy ilyen egyszeri zárolás – a Policy Agenda véleménye szerint-  nem okozhatna jelentős gazdasági problémát. Egyrészt mivel a tagállamok viszonylag ritkán képesek maximálisan kihasználni a fejlesztési forrásokat, ezért a 2013-ra zárolt félmilliárd euró egy része nagy bizonyossággal amúgy is felhasználatlan maradna. Másrészt az új EU-s költségvetési időszak kezdetén a pénzelvonás miatt nem megvalósuló projekteket már 2014-től újra lehetne pályáztatni, és így némi csúszással ugyan, de megkezdődhetne ezek megvalósítása.

A tét jóval nagyobb, mint 500 millió euró

Ugyanakkor azonban mégsem szabad lebecsülni ezt a helyzetet, mivel – álláspontunk szerint – a probléma jóval nagyobb annál, mint a nevezett pár százmillió euró, amelyet később mégis ténylegesen felhasználhatnánk.

Jelenleg még eléggé átláthatatlanul ugyan, de bizonyosan folynak az előkészületei az IMF-EU hitel-megállapodási tárgyalásoknak. Retorikai szinten a magyar kormány láthatólag elszánt, hogy teljesítse a megállapodáshoz szükséges feltételeket. Amennyiben a tárgyalások valóban elkezdődnek, akkor ennek az igazi sarokköve az lesz, hogy képesek leszünk-e bizonyítani hitelességünket. Azaz, hogy a hitel jelentette mentőövet gazdaságpolitikai értelemben hasznosan tudjuk majd felhasználni. Ennek egyértelműen egyik eleme, hogy finanszírozható szerkezetű, és egyszeri tételektől mentes legyen a magyar költségvetési hiány. Ezen kívül minden olyan elemet is ki kell „szedni” a magyar gazdaságból, amely éppen a gazdasági növekedés ellen hat (például különadók). Ahhoz, hogy ezt a feltételt teljesíteni tudjuk, a kormánynak hamarosan elő kell állnia konkrét intézkedésekkel, amelyek számszerűen bizonyítják, hogy 2013-ban is 3 százalék alatti a hiány, és természetesen az idei esztendő is az eredeti tervek szerint tartható.

Amennyiben a kormány nem lesz képes bizonyítani a hitelképességét, akkor ez az IMF-EU mentőöv lehetőségének elvesztését, ezáltal radikális bizalomvesztést, a nemzetközi befektetők menekülését, azaz igen nehéz helyzetet eredményezhet. Könnyen belátható, hogy egy ilyen helyzetben nem az lesz a magyar gazdaság legnagyobb problémája, hogy néhány százmillió euró kohéziós forrást nem tud felhasználni 2013-ban.

Abban az esetben, ha a kormány a nemzetközi szervezetek felé prezentálni tudja, hogy gazdaságpolitikája hiteles, és hosszabb távon fenntartható költségvetést tud az ország számára készíteni, akkor hamar megszülethet a készenléti hitelről szóló IMF-EU megállapodás. Ezáltal lényegében az Európai Bizottságnak az aggályai is megszűnnek, amelyek alapján most ezt a zárolásra vonatkozó javaslatot tette, így nem kerül sor a mostani döntési javaslat realizálódására.

Mi várható?

A közvélemény előtt ugyan csökkent az a feszültség, ami az év elején jellemezte a pénzpiaci hangulatot, de a volatilitás, a pénzügyi „hullámzás”, a feszültség és a bizalom hiánya továbbra sem szűnt meg teljesen. A kormány mintha éppen erre alapozva csökkentette volna a tempót, és inkább a politikai feltételek teljesítésével húzná az időt, mintsem felkészülne az érdemi tárgyalási szakaszra, amelynek célja az ország sikeres finanszírozásának biztosítása.

Az Európai Bizottság által hozott döntés éppen ezt a folyamatot gyorsíthatja fel, és kényszeríti arra a kormányzatot, hogy érdemi kiadáscsökkentő, vagy bevételnövelő lépéseket jelentsen be. Feltehetőleg a március közepi  ECOFIN (pénzügyminiszterek tanácsa) döntés előtt azt akarja a magyar kabinet bizonyítani a több tagállam számára, hogy képes intézkedéseket hozni a hiánycél tarthatósága érdekében. Veszélyes ezért az, hogy mindeközben a közvélemény a kormánypárti kommunikációból egy igazságtalan EU-s döntést érzékel, amelyet csupán „politika okokból” akarnak ránk kényszeríteni, sőt próbálunk mások szolidaritására építeni ebben a „küzdelemben”.

Továbbra is azt valószínűsítjük, hogy mindenfajta gazdasági racionalitás eredményeként nyár elejéig megszületik az EU-IMF megállapodás, és ez biztonságot jelent majd a gazdaság számára. A megállapodás pedig magával hozhatja a múlt heti bizottsági javaslat újragondolását, és eltörlését is, vagy is azt, hogy Magyarország nem veszít el 500 millió euró fejlesztési forrást.